Majoros Sándor írt egy jó kis jegyzetet arról, hogy kisgyerekek számára újabban fából készítenek internetet. A különböző fabábukkal lehet modelezni a hálózatépítést, a számítógép működését, a mailezést, a vírusokkal való szüntelen küzdelmet. A szerző forrást nem adott meg, én viszont utána kerestem a dolognak, megtaláltam nemcsak a hírt és a magyarországi forgalmazó ajánlatát, hanem a gyártó cég termékoldalát is, amelyen jópofa animációk mutatják be az internet fafejű figuráit.

Nem is tudom, mit gondoljak erről az egészről. Lehet, sőt, valószínű, hogy a gyerekek megszeretik ezt a vasútjátékot (mert hát lényegében erről van szó). Arról viszont fogalmam sincs, segíthet-e ez a meglehetősen ostobának látszó találmány a kicsiknek abban, hogy megértsék a világháló működését. Vajon a bonyolult folyamatok és összefüggések ilyen primitív tárgyiasítása nem inkább azt eredményezi-e, hogy soha ne értsék meg, hogyan is jut el a füzetlapra készített rajzuk a szkenner, a számítógép és a net segítségével a nagymamához egy messzi városba? Vajon nem válnak ilyen okítás után maguk is a játékfigurákhoz hasonlatos fafejű felnőttekké?