Esterházy Péter Tompaszögletéről írja Fűzfa Balázs irodalomtörténész:

"Nem egyszerű regényt tart kezében az olvasó, hanem afféle esterházysan összegyúrt nyelvi képződményt ismét. ...ezt a regényt nemcsak elölről kezdve a végéig lehet befogadni, mint az effajta szövegeket általában szokás volt eddig – a posztmodernség előtt. Sőt, nemcsak bármilyen sorrendben forgathatjuk a lapokat – amiképpen ez James Joyce-tól kezdve lehetséges –, hanem akár egymásra is fénymásolhatjuk őket [...] a létezésre való rákérdezés katarzisával vigasztaló mű született ismét a Duna partján. Az Esterházy teremtette világ magába – mint szerelmesek önmagukat egy gömbbe – zárja a vele megismerkedőt, s csak úgy ereszti el, ha most már az ő álmait is álmodja tovább: végtelen tompaszögeket rajzolva az égre, hogy a csillagok közötti terekben és időkben örökkön egymás felé hajlíthassa életének párhuzamosait." » » » a recenzió teljes szövege a szerző blogjában olvasható.

Előzmény: Tompaszöglet - egy új Esterházy