Minden kép pixelekre (képpontokra) bontható, és elvben nincsen akadálya annak, hogy bármilyen háromdimenziós képet fényes LED-pixelek révén megjelenítsünk a felettünk elterülő éjszakai égbolton. A kérdés csupán az, hogy az egyes fénydiódákat hogyan helyezzük fel a megfelelő helyre. Pláne úgy, hogy átmozgatásukkal új és új ábrákat tegyünk láthatóvá. A Flyfire projektum szerint ezt miniatűr helikopterekkel lehet megoldani, azaz úgy, hogy minden mesterséges szentjánosbogárra propellert szerelünk.

Ezeknek a röppentyűknek fel kell szállniuk és el kell foglalniuk pontosan meghatározott helyüket a levegőben, nem szabad imbolyogniuk és elegendő energiával kell rendelkezniük stabil helyzetük megtartásához, a helyzetváltoztatáshoz, no meg a le-és felszálláshoz. A légcsavarnak pedig átlátszónak kell lennie, nehogy eltakarja a többi propelleres LED fényét.

A tényleges kivitelezés még messze áll a megvalósulástól, az ötletgazdák egyelőre leginkább csak egy számítógépes animációval tudják bemutatni, hogyan is működik majd a dolog:

A magam részéről azt gondolom, sokkal egyszerűbb és célszerűbb 3D-s képeket hologramos eljárással, vezérelt lézerfény-nyalábok révén megjeleníteni a levegőégben. A sok ezernyi színes és világító pixelhelikopter előállítása, üzemben tartása (áramforrás-gondok) és mozgatása (illetve egyhelyben tartása) szerintem túl költséges és  műszakilag túl nehezen megoldható feladat ahhoz képest, hogy látványban mit (és milyen rövid ideig) várhatunk tőle. Arról nem is beszélve, hogy a legkisebb szellő egyetlen pillanat alatt elfújhatja az egész nagyszerű ötletet.

Más: laptop kijelző LCD