Vendégünk volt nemrégiben: Árpás Károly tanár úr Szegedről. Még beszélgetésünk elején ellátott bennünket az általa írt vagy szerkesztett könyvek kisebb kollekciójával. Belelapozás után többségük felkerült a polcra. A magát regénynek mondó könyvecskét (112 kis formátumú oldal) azonban magam mellé tettem, mint olvasandót. Ma sort is kerítettem rá.

A regényt bizonyos György József jegyzi; kalandos életéről (még az Adriát is átúszta) a magát szerkesztőnek feltüntető Árpás Károly árul el ezt-azt. Ugyancsak az ő utószavából értesülhetünk a mű nem kevésbé kalandos történetéről:

Egy "Comodore16" feliratú audiokazettáról sikerült számítástechnika-tanári segítséggel a szöveget rekonstruálni, ennek utána Árpás "a modern szövegszerkesztők lehetőségeivel" úgy alakította, "ahogyan a tartalom engedte. Tehát a mű nem az eredeti állapotában került az olvasók elé.".

Na ja. Ismerjük a talált kéziratok és szerény felfedezőik viszonyát.

Ám mindez akár mellékes is lehetne ha "a regény" több lenne egy remek ötletnél. Az écesz pedig annyi, hogy tényleges nagyepikai mű helyett az alkotó mindössze 99 darab fejezet-kopfot írt meg a Verne-regényekből ismert fordulattal: Akárhanyadik fejezet... amelyben... - és itt következik a fejezet pár soros, figyelmet felkeltő összefoglalója. És még ez sem lenne baj, ha ezek a sorok telitalálatok, sziporkázó, szellemes annotációk, zseniális zanzák lennének - de sajnos nem azok. Nagy többségükben egy ifjú el sem induló vagy kudarcba fulladó szexuális kalandjaira utalnak. Van bennük komikum és szellem, de van göcsörtösség és lapos poén, nehézkes fogalmazás és ötlettelenség is. Ezt Árpás is látja, amikor így ír utószavában: "Az ötlet maga jó, de úgy gondolom: nem lehet kilencvenkilenc fejezetet ráépíteni, ennyit nem bír el." Nem bizony. Abban is igaza van, hogy a poénok visszaköszönnek, abban már kevésbé, hogy "a cselekmény nyúlik", mert a cselekmény ezekből a  rövid rezümékből nem rekonstruálható,  ugyanígy "az egész élettörténet  üressé válik" megállapítás is túlzó, mert nincsen minek üressé válnia.

Van a szerzőnek még egy remek ötlete: eleinte a nemi élet (hiányának) összefoglalásait politikai hírekkel váltogatja. Kifejezetten üdítő dolog lenne két meghiúsult aktus között a szocializmus új és újabb győzelméről olvasni, míg azonban a hős nemi érésére korai felnőtt koráig történnek utalások, addig a történelem sajnálatosan megreked az új gazdasági mechanizmusnál. Ezt legalább annyira fájlalhatjuk, mint azt, hogy nem csupán J.-nek, a "regény" hősének van ejaculatio praecoxa, hanem maga az könyvecske is inkább tekinthető korai ötletömlésnek, mint beteljesült műnek.