Több mint két hónapja írtam le, hogy az amúgy is megtépázott szirmú MSZP a vesztébe rohan. Azóta megvoltak az EP-választások, de úgy tűnt, a szocialista párt vezetőit ez a sokk sem ébresztette rá arra, hogy most már elkerülhetetlen a pártzubbony újragombolása. Hogy ennek mégis meg kell történnie, arról aktuálisan Szanyi Tibor országgyűlési képviselő, a párt belső embere és régi motorosa beszélt mai interjújában a közelgő kongresszusra utalva: "aki az őszödi beszéd és Gyurcsány Ferenc lemondása között a pártelnökség tagja volt", az ne is jelöltesse magát, le kell számolni a gyurcsányi "liberálanarchizmus" örökségével. Ugyanitt Szanyi a Bajnai-kormány működését a "politikai szürrealizmus" körébe sorolja... 

Én egyébként szeretem a szürrealizmust, pl. Dalít, ám annyi bizonyosnak látszik számomra, hogy ez a válságkezelő kormány felörlődik a húzd-meg-ereszd-megben, képtelen szűz maradni, miközben muszáj kefélnie, és emiatt a mögötte álló MSZP-nek a maradék támogatottsága is elúszik. A pártvezetés teljes cseréjével alaposan el is késtek, azt Őszöd után azonnal, de legkésőbb a szociális népszavazás után meg kellett volna cselekedni. 

Persze más kérdés, hogy egy felállandó új vezetés, legyen még oly talpraesett és hiteles is, mit tudna, mit tud majd kezdeni a helyzettel. Szerintem kormányzó pártként  most semmi esélye nem lenne az önépítkezésre - ezt ellenzékben kell megtennie.

Minden arra mutat tehát, mint ezt korábbi érvelésemben is írtam, hogy az MSZP egyetlen esélye a túlélésre az előre hozott választás: bármennyire is berzenkedjünk a Fidesz-bagázs hatalomra jutásától, ez most a baloldal érdekének látszik.

PS: Vajon mennyire lehet egyetérteni Szanyi azon állításával, hogy a baloldaliság nem egyeztethető össze a liberalizmussal?

Az MSZP-honlap megújulásáról