Eredetileg más módon szerettem volna tisztelegni Pilinszky János emléke előtt ezen az évfordulón, de sajnos a projektumommal hónapokkal ezelőtt megrekedtem, így a 13. és 14. szonettel még adós vagyok.
Ellenben lefordítottam a most újra Ungvárra érkezett (és a ruszinság eredetmítoszait angliai ösztöndíjasként kutató) Bella egy újabb versét. (Nem tudom, kutatónak milyen, de költészetével szerintem ideje lenne anyanyelvén kilépnie a nyilvánosság elé.)
Az alkalomhoz más gesztus nem illene jobban. Hughes Pilinszkyt fordította, én meg Bellát, így hódolunk a költészetnek. Legyen hát ez közös főhajtásunk a múlt század második felének legnagyobb magyar költője előtt.
Arabella Dolýk:
TED HUGHES PILINSZKYT FORDÍTJA
Egy híd, egy forró betonút
A bridge, and a hot concrete road –Pilinszkyt fordítja Hughes
a kataton alkonyatban és
ahogy mindig Sylviára gondol
nem tud nem gondolni rá
mintha ez a vers is
ez is elsőtől az utolsó soráig
mi másról is
mi másról lehetne egyáltalánEmlékszel még? Először volt a szél;
aztán a föld; aztán a ketrec.
Do you still remember? First there was the wind.
And then the earth. Then the cage.Vagy a ketrec volt legelőször
emlékszel a ketrec a rács amely
fogva tart vágyat szerelmet
a ketrec volt előbb
abból fútt a szél
abból szemerkélt a föld
abból állt össze a világ egészeHughes Pilinszkyt fordít
csupa üres reflex lenne
szavakat szavak mellé
ha közben nem gondolna
mert nem tud nem gondolni rá
mintha ez a vers is
ez is elsőtől az utolsó soráig
mi másról is
mi másról lehetne egyáltalánYears are passing. And years. And hope
is like a tin-cup toppled into the straw.
Esztendők múlnak, évek, s a remény –
mint szalma közt kidöntött pléhedényúgy mered Hughes a Pilinszky-versben
Fordította Balla D. Károly
