Elhatároztam, hogy ezen a bloghelyen pontos napi megfeleléssel újraközlöm 5 évvel ezelőtt kezdett webnaplómat; előtte azonban válogatok az adott év havi összefoglalóiból. Alább a 2002. áprilisi jegyzetek.

2002. április

Kronológia: alulról felfelé

Vass Tibi felkérésére Nagy Zoltán Mihály és Vári Fábián László 2001-es kötetéről írok recenziót az Új Holnapba. Kicsit féltem tőle, mert eléggé súlyos kritikai észrevételeim voltak már első olvasásukkor is, és nem gondoltam, hogy ezek leírásával és publikálásával tovább kellene mélyítenem azt a szakadékot, amelyen én ugyan folyton át- meg átnyúlok, kezemet nyújtva egyiküknek és másikuknak is, ám ők mégis, ezt tapasztalom, egyre inkább haragszanak rám. Elképesztő, hogy itt Kárpátalján (is??) képtelenek az írók a személyes, emberi viszonyt az írói-kritikusi véleménytől különválasztani. Emlékszem, mekkora megdöbbenést keltett, amikor Cséka Gyuri regényemről írt lesujtó kritikáját követően én Gyurival változatlan barátságban maradtam, sőt.

Szóval újraolvastam a könyveket, jegyzeteket készítettem, írom a kritikát, és közben arra gondolok, hogy jobban eláztatni előttük magamat már amúgy sem tudnám - akkor hát miért ne legyek őszinte? Miért ne legyek tisztességes ("Kiterítenek úgyis", haha) és miért ne állítsam azt: megbecsülésem, tiszteletem jeléül tárom fel előttük a véleményemet.

*

Május 7-én és 8-án az Európai Protestáns Szabadegyetem vendégei leszünk Erdőbényében.

*

Májusban tartunk egy "földi" Szalon-rendezvényt: Szúnyogh Szabolcs lesz a vendégünk.

*

Örömömre Turczi István eleget tesz felkérésemnek, elvállalta, hogy szeptemberben ő lesz a virtuális Pánsíp Irodalmi Szalon vendége.

*

22-én a Magyar Írószövetség választmányi ülésére és a kritikai szekció újjászervezésére került sor. A meglehetősen szeteső és előkészítetlen rendezvények az őszi közgyűlésen tapasztalt korábbi kaotikus állapotot mutatták. A kritikai szekció vezetőjévé Füzi Lászlót választották. Szívből gratulálok, és őszintén remélem, hogy sikerül komoly szakmai testületté szerveznie a tagságot.

*

18-án, csütörtökön este a Domus Hungaricaban került sor új novelláskötetem bemutatójára. Ezúton köszönöm meg a szép számú közönség minden tagjának szíves érdeklődését, ugyanígy azokét, akik másnap a Könyvfesztiválon keresték fel a Pro Pannonia Kiadó standját és dedikáltatták vagy megvásárolták könyvemet.

*

"...kiadói, szerkesztő, irodalomszervezői munkámmal nagyrészt felhagytam, illetve – amennyire lehetett és amennyire tudtam – ezt a tevékenységemet az Internetre helyeztem át. Ezzel együtt a korábbinál is nagyobb mértékben ritkítottam, gyakorlatilag megszüntettem a kárpátaljai magyar köz- és kulturális életben való résztvételemet. Döntésem indítékait nem kívánom különösebben részletezni, szóvá is csak azért teszem, hogy kijelenthessem: ennek nem személyes sértettségem az oka, még kevésbé az, hogy a résztvevőkkel szemben bármilyen ellenérzéseim lennének; bajom csupán a nívótlansággal, a szervezetlenséggel, a magasabb szempontok alapján értékelhető teljesítmény hiányával van, no meg azzal a szemlélettel és szándékkal, amely szűk térbe szorítaná az alkotói függetlenséget, korlátozná az irányzatok és stílusok sokféleségének a kibontakozását, gátolná a nézetek és vélemények szabad kinyilvánítását – és megbélyegezné, munkájában akadályozná, kiközösítené azokat, akik nem hajlandók alávetni magukat ennek a szemléletnek.

Vallom a szabad választás jogát – és én mást választottam." [Részlet egy levélből]

* 

A szerkesztőség értesítése szerint megjelent az Eső c. lap új száma, benne Geometria c. versemmel.

