A hétvégén a 2000±3. Az ezredforduló hét esztendeje címen összegyűjtött naplójegyzeteimen végeztem el az utolsó simításokat, Éva segítségével. Több mint félmillió karakter, volt mit olvasni rajta. Leginkább félregépelésekre, névelírásokra, túl gyakori szóismétlésekre figyeltünk; akadt javítani való bőven. Én vagy száz idézőjelet és hárompontot is kiirtottam; ezek általában fölöslegesek, írás közben mégis állandóan rájár a kezem.

Egy utolsó tömörítést is elvégeztem, kihagytam pár érdektelenebbnek tűnő újabb részletet. (Összes feljegyzésem, naplójegyzetem terjedelemben bőven meghaladja a közreadandót; a szűrést-válogatást egyszer már a kézirat összeállításakor elvégeztem, mosr ez már valóban az utolsó rosta volt.)

Holnap küldöm a véglegesített anyagot a kiadónak, talán rövidesen munkába is veszik. Ideje is, ha szeptember végére könyvet akarunk belőle. (Jó lenne valahonnan komoly kiadói ajánlatot kapni erre is: Magyarul beszélő magyarok.)

*

Levélváltás Széles Klárával. Fogadott bátyám, Lászlóffy Aladár az idén 70 éves, ebből az alkalomból szerveződik konferencia és könyvbemutató, erre hív bennünket is. Sajnos a tervezett időpont nekünk nem jó, így a felkérést, hogy előadást is tartsak, lemondtam.

*

Vasárnap este Zitáék. Tulajdonképpen a Szembesülés egy példányáért jöttek, de az alkalmat kihasználva persze végig is beszélgettünk vagy két órát. (A dolognak érdekes az előtörténete: Zita januárban vallotta be, hogy nyolc éven keresztül miért haragudott rám. Egy regényem miatt... Most elkérte a másikat, hogy újra haragudhasson.)