Rég játszottunk, nem? Megszokhattátok, hogy blogíróként időről időre előállok jó és kevésbé jó játékötletekkel, feladványokkal. Mióta eszemet tudom, mindig játszottam és játszítottam, és ezt a jó/rossz szokásomat a neten sem adtam fel. Először volt, ugye az identifikció, ígérem, hogy ez is folytatódni fog, aztán pécsi szereplésem apropóján zaklattalak titeket feladványaimmal, no és itt volt a pillangószív-őrület is.
Itt még nem számoltam be arról, hogy Csönge az ünnepekre hazaérkezve bejelentette, Szilveszterre nem megy semmilyen buliba és ő sem rendez ilyesmit, ellenben néhány barátját-barátnőjét meghívná beszélgetni, társasjátékokat játszani. Ötlete annyira szimpatikus volt nekem, hogy elvállaltam, egy óra hosszat elszórakoztatom a társaságot. Két "műsorral" készültem, bemutattam hajdani legjobb kártyatrükkjeimet és 3 feladványt vezettem elő. Utóbbiakat képernyőn, prezentáció formájában.
Az órából majdnem kettő lett, a fiatalok jól szórakoztak, a győztes kapott ajándékot. Csönge szerint a társaságában nagy csodálatra lettem érdemesítve. Már megérte! (De, mitagadás, én is élveztem a dolgot.)
Arra gondoltam, hogy nektek is megmutatnám ezt a három feladványt. Ebből egyet magam is mástól láttam (ez lesz az első), szerintem az egyik legszellemesebb ilyen típusú fejtörő. A másodikat és harmadikat magam találtam ki; talán nem is rosszak. Élvezetes kísérőszövegeimet és szellemem sziporkáit persze nélkülöznötök kell, kicsit így szárazabb a játék, de hátha így is tetszeni fog néhányatoknak. Hogy pillanatokon belül meg is fejtitek, abban nincs kétségem; de hát erre valók a feladványok.
*
Ebben a bevezető posztban még nincsen feladvány, de megmutatom, mivel igyekeztem egy kis hangulatot teremteni és a csavaros gondolkodásra előkészíteni a szilveszteri tinédzsertársaságot.
Bemelegítésként elmondtam azt a történetet, amelyről fogalmam sincs, hogy igaz-e (de szeretem mesélni), és akár megtörtént, akár nem, elég szellemes.
A történet szerint a rendszerváltás hajnalán, amikor Magyarországon megjelentek a nagy multik, így a
Itt még nem számoltam be arról, hogy Csönge az ünnepekre hazaérkezve bejelentette, Szilveszterre nem megy semmilyen buliba és ő sem rendez ilyesmit, ellenben néhány barátját-barátnőjét meghívná beszélgetni, társasjátékokat játszani. Ötlete annyira szimpatikus volt nekem, hogy elvállaltam, egy óra hosszat elszórakoztatom a társaságot. Két "műsorral" készültem, bemutattam hajdani legjobb kártyatrükkjeimet és 3 feladványt vezettem elő. Utóbbiakat képernyőn, prezentáció formájában.
Az órából majdnem kettő lett, a fiatalok jól szórakoztak, a győztes kapott ajándékot. Csönge szerint a társaságában nagy csodálatra lettem érdemesítve. Már megérte! (De, mitagadás, én is élveztem a dolgot.)
Arra gondoltam, hogy nektek is megmutatnám ezt a három feladványt. Ebből egyet magam is mástól láttam (ez lesz az első), szerintem az egyik legszellemesebb ilyen típusú fejtörő. A másodikat és harmadikat magam találtam ki; talán nem is rosszak. Élvezetes kísérőszövegeimet és szellemem sziporkáit persze nélkülöznötök kell, kicsit így szárazabb a játék, de hátha így is tetszeni fog néhányatoknak. Hogy pillanatokon belül meg is fejtitek, abban nincs kétségem; de hát erre valók a feladványok.
*
Ebben a bevezető posztban még nincsen feladvány, de megmutatom, mivel igyekeztem egy kis hangulatot teremteni és a csavaros gondolkodásra előkészíteni a szilveszteri tinédzsertársaságot.
Bemelegítésként elmondtam azt a történetet, amelyről fogalmam sincs, hogy igaz-e (de szeretem mesélni), és akár megtörtént, akár nem, elég szellemes.
A történet szerint a rendszerváltás hajnalán, amikor Magyarországon megjelentek a nagy multik, így a
is, akkor december elején egy ember bement a budapesti kirendeltségükre azzal, hogy az ottani nagyfőnökkel szeretne beszélni. Hosszas huzavona után a színe elé engedték, ő meg az elnök-vezérigazgatónak előadta, hogy van egy olyan ötlete, amelyik a cégnek egészen bizonyosan megér 1 millió forintot (akkor lakást lehetett venni ennyiért). A főnök mosolygott, de mondta, hogy jó, hát adja elő az ötletét. De a mi emberünk pimaszul bejelentette, hogy előre kéri a pénzt. Erre persze a vezér nem hajlott, de a pofa addig-addig győzködte, hogy kezdett megingani, meg az ötletgazda magabiztossága is imponált neki. Aztán valahogy úgy egyeztek meg, hogy ha az ötlet mégsem érne egymilliót, akkor visszaad belőle valamennyit. No, aláírtak valami szerződést, a főnök kivette a mackóból a köteg bankót, a pofa pedig nem tett mást, elővett a zsebéből egy gyűrött papírlapot, amelyen egyetlen sor írás szerepelt.
A Sony magyarországi első embere átvette a papírlapot, megnézte - és csettintett. Ez az ötlet valóban megér a cégnek egy milkát. Másnap már ezzel indították évvégi kampányukat, és minden várakozást felülmúló forgalmat bonyolítottak le az ünnepek alatt.
Hogy mi állt a papíron? Hát ez: KATT IDE.
A lányok mosolyogtak a történeten, én pedig azzal folytattam, hogy ugyan a karácsony elmúlt, viszont itt van a Szilveszter, és vajon tudják-e, hogy mi a neve az óévbúcsúztatónak a Vadnyugaton (saját szóvicc, de hallottam már a rádióban is; alighanem más zseniális elméknek is eszébe ötlik ilyesmi). Aki nem tudja, kattintson ide.
*
Ezek voltak tehát a bemelegítők, és következett az első feladvány.
Holnap nektek is bemutatom!
A Sony magyarországi első embere átvette a papírlapot, megnézte - és csettintett. Ez az ötlet valóban megér a cégnek egy milkát. Másnap már ezzel indították évvégi kampányukat, és minden várakozást felülmúló forgalmat bonyolítottak le az ünnepek alatt.
Hogy mi állt a papíron? Hát ez: KATT IDE.
A lányok mosolyogtak a történeten, én pedig azzal folytattam, hogy ugyan a karácsony elmúlt, viszont itt van a Szilveszter, és vajon tudják-e, hogy mi a neve az óévbúcsúztatónak a Vadnyugaton (saját szóvicc, de hallottam már a rádióban is; alighanem más zseniális elméknek is eszébe ötlik ilyesmi). Aki nem tudja, kattintson ide.
*
Ezek voltak tehát a bemelegítők, és következett az első feladvány.
Holnap nektek is bemutatom!
