Arabella Dolýk
A rút menyasszony vőlegénye
nem akadt abban semmi kivetnivaló
ahogy szájához emelte a poharat
és kortyolt az édes muskotályból
a mozdulat korrekt volt, a könyökét nem
emelte a szükségesnél magasabbra
ujjai ültek a pohár szárán
egyáltalán: az egész, ahogy itt ivott
sokkal inkább volt mondható kellemesnek
elegánsnak, mint akármi másnak
errefelé így nem isznak a férfiak
nincs bennük semmi kecs, finomság és kellem
vodkát döntenek durva torkukba
de ez itt érző léleknek mutatkozott
látszott ahogy ízleli a múló percet
nem akadt benne kivetnivaló
és mégis, ahogy néztem a félig
lecsukott zöldes szemét a borral
telt pohár lencséjén keresztül
azonnal láttam a pontos nagyításban
tíz év múlva verni fogja feleségét
és meg is csalja majd fűvel-fával
kelleméből annyi marad csupán hogy a
kocsmában a cimboráknak éjfél után
még mindig világ szépének mondja
a falu legrútabb asszonyát
Átplántálta Balla D. Károly. Megjelent: Spanyolnátha/4.
