Viktor Janukovics ukrán kormányfő igen elégedetten érkezett haza Luxemburgból, ahol eredményes tárgyalásokat folytatott az Ukrajna–EU együttműködési tanács ülésén. Találkozott és megbeszélést folytatott az Európai Bizottság elnökével és más EU-vezetőkkel, külügyminisztere pedig igen fontos vízum-megállapodást írt alá az illetékes partnerekkel. (Utóbbi, ha a tagországok jóváhagyása után érvénybe lép, nagyban kiszélesíti a kárpátaljai magyarság utazási lehetőségeit is.)Sajtótájékoztatóján az ukrán kormányfő elmondta, hogy az Ukrajna és az EU közötti kapcsolatépítés új szintre helyeződött, a formális partneri nexust a mélyülő politikai és gazdasági szempontokat előtérbe helyező viszony váltotta fel. Az EU-hoz való közeledésben, vélte Janukovics, az ukrán gazdasági növekedés játssza a legnagyobb szerepet, s ha ennek mértékét sikerül megtartani, akkor 10 esztendő alatt az országban olyan szintet érhet el a szociális fejlettség és az életszínvonal, hogy az EU már nem zárkózhat el Ukrajnának az egységes Európába való integrálásától.
Az elképzelés szép, és ha csupán a gazdasági mutatókat nézzük, akkor a megvalósulás sem látszik reménytelennek. Ukrajna nemzetgazdasága dinamikusan fejlődik, a GDP növekedése felülmúlja az EU-átlagot, így a felzárkózás valószínű. Ám emellett a politikai rendszer teljesen szétzilált, több mint egy éve folyamatos hatalmi válságban él az ország, hónapokig tartott a kormányalakítás, most meg éppen a törvényhozás az, ami nem működik, lévén Viktor Juscsenko köztársasági elnök még tavasszal feloszlatta a parlamentet. A legfelsőbb szint válsága kihat az alsóbb állami struktúrákra és a társadalom egészére is, így hát amaz áhított szociális fejlődés előtt igencsak komoly akadályok állnak.
Mégis: lassan a kisember is érzi, hogy van előrehaladás. A makrogazdasági mutatók ugyan nem jönnek szembe vele az utcán, de ha betér az üzletekbe, az ellátásra igazán nem lehet panasza. Ami elkeserítheti, az a fizetése, de már ez sem annyira kétségbeejtő, mint néhány évvel ezelőtt. A minimálbér ma Ukrajnában már megközelíti a létminimumot, egy átlagfizetésből pedig, ha nagyon szerényen is, meg lehet élni. Ez egyáltalán nem volt így korábban, nem véletlen, hogy a lakosság igen jelentős része fekete tevékenységgel jutott jövedelemhez (Kárpátalján például csempészéssel, valutázással, illegális munkavállalással). Más megélhetést nem tudván biztosítani, a hatalom általában szemet hunyt efelett. Ennek, valamint a mindent átszövő korrupciónak és a kisebb-nagyobb gazdasági klánok működésének igen nagy a demoralizáló hatása, az állami gondoskodás hiányával párosulva ez destabilizálta a társadalmat, így szociális rendezettségről és egzisztenciális biztonságról egyelőre nem beszélhetünk Ukrajnában; mint ahogy igazi demokráciáról sem.
Vajon felerősödhetnek-e annyira a pozitív tendenciák és rendeződhetnek-e annyira a belső viszonyai, hogy Ukrajna szalonképessé váljon az EU számára? Vagy a külső piacokra éhes EU tesz majd (mint pl. a balkáni viszonyoktól nem mentes Románia esetében) kompromisszumot? Bárhogy is történik, nekem erről a lehetőségről ma még Woody Allen mondása jut eszembe: „Soha nem lépnék be olyan klubba, amelyik még engem is elfogadna tagjának!”
Megjelent: Új Szó (Pozsony), 2007. jún. 23
