Elhatároztam, hogy ezen a bloghelyen pontos napi megfeleléssel újraközlöm 5 évvel ezelőtt kezdett webnaplómat; előtte azonban válogatok az adott év havi összefoglalóiból. Alább a 2002. februári jegyzetek.

2002. február

Kronológia: alulról felfelé

Választások 2002. Micsoda kegyelmi állapot: sok rossz közül egyiket sem választani.

*

Újságolja a családom: hallották a rádióban, hogy jelentős előrelépés történt az izomsorvadás gyógyítása terén. A megállíthatatlan romlási folyamatot, amely előtt eddig tehetetlenül állt az orvostudomány, egereknél már sikerült visszafordítani. Ennek ellenére egyelőre mégsem szeretnék egér lenni.

*

A BÚVÁR ESETE A KIS KALIROMITÉRREL

Kárpátaljai megyei tantárgyi vetélkedő fizikából. A szervezők "elfelejtik" előre lefordíttatni a kérdéseket a magyar iskolákból érkező versenyzők részére, akik persze nem értik az ukrán szakszöveget. Sebtiben kerítenek két magyarul tudó tanárt (?), akik megküzdenek a szöveggel. Nem kevés idő elteltével kézzel írt, sok áthúzással és föléírással javított, fénymásolóval sokszorosított lapokat osztanak ki a magyar gyerekek között. A kérdések így hangzanak (betű szerint idézem a teljes szöveget):

"1. Kéttagu csapatnak A pontbol B pontigg (20 km) át kell menni, a csapatnak csak egy kerékpár van, amelyben 20 km/ó sebességel csak egy ember utazhat. A gyalogos 6 km/ó sebességel mozog. Számitcs ki a minimális időt, amelyk szűkséges a csapatnak a B pont eléréshez. Az időszámitás az utolsó csapattag után megy.

2. A 2 m magas cilinderes hordókba 800 l viz be van öntve. A hordó átmérője 1 m. A felső fedőbe kiss lyukk van, amelyen át lehet dugni csövet a hordóba. Ki lehet lesz-e a csövön at szivni a hordóbul a vizet, ha szívás közbe ritkulás jön létre 5•10 Pa nyomással. A válasz indokoly.

3. Kis kaloriméter, 0,22 g tőmegű, amelynek fajhője 2,8 kJ/kg • °C, amelybűl készítve van, lehetővé teszi a 0,01 °C hőmérsékletváltozást mérni. A kaloriméterbe 4,2 m magasságbűl egy csepp víz esík be. Számítcs ki a cseppnek minimális térfogatot, amelynél a hőmérő ad lehetőséget annak a kaloriméterbe beesését fikszálni.

4. Búvár az aranykincset talált meg, is víz alatt mérte meg, acélsulyakat es mérleget használva. A kincsnek a sulya volt 0,643 N. De, mikor a búvár elodta a kincset, csalással vádolva volt. Azzal vádolták hogy sokkal keveseb az arany sulya. Milyen volt kincsnek a valódi sulya?

5. A víz kiszavattűzáshaz a pincébűl 330 W teljesítményű szivattűt használtak. A pince szélessége 6 m, a hossza - 24 m, a magassága 4 m. Az elején a víz szinte a főldszintel azonos volt. Számitcs ki, amilyen idő alatt a vízet ki lehet szivattűzni, a közbe a szivattű teljesítmén nem változik."

Esküszöm, ez nem vicc. Az esetről BeregInfo friss száma (febr. 26-márc. 3) is írt.

*

Úgy veszem észre, ahhoz hasonlóan, mint ahogy 15-20 vagy több évvel ezelőtt egy kárpátaljai magyar közszereplő, bármiről is szólt, azt előírt ideológia keretekbe ágyazottan mondta fel (lenini nemzetiségi politika; a Szovjetúnió a népek hazája; formájában nemzeti; tartalmában szocialista magyar kultúránk; a boldog jövőt építő dolgozók, stb.), most ugyanilyen gombnyomás-szerűen a magyar nemzeti identitás köré font ideológiai blabla indul folyásnak: az anyanyelv megtartó ereje; szülőföldhöz való ragaszkodás; a magyar nemzet részeként; identitásunk megtartása; a nemzeti és népi hagyományok ápolása; megmaradásunk érdekében stb., stb.) Hogy ez mennyire így van, a számtalan előadás, nyilatkozat, felszólalás, újságcikk mellett bizonyítja két közéleti lapunk szombati számainak versajánló rovata is. Az még hagyján, hogy hazafias magyarság-versek esetében a fenti panelek beépülnek a pársoros értelmezésekbe-indoklásokba, de például az egyik lapban legutóbb megszólaló rádiós szerkesztőnek Nagy László "Ki viszi át a szerelmet" c. szerelmes verséről (amely még erősen erotikus asszociációkat is sugall) is ilyesmik jutnak eszébe. E szavakkal ajánlja kedvenc versét: "Elsősorban azokat a verseket kedvelem, amelyek a magyarság megtartó erejéről szólnak. Azokat a költeményeket, melyek a szülőföldhöz való ragaszkodást sugallják." Úgy tűnik, túlontúl jól megtanultuk ezt az új leckét.

