Markovits Teodóra írja: "Esterházy Péternek sikerült a lehetetlen: létrehozta a matematika és a labdarugás irodalmi szintézisét. Illetve hát a dolog persze nem ilyen egyszerű.Eredményül egy olyan bonyolult algoritmus adódott, amely végül biztosította, hogy ne létezzen, ne létezhessen olyan mozzanata bármely focimeccsnek, amely ellentmond a felállított végső nagy egyenletnek. Ettől kezdve minden behelyettesíthetővé, kiszámíthatóvá vált, és a labdarúgói események nem lettek egyebek megoldási gyököknél.
Ez idáig voltaképpen nem sokkal több egy mérnöki feladat pontos teljesítésénél. Ám Esterházy Péter nem lenne az, aki, ha itt megtorpant volna. Dehogy akart ő matematikai algoritmust, ő egy új könyvet akart, ám univerzális foci-képlete, bármilyen bonyolult és terjedelmes is legyen, mégis elférne három könyvoldalon. A nagy ötlet lényege azonban csak ezután következett: az író, vérbeli posztmodern gesztussal, a labdarúgói mozzanatokat nyelvi alakzatokkal helyettesítette be, majd képlete segítségével generálni kezdte a lehetséges megoldásokat. Éppen annyit generált belőlük, amennyire szüksége volt ahhoz, hogy egy új könyv lapjait megtöltse vele. Ezután már csak olyan címet kellett keresnie, amely egyszerre szimbolizálja a matekot és a focit: nem lehetett kétséges, hogy találni fog ilyet. És lőn.
És lőn Egy új Esterházy, a Tompaszöglet, és az olvasó csak ámul és bámul, és miközben azt hiszi, hogy regényt olvas, valójában egy matematikailag modellezett focimeccset szurkol végig. Semmi kétség: kedvenc írója újra bombagólt lőtt a magyar irodalom kapujába."
Az írás eredeti megjelenése:
Prae, Markovits Teodóra: "Esterházy Péter: Tompaszöglet"
Előzmény: Tompaszöglet - egy új Esterházy
