Bevallom, amikor a cikk megjelent, nem olvastam el Csoóri Sándor Márciusi Chartáját. Elég volt átfutnom az aláírók listáját. Ajjaj, ha Eperjes és Fábry, akkor biztosan sületlenség, még ha az a Csoóri jegyzi is, akit 1990-ben még felettébb tiszteltem, s aki aztán azzal, hogy 1991-ben elvállalta a Magyarok Világszövetsége elnöki posztját, le is rombolta nimbuszát. Nos, mostanáig nem olvastam szellemi alulteljesítésének csúcsművét, de most Debreczeni József A rendszerváltás vesztese című elemzését megismerve megtettem.
Nagy szomorúság számomra, hogy költőként nem a költőnek, hanem a politológusnak kell teljes mértékben igazat adnom, s egyetértenem azzal, hogy "Csoóri Sándor sajnos nemcsak mostani, de néhai önmagából is bohócot csinál." Nevetni mégsem lehet rajta, inkább csak szánni szerencsétlenkedéseiért.
A témában legutóbb: Csoóri hóna alatt
Később: Egy ajánlás margójára
pr cikk megjelenés