*

A Terasz.hu örömömre hirdeti új könyvem megjelenését és a bemutatót, dedikálást. A szöveg a következő:

Balla D. Károly (1957) irodalmunk azon képviselői közé tartozik, akiket némi leegyszerűsítéssel határon túli magyar íróknak neveznek. Ami ugyan földrajzi szempontból igaz, ám törekvéseiket, eredményeiket és nem ritkán ismertségüket illetően nem is jelent többet lakhelyük meghatározottságánál. Bizonyíthatja ezt a kárpátaljai Ungváron élő Balla D. Károly új kötete is, és nem csupán azzal, hogy egy a lakhelyétől közel 600 km-re működő könyves műhely, a pécsi Pro Pannonia Kiadó jelentette meg, hanem azzal is, hogy a Világvége c. gyűjtemény novelláiban ugyan fel-feltűnnek egy kevéssé ismert peremvidék rekvizitumai, ám az ábrázolás módja, a szerző írói modora, stílusa jól illeszkedik a modern magyar epika kánonjába. Balla D. könyvében szinte azonos hangsúlyt kap a realisztikus ábrázolás és az álomszerűség, a leíró módszer és a metaforikus absztrakció, a hagyomány és a formabontó kísérlet. Szerzőnk a tradíció felől érkezik a modernitáshoz, határozott kontúrokat fest, de mindig meghagyja a befogadói fantázia mozgásterét és az értelmezés szabadságát.

Balla D. Károly 16. önálló kötete a Budapesti Könyvfesztivál újdonsága

Ez olyan jó, mintha én írtam volna. Köszönet a TERASZNAK és Onagy Zoltán szerkesztőnek.

*

Veszélyes dolog, ha az ember oda jut, hogy elkezdi érdekelni a politika. Észre sem veszi, és puszta érdeklődésnél máris sokkal nagyobb energiákat von el tőle. Fölösleges indulatot csihol, leköti gondolatait, irányultságokat alakít ki benne. Mint amikor a foci iránt különösebben nem fogékony ember puszta érdeklődésből elkezd nézni egy meccset. Előbb higgadtan figyeli a fejleményeket, aztán, észre sem veszi, és váratlanul elkezd az egyik csapat felé húzni. Előbb csak szimpátiának gondolja, azt hiszi, egyszerűen ez a játékmodor neki jobban teszik. Ám egy idő után egyre inkább elkötelezi magát, az egyik csapat kezd a kedvencévé válni, és már akkor is neki szurkol, ha egyes megmozdulásai nem igazán vannak a kedvére. Kezdi igazságtalannak érezni a bíró döntéseit, a másik csapat akciói pedig egyre inkább idegesítik. Nem is csodálkozik magán, amikor ültéből felugorva hangosan kifogásol valamit, vagy éljenez valami mást, attól függően, melyik csapat követte el. Ahogy éleződik a pályán a helyzet, úgy lovalja bele magát a dologba, már átkozódik és hadonászik az öklével, és amikor az ellenfél csatárját kedvenc hátvédje nyilvánvalón felrúgja, akkor azt mondja: ezt bizony jól tette, az a másik már rég megérdemelte ezt a büntetést. Kifütyüli a 11-est ítélő bírót és cseppet sem szánja a sérültet, amikor hordágyon leviszik a pályáról, ellenben irtózatos igazságtalanságnak tartja, amikor fordított szereposztásban ugyanez megismétlődik, és ezer érvet talál, hogy emez miért jogtalan, amaz meg miért volt jogos.

És ettől kezdve teljesen mindegy, hogy mi történik a pályán, mert Ő MÁR EGY MÁSIK MECCSET LÁT.

No, hát én nem szeretnék idáig eljutni. Igyekszem megtartóztatni magam mindenféle elragadtatástól és folyamatosan kételyt ébresztek magamban saját vélekedésemmel szemben.

Nem is olyan könnyű. De mindenképpen érdemes.

*

Mégsem közli megrendelt és már elfogadott cikkemet a Magyar Nemzet. Az alábbi tartalmú levelet kaptam a szerkesztőtől:

"Tisztelt Balla D. Károly!
Sajnos rossz hírem van, a nem várt belpolitkai események miatt az utolsó percben az a döntés született, hogy aktuálpolitikai vezérnek kell lennie. Ezt Duray Miklós írta meg, sajnos az Ön anyaga egy hónap múlva, a következő mellékletben fog megjelenni. Megértését előre is köszönöm, maradok tisztelettel:" [aláírás]

A következőket tudtam válaszolni:

Kedves [női név],
nem is tudom, hogyan reagáljak.

Már az elején se nagyon hittem, hogy a Magyar Nemzet valóban az én gondolataimra, különvéleményemre kíváncsi, pláne kampány idején. Ön velem korrekt volt, ezt köszönöm, azt hiszem, én is tisztességesen jártam el, telefonban elmondtam, hogy nézeteim nem illeszkednek a lapjuk által képviselt kánonba, mégis legjobb tudásom [szerint] eleget tettem a felkérésnek. Miután a cikkemet örömömre elfogadták, ezt az utólagos visszavonást nem tartom korrekt eljárásnak. Ez így nem tisztességes, ezt így méltatlannak, sérelmesnek találom. Szerencsésebb lett volna eleve Duray Miklóst felkérni, ha azt várták, hogy a Fidesz szekerét tolja a cikkíró.

