A találmány a kolumbiai César López nevéhez fűződik. Utcai zenészként annak a robbantásnak a helyszínére sietett, amely egy bogotai klubban 36 emberáldozatot követelt. Barátaival muzsikálni akartak a helyszínen, hogy tiltakozzanak az erőszak ellen. Gitárt tartott a kezében, amikor megpillantott egy katonát, aki ugyanúgy fogta a fegyverét. Ekkor jött az ötlet, amely őt magát is megdöbbentette. Hamarosan el is készítette a fegyver és gitár első ötvözetét. Mindez 2003-ban történt, azóta a La Escopetarra közismert békeszimbólummá lett, César López pedig világhírű békeharcos muzsikussá.
Együttműködik vele a kolumbiai kormány, muzsikál a tragédiák színhelyén, találmányának első példánya szép áron kelt el egy árverésen (a bevételt a taposóaknák áldozatainak ajánlotta fel), a különös hangszer egyik példányát 2006-ban kiállították az ENSZ székházában, több további darabot zenésztársainak ajándékozott, 2007-ben például Bob Geldofnak (így).
Az első La Escopetarra alapját még Winchester karabély adta:
A továbbiak már Kalasnyikovra épültek:
És szimbólum ide vagy oda, azért egészen jól szól:
A "klasszikus" davaj-gitár nem a Kalasnyikov, hanem a második világháború idején rendszeresített dobtáras PPS (pepesa) volt. Ez persze Lopez kezdeményezésén mit sem változtat.
nekem kicsit santit ez a szimbolum, hangszer ne vegye fel gyilkos eszkoz formajat.szamomra ez nem egy bekes, hanem militans szimbolum. sokkal inkabb. ha egy tortat taposoakna formajura keszitenek, az sem bekeszimbolum, hanem harci jelkep. vagy kepzeljunk el akasztofa formaju nyalokat: nem alkalmas az akasztas elleni tiltakozasra.
es sejtem, hol a hezag. hogy ez funcionalisan gitar, csak fegyverformáju. ha egy funcionalis fegyver lenne gitárformáju, az talán... vagy az se.