Ez az elutazásunk előtti utolsó bejelentkezéseim egyike. Holnap már csak könyvheti programunkat teszem fel, hogy bárki könnyebben megtalálhasson bennünket, ma pedig még talán lehetőséget kínálok arra, hogy legközelebbi barátaimon kívül mások is hozzájuthassanak kb. 5 könyv anyagát tartalmazó spéci CD-mhez, amelyet erre az alkalomra készítek néhány számozott példányban.Miután 18 éves Volkswagenünkkel ütköztünk (leírás), és miután nagyon szépen rendbehozatta a károkozó rokona (most szinte újszerű a kinézete), úgy döntöttünk, hogy eladjuk és jóval újabbat veszünk. Kicsit a szerencse is a kezünkre játszott, mert szinte azonnal ajánlottak nekünk egy 5 éves Skoda Octaviát, igen jó állapotban és kedvezőnek tűnő áron, így attól félvén, hogy valaki más lecsapja a kezünkről, gyorsan megvettük, anélkül, hogy a régit eladtuk volna. Ezt persze csak összes anyagi lehetőségünket mozgósítva, és külső (bár családi) segítséget is igénybe véve tudtuk megtenni. Most mindenesetre sürgősen el kell adnunk a Passatot.
*
Csönge egy szűk hétre hazajött, csütörtökön mi visszuk vissza Bp-re. A tanulás közeiben fél Délkelet-Magyarországot bejárta, először sátorozós fotós táborban volt a Kecskemét, Bugac, Kiskunmajsa, Szentes, Hódmezővásárhely, Békéscsaba, Gyula útvonalon, aztán baráti látogatáson Szegeden.
A fotózást egyébként tantárgyként vette fel az egyetemen, és ennek keretében hagyományos fényképezést tanulnak. A képen az én régi Zenit gépemmel dolgozik.

Tegnap ebéd után kiugrottunk Enikőékhez Salamonba. Egy-két órát akartunk csak ott tölteni, de annyira belemelegedtünk a csevegésbe, hogy kora este indultunk csak haza. Nagyon sok mindenről beszélgettünk, főleg családi ügyekről, de aztán az oktatás, az egyház és a "kárpátaljai magyar lét" is szóba került. Sajnos az ő mindennapi tapasztalataik nem cáfolták, hanem megerősítették az én általános szkepszisemet. Egyben az is kiderült, hogy sok olyasmi, amihez én vagy "benfenntes információként" jutok hozzá, vagy inkább csak kikövetkeztetek, azt ők közszájon forgó tényként ismerik.
Ez teljesen egybecseng azzal, amit mások elmondásaiból ismerek. Tévedés lenne tehát azt hinni, hogy a különböző szervezetekben, tanintézményekben (sőt, az egyházban) folyó kisebb-nagyobb sötét ügyekről a legszélesebb körben ne tudna a lakosság.
Az alábbi fotók nem a legsikerültebbek, Csönge szobai világításra állította a gépet, én meg nem állítottam át, így kicsit kék lett minden, illetve ahogy utólag korrigálni próbáltam, a zöld is kifakult... Na, azért felismerhetőek vagyunk.