Sajnálom, hogy így történt; én a felkérést épp azért fogadtam el, mert fontosnak tartottam tudatni a Magyar Nemzet olvasóival, hogy a határon túliak sem gondolkoznak egyformán és vannak, bizony, velem együtt, akikben erős fenntartások élnek az éppen hivatalos nemzetpolitikával és "nemzeti közgondolkozással" szemben. Ha ennek a gondolatnak nincs létjogosultsága az Önök lapjában április 15-én, akkor a Magyar Nemzet kampány idején nem tájékoztatja korrekt módon az olvasóit.

Az egy hónappal későbbre helyezett közlés lehetőségét egyelőre ízlelgetem. Ugyanis akkor is lesz majd aktuálpolitikai nyomás és akkor is lesznek szekértoló határon túli cikkírók. A Magyar Nemzet viszont bizonyára ellenzéki lap lesz, és az én cikkem egészen más felhangokat kaphat.

Egyelőre mégsem vonom vissza írásomat, mert nem kívánom megkímélni Önöket sem a közlés, sem az elutasítás kényelmetlenségétől.

Én mindkettővel elégedett leszek, a tanulságokat pedig már most levontam.

Kézcsókkal:

Balla D. Károly
Ungvár, 2002-04-12

*

Pár napja ezzel a mondattal kezdtem kis jegyzetemet: Szórakoztató dolog ez a kárpátaljasi irodalom. Ez továbbra is igaz. Egy mondat a mai újságból (Kárpáti Igaz Szó, ápr. 9.): "A költészetnapi rendezvényt Dupka György születésének 50. évfordulója alkalmából tartják meg, s a költő megzenésített verseiből áll össze." – Ezek szerint Kárpátalján a költészet napját mostantól kedve nem József Attila, hanem D. Gy. tiszteletére tartják? Szép. Mint ahogy ez is: "születésének évfordulója" élő emberre vonatkoztatva? Az pedig igazán apróság, hogy "a költő" jó 15 éve nem publikált új verset.

De azért: ISTEN ÉLTESSEN, GYURIKÁM!!!

Ugyanebben a lapszámban kis versösszeállítás a költészet napja alkalmából. Kettőből érdemes idézni, elegendő csak a kezdő sorokat:

                Híg november, dér-didergő erdők,
                Két melled közt tort ülnek a felhők;

– kezdi S. Benedek András. Költészettani enciklopédiába illő sorok. A képzavar címszó alá.
Füzesi Magda így kezdi a maga költeményét:

                Mert minden olyan, amilyen,
                s ami nem olyan, olyanná lesz,
                a lét elvész a semmiben,
                a nemlét kaloda vagy vátesz,
                vagy épp a lét a kaloda,
                ki tudná mindezt megszámlálni,
                amíg a lét a semmiben
                megpróbál életet csinálni...

- a költő pedig verset próbál meg csinálni. De nem sikerül neki. Nem is csoda, ha egyszer a nemlét kaloda. Pláne, ha nem is kaloda, hanem vátesz.

*

A magyarországi választások éjszakáján a Duna TV-ben megszólaltattak néhány prominens határon túli magyart. Mind roppant aggodalmasan, egyikük már-már kétségbeesetten kommentálta a Fidesz vesztő állását. Aztán másnap, harmadnap már voltak józanabb hangok: Markó Béláé, Kasza Józsefé.

