Még ha roppant tanulságos olvasmány is, de nem valami felemelő érzés egy ország kórtörténetét tanulmányozni akkor, amikor a beteg állapota éppen sokkal rosszabbra fordult. Az utóbbi tény nyilvánvaló, hangos tőle a média, de az utca is: az emberekben egyre nagyobb az elégedetlenség a kibontakozó válság rájuk háruló következményei miatt (munkahelyek szűnnek meg, hatalmasak a bérhátralékok, fennakadások mutatkoznak az amúgy sem fényes szociális ellátásban, elértéktelenedik a nemzeti valuta… – miközben meredeken emelkednek a szolgáltatások és a termékek árai).

Az már korábban is nyilvánvalóvá vált, hogy Ukrajna számára nem létezik olyan titkos átjáró, amelyen a szocializmus lágy diktatúrájából átosonhat a piacgazdálkodásra alapozott jóléti demokrácia keretei közé, a 90-es években mutatkozó nehézségeket azonban a lakosság aránylag jól tűrte, belátva, hogy neki kell megfizetnie a szabadság és függetlenség árát, a demokrácia tanulópénzét. S ha a 2000-es évek közepére a gazdasági és szociális helyzet javulást mutatott is, az ország hatalmi ágazataiban egyre mélyebb ellentmondások alakultak ki, nőtt a politikai és szociális feszültség, a társadalom minden szintjét áthatotta a korrupció és a gazdasági bűnözés. A rendőrállami diktatúra szabályozó ereje és a színleg fenntartott szocialista morál anélkül szűnt meg, hogy a demokratikus értékrendszer kiépülhetett volna.

Többek között az efféle felismerésekhez nyújt kitűnő és fontos (bár meglehetősen lehangoló), magyarul először olvasható adalékokat és támpontokat az Ukrajna színeváltozásai c. tanulmánykötet (Kalligram, Pozsony, 2009; szerk. Fedinec Csilla). A fent felvetett gondolatokhoz például jól társíthatók az egyik nyitó esszé (Az ukrán társadalom átalakulása) megállapításai arról, hogy Ukrajna függetlenségének a kikiáltása óta az ország lakossága anómiás állapotban kénytelen élni. (A szociológia egyik fontos terminusa, az anómia a modern társadalmakban tapasztalható jelenség neve, melyben a hagyományos normák úgy lazulnak föl, hogy nem képződnek helyettük újak. Ilyen esetben az élet egy vagy több területén – mivel tisztázatlanok a szabályok – a szabályok elvesztik a befolyásukat az egyének és csoportok fölött, az érvényesülés egyéb lehetőségei híján kialakulnak a deviáns magatartásformák, nő a bűnözés, szaporodik a törvényen kívüliség, kaotikus állapotok válnak uralkodóvá…) Ukrajnában „a konszolidációhoz nincsenek meg a társadalomban a szükséges értékek és normák, hiányzik az egységes gondolkodás arról, »mi a jó és mi a rossz«, hogy mi ebben a társadalomban az, amit támogatnak, elítélnek és büntetnek. .. Emiatt Ukrajna lakosságának több mint 80%-a az anómiás demoralizáltság állapotába került.” Ilyenkor alakul ki a „messiásvárás” is, amikor az ember már csak abban bízhat, hogy jön egy megváltó… Effajta várakozás övezte a narancsos forradalmat is, a tanulmány szerint azonban „az új hatalom a politikáját a demokratikus normák megsértésével indította”.

Ez akkor is súlyos következményekkel járhat, ha nincs közben gázválság, ha nincs gazdasági krízis, s ha nem feszítik pattanásig a társadalmi ellentmondásokat az etnikai-nemzetiségi kérdések, mely utóbbiakra egyébként a könyv számos írásában részletesen kitér.

(Balla D. Károly)

Megjelent: Új Szó, 2009, február 21., illetve online febr. 22.

Az idézett könyvről bővebben: Ukrajna színeváltozása