*

A Kárpátalja febr. 22-i számában Zseliczky József (aki ezek szerint újabban cz- ypszilonnal írja a nevét) nyilatkozik arról, hogy rövidesen két verseskötete is megjelenik, ráadásul az egyik válogatott. Összes versét tartalmazó egyetlen eddigi kötetét ismerve ezen azért picit elcsodálkoztam.

*

Kérdőív egy ungvári bölcsészhallgatótól. 15 kérdés a kárpátaljai magyar irodalomról. Szakdolgozatot ír, amelyben stílusokat, tendenciákat, jellegzetességeket kíván elemezni, és vezető tanára tanácsára ehhez az érintettek véleményét is megtudakolja. Megírtam a válaszokat. Minden kérdésre hármat! Az első olyan, mintha Bochkornak és Borosnak válaszolnék a Bumerángban. A második egy elhivatott, közösségi felelősségtudattal átitatott, nyelvőrző, identitáspallérozó, nemzetmentő sablonválasza. A harmadikban megírtam öszinte véleményemet a helyi irodalmi viszonyokról. Néhány példa:

Hogyan jellemezné a mai kárpátaljai magyar irodalmi életet?

1. Szomorúan.

2. Kárpátalján intenzív kulturális, ezen belül irodalmi élet folyik. Az Intermix és más kiadók az elmúlt 10 évben 300-nál több könyvet jelentettek meg, megjelennek irodalmi folyóiratok, a közéleti lapok is rendszeresen közölnek verseket, más iro-dalmi műveket. Rendszeresek az irodalmi rendezvények, Kárpátalján minden év-ben sor kerül a Magyar Könyvnapra, rangos rendezvények keretében méltatjuk a Magyar Kultúra Napját, ezeken illusztris magyarországi vendégek is részt vesz-nek, csakúgy, mint a rendszeresen szervezett értelmiségi találkozókon, konferen-ciákon és megemlékezéseken. Egymást érik a szavalóversenyek, vetélkedők, kulturális fesztiválok. Megalakult és működik a Magyar Írószövetség Kárpátaljai Írócsoportja, rendszeresen tartja rendezvényeit számos kulturális és közművelődési egyesület, társaság, klub. Könyvtárakban, iskolákban gyakran kerül sor író-olvasó találkozókra, könyvbemutatókra. Számos írónk kapott az elmúlt években rangos kitüntetéseket, díjakat, okleveleket - ez is mutatja irodalmi életünk pezsgését és nívóját.

3. Kárpátalján nincsen irodalmi élet. Ami van, az vagy teljesen protokolláris és for-mális jellegű, vagy nívótlan, dilettantizmusba hajló, az önképzőköri szintet sem megütő. A rangosnak kikiáltott rendezvényeken mindig ugyanazok a panelszöve-gek hangzanak el, ugyanazok az arcok jelennek meg, érdemben irodalomról egyi-ken sem esik szó - viszont utána általában terített asztal várja a részvevőket, amelynek nagyobb a vonzereje, mint egy könyvnek vagy versnek. A könyvbemu-tatók siralmasak, a felolvasások, ha vannak egyáltalán, színvonal alattiak. Kárpátalján nincsen egyetlen valódi irodalmi csoportosulás sem (a Magyar Írószövetség Kárpátaljai Írócsoportja mindig is inkább csak papíron létezett, és 7 éve nem tartott egyetlen összejövetelt sem), a hosszan sorolható egyesületek vagy társaságok csekély létszámúak, kis túlzással néhány nyugdíjasból állnak, akik unalomból eljárnak az ismeretterjesztői szintű előadásokat meghallgatni.

Ön szerint megtalálják-e közönségüket az irodalmi művek a fiatalság körében?