Kárpátaljan is borzolódnak a kedélyek. Most, hogy a beregszászi választókörzetben az újraszámlálás után még bizonyosabb és végleges lett Kovács Miklósnak, a KMKSZ elnökének a kudarca, ez a Fidesz térvesztésének a hírébe ágyazódva kettős hátrányt jelenthet az eddig favorizáltak számára. Egy intézet egyik vezetőjénél magánlevélben rákérdeztem a dologra, azt írta vissza, hogy ezek a fejlemények bizony roppant kedvezőtlenek. Megértem. Mégis ezt válaszoltam neki: "...nem hinném, hogy alapvetően megváltozna bármi is. S ha mégis, nem lehet-e, hogy az egészséges irányba? Hidd el, nem vagyok senkinek az ellendrukkere, de azt jól tudod (és magad is látod), hogy ez az egész határon túli magyar problémakör és támogatási rendszer azért alaposan át van hatva politikával, ami hosszú távon még a támogatottnak sem tesz jót, nemhogy annak, aki kirekesztődik belőle. Nem hiszem, sajnos, hogy ezt lehet sokkal jobban, teljesen tisztán, kizárólag értékek és teljesítmények mentén újraszervezni, de én azért nem bánnám, ha kicsit visszafogódnának azok, akikkel, szerintem, nagyon elszaladt a ló. Nem jó, nem egészséges az, ha a határon túli kisebbségi szervezet és az anyaországi kormányzó párt túlságosan összehaverkodik, nem jó, ha az államtitkár ráparancsol a főkonzulra, hogy az itteni főlegitim kívánságait köteles teljesíteni, nem jó, ha a pénzosztó helyek politikai nyomásra nem merik szigorúan venni az elszámoltatásokat, nem merik szóvá tenni, ha túlságosan sok érdek és befolyás (azaz hatalom) koncentrálódik egy-egy kézben vagy a kezek szűk (gyakran családi) körében. (Helyesebben: látszatra jó azoknak, akik ennek a haszonélvezői, de – szerintem – hosszú távon még azoknak is, akik kemény munka, felmutatható teljesítmény nélkül érvényesülnek, azoknak is több morális kárt okoz, mint amennyi anyagi hasznot hoz.) Minden korábbinál jobban elklánosodott a kárpátaljai magyarság, és én úgy látom, ebben a magyarországi fél is jó partner volt. Mondom: nem hiszem, hogy ma lehetne ezt gyökeresen másképp csinálni (ha más nem: nincs hozzá megfelelő emberanyag), de talán a valós eredmények és a látszatok arányát lehetne javítani, lehetne több és egészségesebb partneri kapcsolatot kialakítani (jelenleg vagy alárendelt vagy ellenséges kapcsolatok vannak, partneri viszony egyszerűen nincsen!), lehetne a külső kezdeményezők és a függetlenek munkáját is figyelembe venni, függetlenebbé tenni a szakmai szervezeteket stb. stb. No, percig sem hiszem, hogy ezt Tabajdi sokkal jobban csinálja, mint Németh Zsolt, teljes kívülállóként mégis az a sejtésem, hogy mozdulhat a dolog akár egészséges irányba is?" Visszaírt, hogy voltaképp igazam van, de ők mégis nyakig benne vannak a politikában és nincs sok esély a kilábalásra.

*

Szórakoztató dolog ez a kárpátaljasi irodalom. Nemrégiben azt olvastam, hogy költőnk, Zselicki József, túl az 50-en, válogatott verseskötetét tervezi. Ami rendjén lenne, ha eddig nem egyetlen (!) vékonypénzű kötetkéje jelent volna meg kilencvenvalahányban. Most meg azt írja az újság, hogy könyvheti újdonság lesz Horváth Sándor válogatott novelláskötete. Ezzel is csak az a bibi, hogy mindössze egyetlen (!!) prózakötete látott eddig napvilágot, s hogy az kitegye a 100 oldalt, abba is fel kellett vennie riportokat, tárcakat, humoreszkeket. Akkor miből lesz válogatva az új kötet? Felteszem, újra ugyanaz az anyag jelenik meg, mint ahogy ez nálunk írói népszokássá vált.

Másik szélsőség: új novelláskötetem 18 írásából 17 egyik korábbi prózakötetemben SINCS benne, a kiadóm mégis ráírta, hogy „válogatott novellák”.

*

Regényrészletemet elfogadta második számába az elsővel most debütáló Várad c. nagyváradi lap. Novellám az Éváéval egy-egy hónap különbséggel nyáron jön a Holmiban. Réz Pál, mint mindig, amolyan kisesszé-levelekben értékeli beküldött írásainkat. Megható, hogy ilyen odaadóan foglalkozik két nem túl jelentős író munkáival.

*

Németh Zsolt, kedvenc államtitkárom ma azt nyilatkozta, ha bebizonyosodik, hogy Ukrajnában választási csalás történt, akkor magyar részről továbbra is Kovács Miklóst, a KMKSZ elnökét tartják a kárpátaljai magyarság legitim képviselőjének. És ha nem bizonyosodik be, akkor is - teszem hozzá én.

*

A Magyar Nemzet elfogadta a cikkemet. Lehet, hogy nem elég jó? (15-én jelenik meg; akkor majd ide is felteszem.)

*

19-én könyvbemutatóm a Kongresszusiban; 22-én írószövetségi választmányi ülés...

*

Megírtam a Magyar Nemzet részére kis cikkemet. Kíváncsi vagyok, leközlik-e. Persze azér csak módjával csepegtettem állítólagos „balliberális” nézeteimet. Kíváncsi vagyok...

*

Lezajlottak az ukrajnai választások – és engem az egész valami beteges mértékben nem érdekel. Jószerével meg sem tudom különböztetni egymástól a pártokat, még névről sem, nemhogy programjuk alapján. Szokás szerint Kárpátalján újra volt/van egy kis cécó Kovács Miklós kontra Gajdos István ügyében (állítólag Gajdos csalás révén jött ki győztesnek Kovács előtt). De Olyan nagyon ez sem tud érdekelni. Hiszen én most regényt írok!

---