Először történt meg, hogy nemrégiben földi csillagászoknak egy exobolygóról származó fényt sikerült megfigyelniük. (Mint ismeretes, távoli csillag- rendszerek planétáit eddig főleg közvetett adatok alapján azonosították, így például az anyacsillag keringési sebességében keltett háborgások, vagy sugárzásának periodikus változása alapján). Közvetlen optikai meg- figyelésre a hatalmas távolságok miatt eddig nem került sor. Most ezen a téren is történt előrelépés.

Mint az [origo] tudományos rovata beszámol róla, "A HD 189733b jelű, a Földtől 60 fényévre, a Vulpecula csillagképben lévő Naprendszeren kívüli planétát két éve fedezték fel. Az objektum egy ún. forró Jupiter-típusú exobolygó, amely 0,03 CSE-re (0,03 csillagászati egységre, az átlagos Föld-Nap távolság 0,03-szorosára) kering csillaga körül, 2,2 napos periódusidővel. Mivel a bolygó mozgása során alkalmanként elhalad csillaga előtt, annak egy részét ekkor eltakarja, és körülbelül 3%-kal csökkenti a fényét. Ebből sikerült megbecsülni méretét, amely a Jupiter 1,26-szorosának adódott. Tömege közel 1,15 jupitertömeg." - ez volt tehát a közvetett megfigyelés (más részletek). Ami újdonság: "Az objektumot nemrég egy nemzetközi csillagászcsoport figyelte meg a 60 cm átmérőjű KVA teleszkóppal, La Palma szigetéről. A megfigyelés során a bolygó légköri részecskéiről visszavert, illetve szóródott sugárzást rögzítették, amelyet polarizációs technikával választották szét a központi csillag erős fényétől." - Ez persze még mindig nem az az eset, hogy a kutatók belenéztek a távcsőbe és megpillantották az exobolygót - de így is jelentős előrelépés a távoli világok kutatásában. (A felfedezésről itt olvashatni részletesebben.)

---