A szíves invitálásnak engedve szerzője lettem a Méltóságot Mindenkinek Mozgalom igen gazdag tartalmú és roppant gondosan felépített interaktív orgánumának. A webhely egyszerre online magazin és közösségi portál, sőt, blogokat is integrál. Ami valamennyi szerzőjét, minden rovatát és összes szövegét jellemzi: az emberi méltóságra fókuszáló fokozott szociális érzékenység és a kisebbségek, hátrányos helyzetben élők melletti kiállás, mindenfajta diszkrimináció elleni fellépés. A meghívást követő első percben megértettem, hogy pirézként itt a helyem. Első felajánlott írásomból azonnal vezércikk lett (Ragtime, nem haragtime) - köszönet érte -, és hogy a dolog kerek legyen, a commmunity.eu alatt megnyitottam 32. blogomat Önkéntes mérvadó címmel.

Frissítés: a weboldal sajnos megszűnt néhány éve, a linkeket töröltem - 2016

Egy publikáció a régi weboldalról

Ezt is elvisszük magunkkal

Hogy mit viszünk át magunkkal a következő évbe? Például Kollár-Klemencz Laci melankolikus közéleti számát Erdős Virág versére. De sajnos nem csak a szépre emlékezünk. Slágvortokban felidézzük mi történt velünk az elátkozott 2012-ben.

Tizenöt éve még kisebbet álmodtunk, három szoba, három gyerek, négy kerék. De már ettől is távolodunk, a szoba a banké, a kerék lapos, a gyerek meg épp a Fidesz ellen tüntet. Nem csak az egyetemisták, a gimnazisták is beindultak, a Téli Rózsás Forradalomra nem számított a kormány azért.

Tüntettünk persze egész évben kisebb nagyobb eredményekkel, meg eredménytelenül, a forradalom évfordulóján pedig ellenzéki összefogás született. Petíciókat írtunk alá százat, felsorolni is sok volna, de az oldalon utánanézhettek, reméljük nem volt hasztalan.

Az MMA nevű nemzeti kulturális szörnyszülött tarol, az Új Színház felé már náci se jár, nincs közönsége, de támogatást kap a miniszteri keretből, miközben a függetlenek haldokolnak, a Nemzeti Színházat einstandolta egy színházi bölény és újabb art mozi zárt be, az egykori Szindbád moziból lett Kino, Felbukkant a magyar–európai antirasszizmus, Ámbédkaros alkalmazottak nyílt levelet írtak Balog Zoltánnak és Hoffmann Rózsának, a Jobbik parlamenti zsidózásai után pedig választottunk magunknak sárga csillagot. Jeszenszky Géza megnyilvánult roma ügyben, bár ne tette volna, aztán Havas Henrik és a többi “tudósok” sem átalltak nyilatkozatokat tenni a kisebbség ügyben, de cigányoztunk lépten, nyomom a médiában is.

Obskúrus módon kiválasztott népben és nemzetben gondolkodott idén is és elkezdte vad kampányát a Jobbik meg a gárda, Horthy szobrokat lepleztek országszerte kormánytámogatással, összefogva a még élő szadoszenilis nyilasokkal, dúlt az átnevezési láz, újrahamisították a történelmet, irodalmat, turult avattak Zuglóban, Érpatakon folytatódott a külön utas nacionál-szocialista köztársaság jelmezbálja. Végtére is igazi szegregáció lett az ország maga is, Európa egy eldugott, öntörvényű kis államalakulata.

Gyöngyöspata tovább él, bár az egri per végül jó irányt vett, a mai magyar végrehajtásban nem bízhatunk. Ha a politika elenged egy történetet, nehéz, hogy újra az érdeklődés középpontjába kerüljön az és megoldódjon valahogy, akár az évek óta húzódó romagyilkosságok pere.

Nem sorolnánk tovább, horror egy év volt. Mi magunk is támogatás nélkül csináltuk a felét. Veszítettünk barátokat is, mert nem mutyiztunk, de nyertünk szerzőket és bloggereket. Nem tűntünk el a médiából és nem is fogunk. Ígérjük, hogy olvashattok, írhattok minket jövőre is!

Hogy ne feledjük, az év legszomorúbb eseményei közé tartoznak a fizikai bántalmazások. Amellett, hogy a perifériára szorulókat, romákat, hajléktalanokat, nőket, gyerekeket még az ág is húzza, rengeteg feléjük az erőszak. A tudatlanságnak és a politikai kultúrának köszönhetően általában nagyon erőszakosak egymással ma Magyarországon az emberek és ennek beláthatatlanok a következményei. Erőszak- és előítélet mentes újévet kívánunk tehát, jobbat nem is tehetünk. És, hogy ne csak egy tégla legyünk a falban! Méltóságot Mindenkinek!

Ellenzéki mozgalmak a kádári érában - szamizdatos tüntetések a virtuális télikertben Budapesten