Úgy tűnik, végleg elvesztettem az érdeklődésemet a kárpátaljai közügyek iránt. Egy-két évvel ezelőtt még nyilván nem álltam volna meg, hogy kommentárt fűzzek a Dupka-ügyhöz (lásd ezt is), most meg már arra sincs kedvem emlékeztetni, hogy éppen 10 éve írtam le először: épül a kárpátaljai Potyomkin-falu, s hogy azóta hány írásomban ágáltam: a magyar támagatási rendszer látszat- eredményeket finanszíroz. Nyilván megemlítettem volna azt is, hogy bár az ügyet most kipattantó lap mögött álló szervezet sem különb a Deákné vásznánál, de a megvalósított célok, az elért eredmények minősége tekintetében mégis messze felette áll az ellenérdekű szervezet berkeiben mutatkozóknál, s hogy bár a megjelent cikk nem mentes a rosszindulattól és a csúsztatásoktól sem, azonban egészében véve sokkal több benne az igazság, mint Dupka szánalmas magyararázkodásaiban (itt és itt).

És persze lett volna néhány éve még arról is véleményem, hogy fejétől bűzlik a hal, Dupka nem csinálhatná ezeket a bulikat, ha a legkisebb ellenőrzést és minőséget elváró követelményrendszert érvényesítettek volna vele szemben egyszer is a támogatók. Továbbá meg nem csinálhatná a saját stiklijeit akkor sem, ha környezete fellépett volna ellene és nem adta volna nevét szélhámosságaihoz - mint például az ügyben is emlegetett Gortvay Erzsébet, akinek több mint egy évtizdig nagyon is megfelelt Dupka szervezetében társelnöknek lenni és mindenhez nemcsak jóképet vágni, hanem buzgón részt is venni a koklerkedésben.

Most azonban nem írtam semmi ilyesmit (mint látható), megelégedtem néhány link közzétételével, és most is csak csendben mondom azt "felfelé": kedves osztáylvezetők és elnökök, nektek kellett Dupka, a ti kreatúrátok, a saját arcotokra formáltátok, hát most csak égjen a sajátotok miatta; "lefelé" meg arra emlékeztetek, hogy magára vessen mindenki, aki asszisztált szellemi ámokfutásához. Viszont naiv sem vagyok, és pontosan tudom, hogy Dupka pirulás nélkül ott fogja folytatni, ahol abba sem hagyta - dehogy fognak a körmére nézni, dehogy fognak tőle minőséget elvárni, dehogy fogják az ügyeit kipakolni. Most egy kicsit betartottak neki, de általában véve senkinek sem érdeke, hogy bárki is benézzen a Potyomkin-falu kulisszái mögé.

*

Ugyanígy alig váltott ki nálam többet vállrándításnál az, hogy a több mint harminc éve Budapesten élő S. Benedek András nem magyarországi, hanem kárpátaljai íróként kapott díjat. Mint ahogy már azon sem fortyanok fel: mint számos itthoni pályatársa esetében is, első verseskötetét nem a második, hanem a válogatott követte... Egyébként a Kárpátalján indult, de Magyarországon élő írók-költők némelyike atekintetben valóban kárpátaljai, hogy könyveiket leginkább csak itteni kiadóknál tudják megjelentetni...  Érthető okból: SBA  verseit például Magyarországon „nem értik meg, vagy nem akarják megérteni” - hangzottak az őt méltató szavak a díjátadáskor.

*

Kedélytelenségem egyelőre folytatódik, és az írhatnékom sem jött meg, így webes munkákat végeztem a napokban. Összeálítottam egy nagyobb linkgyűjteményt magamról azzal a céllal, hogy egyszer majd a lap.hu családban megjelenjen, ezen kívül pedig gazdagítottam, csinosítottam a Manzárd Műhelyt, amely terveim szerint irodalmi anyagaink legfontosabb tárhelye lesz a jövőben.

*

Csönge elég ritkán ír naplót, pedig nagyon jól csinálja, mindig megérintenek a szövegei. Most néhány fotót adott közre, ez különösen tetszett:


*

Kelecsényi Laci barátunk megkért levélben, népszerűsítsük a hangoskönyv-boltjukat. Örömmel megteszem. Katt a logóra!