"A regények párhuzamba állíthatók egyrészt azért, mert bizonyos re- gényszereplők mindkét esetben fel- ismerhetők, beazonosíthatók (legalább is a beavatottak számára), és mert a regényeknek közös szereplői is vannak. Másrészt mindkettőre jellemző az önreflexivitás, és (az önreflexióból adódóan és egymással szoros összefüggésben) a fragmentaritás, a cselekményközpontúság háttérbe szo- rulása, az irónia, a narráció problematikussága, az előadásmódok polifóniája, az önazonosság kérdé- sének exponálása, a fiktív alakokra történő hivatkozás stb. Harmadrészt pedig, azért, mert mindezek a jellegzetességek, mindkét regényben alárendelődnek a - regények közös kiindulópontját jelentő - írói kísérletnek, a „komplex létezés” ábrázolható- ságának."