1. Nem.

2. Igen.

3. Nem az irodalmi műveknek kell közönséget keresniük, hanem ellenkezőleg: a kö-zönségnek kell keresnie a műveket. Hogy itt és most nem nagyon van hol és nem nagyon van mit keresni, az igaz; ezért is állítom, hogy nincs magyar irodalom Kárpátalján. Viszont, amennyire tudom, a fiatalok nem azért nem olvasnak, mert nem jutnak hozzá, hanem azért, mert rühellik az irodalmat. Hogy mi okból, az egy másik történet.

Jellemezze napjaink kárpátaljai irodalmi légkörét.    

1. Fojtogató.

2. Kitűnő.

3. Nincsen neki.

Miben látja irodalmunk jövőjét?

1. Koporsóban.

2. A hagyományok ápolásában, a közösség szolgálatában, az anyanyelv és az identi-tás őrzésében, stb., stb.

3. Mint minden művészetét: a megújulásban. Ha erre képtelen, megszűnik iroda-lomként funkcionálni.

Miért érdemes irodalommal foglalkozni manapság?

1. Nem érdemes.

2. Hogy a kárpátaljai magyarság kulturális igényeit szolgálhassuk, hagyományokat, identitást, nyelvet… stb., stb.

3. Rossz a kérdés. Aki azt mérlegeli, hogy mi érdemes, vagy mi nem, az én felfogá-som szerint nem író. (Könyvkiadótól, szerkesztőtől, kritikustól esetleg el tudom fogadni.) A szépíró egészen más késztetésből "foglalkozik az irodalommal": azért, mert belső kényszert érez rá, mert nem tehet másként. Mint ahogy nem azért leszünk szerelmesek, mert "érdemes" vagy mert elhatározzuk, hanem mert feltör a belsőnkből. Ha ez a belső kényszer megfelelő tehetséggel és tudással pá-rosul: irodalom születik. Ahol akár egyik, akár másik hiányzik: onnan a művészi érték elmenekül.
    Stb., stb.

*

Mint arról minden médium hírt adott: 15-én, pénteken feltörték a Határon Túli Magyarok Hivatalának honlapját, a megváltoztatott oldalra Románia térképét és zászlaját helyezték el. Az Index cikke szerint (amelyben részletesen elemzik a román-magyar "hackerháborút") nem egyértelmű az oldal feltörőjének hovatartozása, ugyanis feltehetőleg egy román nacionalista hevülettől fűtött hacker a zászlót helyesen (kék-sárga-piros) és nem pedig fordítva helyezte volna el az oldalon.

*

Kis kavarodás Kovács Imre Attila Csoóri-esszéje körül. Péntek Imre, az Árgus főszerkesztője jelezte, hogy az írás az ő megrendelésére íródott, így joggal furcsállhatta, hogy mégis nálam jelenik meg hamarább. Remélhetőleg mindenki számára megnyugtatóan tisztázzuk a dolgok. (valahogy nem akarja a sors, hogy az én honlapom Csoórival foglalkozzon...)

*

E-mailt váltottam az Irodalmi Jelen szerkesztőjével, Irházi Jánossal. Igazolta feltevésemet, hogy a Vári Fábián László neve alatt januári számukban megjelent verseknek Penckófer János a valódi szerzője. A névtévesztés a szerkesztő hibájából történt.

*

Megtartotta választmányi ülését a Magyar Írószövetség. Egyetlen napirendi pontként az Arany János Alapítvány kuratóriumának a megválasztása szerepelt. Tagjai lettek: Kalász Márton, Ács Mara, Gálfalvi György, Mezey Katalin, Vathy Zsuzsa, Tamás Menyhért, Monostori Imre.

Napirend előtt Pomogáts Béla, Kolozsvári Papp László és Kiss Pintér Imre pengeváltására került sor. Az első sérelmezte, hogy a második megírta, a harmadik pedig leközölte a Kortársban (2002/jan) szokásos havi pamflettet, amely az írószövetség volt elnökét nem túl tiszteletteljes szavakkal illette.

*

Petőcz András - a terasz.hu-n vele folytatott internetes beszélgetés során - elfogadta meghívásomat a virtuális Szalonba: a nyári hónapok valamelyikére. Eddig sehol nem közölt képverseivel tisztelt meg Papp Tibor.

*

A Pánsíp-szalonban január végén tartott díjátadásunkról korrekt módon beszámolt mindhárom fontosabb hírlapunk. Legterjedelmesebben a BeregInfo, legszűkszavúbban a Kárpáti Igaz Szó.

---