Mint másutt említettem, és mint első piréziánus posztomból is kiderül (Piréz vagyok), azzal, hogy magamat piréznek nyilvánítottam, nem volt szándékomban mozgalmat indítani. Ám szinte azonnal jelentkeztek csatlakozók és társulni kívánók (aminek persze örültem), így szabad folyást engedtem a spontán szerveződésnek: mindenkit, aki hozzászólt a poszthoz vagy itt jelentkezett, piréznek tekintettem. Tegnap aztán különös dolog történt. Este 7 órától hihetetlen mértékben megugrott oldalam nézettsége. A napi átlagom 200 körül mozog, ám akkor egyetlen óra alatt közel ugyanennyi egyéni látogatom volt (oszlop), a letöltések száma pedig közelítette a 300-at (zöld vonal).
Ilyesmi nagyon ritkán történik, nem is sejtettem az okát. Aztán megtudtam, hogy ebben az időben az egyik kereskedelmi tv-ben szó esett a pirézekről (ilyenkor mi soha nem tévézünk), és mivel a Google keresőben a piréz keresőszóra az én oldalam adódik első találatként, érdeklődők százai kattintottak rám.
Örültem persze ennek is, az újabb csatlakozóknak sem kevésbé. Megelégedéssel töltött el, hogy én lehetek az első piréz, nemcsak azon a réven, hogy már a hír közzétételének a másnapján piréznek nyilvánítottam magam, hanem azzal is, hogy a Googlében még a felmérést készítő Tárki oldalát is megelőzöm.
És egy ideig nagyon tetszett az is, hogy a hozzászólók a legkülönbözőbb ötletekkel állnak elő a pirézeket illetően, felröppentek a velük kapcsolatos mondások, idézetek, szó esett származásukról, jellegükről, Piréziáról, akadt, aki a piréz egyház megalapítását említette, míg én az államalapító titulust kaptam és konkrét felszólítást arra, hogy indítsak egy piréz oldalt.
Nos, ezzel kapcsolatban új bejelentéseim vannak.
Ilyesmi nagyon ritkán történik, nem is sejtettem az okát. Aztán megtudtam, hogy ebben az időben az egyik kereskedelmi tv-ben szó esett a pirézekről (ilyenkor mi soha nem tévézünk), és mivel a Google keresőben a piréz keresőszóra az én oldalam adódik első találatként, érdeklődők százai kattintottak rám.
Örültem persze ennek is, az újabb csatlakozóknak sem kevésbé. Megelégedéssel töltött el, hogy én lehetek az első piréz, nemcsak azon a réven, hogy már a hír közzétételének a másnapján piréznek nyilvánítottam magam, hanem azzal is, hogy a Googlében még a felmérést készítő Tárki oldalát is megelőzöm.
És egy ideig nagyon tetszett az is, hogy a hozzászólók a legkülönbözőbb ötletekkel állnak elő a pirézeket illetően, felröppentek a velük kapcsolatos mondások, idézetek, szó esett származásukról, jellegükről, Piréziáról, akadt, aki a piréz egyház megalapítását említette, míg én az államalapító titulust kaptam és konkrét felszólítást arra, hogy indítsak egy piréz oldalt.
Nos, ezzel kapcsolatban új bejelentéseim vannak.
- A spontán szerveződéseknek semmilyen módon nem kívánom útját állni, sőt ajánlok egy "kész", de még fejleszthető piréz oldalt: Pirézia (Unciklopédia), továbbá egy mindenki által szabadon szerkeszthető, nyitott, de még üres Piréziát: Szabad Pirézia. Ez az oldal olyan lesz, amilyenné teszitek (és amilyennek a nem-pirézek hagyják tenni).
- Magam semmilyen "birodalalomalapítói" vagy "mozgalomvezéri" vagy más irányítói babérra nem pályázok, a további szervez(ked)ésben részt nem veszek (de a nevezett oldalakra néha odanézek és amíg vezetem a Google-listát, addig az "első piréz"-nek tekintem magam).
- Számomra piréznek lenni: erkölcsi parancs és emberi magatartás. Nem több. De nem is kevesebb.
Friss hozzászólások