Pár hónapja történt, hogy nem a legjobb kimenetelű vitát folytattam Elek Tibor barátommal arról, vajon az irodalomnak, az írott szónak valóban a könyv, a folyóirat - vagyis a papír - "az igazi" hordozója, vagy pedig a digitális, interneten elérhető szöveg az alkalmasabb-e arra, hogy az írásbeliség legfontosabb megjelenítőjévé váljon és szép lassan kiszorítsa alkalmatlanabb elődjét nagyjából úgy, ahogy a kódexmásolást is felváltotta a könyvnyomtatás.

A vita valami kölcsönös értetlenségbe és talán enyhe sértettségbe fordult, én legalábbis úgy éreztem, szerkesztőnek és irodalomtörténésznek kitűnő barátom picit neheztel rám amiatt, hogy beszorítottam az internet és a digitális világ lényegét nem egészen értő ember pozíciójába. Holott célom nem ez volt, csupán vélekedésének ellentmondásaira és tarthatatlanságára próbáltam rámutatni.

Mindez most annak a cikknek az olvastán jutott az eszembe, amely címében nem kevesebbet állít, mint azt, hogy "Internetre költözik a Széchényi Könyvtár". Mit mondjak: épp ideje.

Épp ideje, hogy az alkalmatlan és igen szűk kör számára adott hozzáférést felváltsa az internetes elérés.

Tudom én, hogyne tudnám, milyen kellemes program az, felmenni Budapesten a Várba és az impozáns várpalota épületében szöszölni a sárgult papírok között. Aki erre vágyik, tehesse meg eztán is: váljon a jó öreg F épület - mint helyszín - múzeummá. Ám váljon a nemzeti digitalizálás legfőbb központjává is, és teljes állományát mielőbb tegye elérhetővé a világ összes érdeklődője számára - a papír alapúnál sokkal alkalmasabb online formában.

Én pedig majd randevút adok Elek Tibor barátomnak a világ legtágasabb virtuális olvasótermében.