Ezt a befejezetlen, mégis igen terjedelmes interjút éppen öt éve,  2003-ban készítette velem Lloyd al-Bakar, egy londonban megjelenő arab lap budapesti tudósítója az Atlantic Studies: Literary, Cultural and Historical Perspectives c. kutatási program keretében. Öt terjedelmes részig jutottunk el, majd őt - mint főállású újságírót - más feladatok szólították el, és a program is kifújni látszott. Aztán 2004-ben újraindult a project, mi ismét átrágtuk magunkat az elkészült szövegeken (én elég sokat javítgattam) és azt terveztük, hogy folytatjuk, és 2-3 további rész elkészülte után befejezzük a (számomra legalábbis) izgalmasan alakuló beszélgetést (amely talán egy a program keretében megjelenő könyvben is helyet kapott volna, persze angol fordításban). Minderre azonban már nem került sor: Lloyd egyszer csak eltűnt, többé nem jelentkezett, és az én leveleimre sem válaszolt. Egy tétova kísérlettel még megpróbáltam újságjánál érdeklődni felőle, de megkeresésemre nem reagáltak.

A befejezetlenül maradt interjú véglegesített szövegei (az első, 2003-as és a második, kissé javított 2004-es változat) az akkoriban magazinként szerkesztett UngPaty oldalain jelentek meg. Most újraolvasva elég érdekesnek találtam akkori meglátásaimat, önértelmezésemet, ezért elhatároztam, hogy az elfelejtett interjút az elfelejtett archívumból átmentem ide; talán olvasóimat is érdekelheti: az egyes részek nagyjából zárt egységeket képeznek, külön is olvashatók, és jól érthetők az elmaradt befejező részek nélkül is.

Az eredeti közlésnek megfelelően öt részre tagolva, öt külön posztként jelenik majd meg a hosszú beszélgetés itt a blogomban. Ahol feltétlenül szükségesnek látszik, [ -2008] jelzéssel aktuális széljegyzetet fűzök a mondottakhoz. (Meglehet, hogy a félbehagyott, akkor befejezetlenül maradt és eddig nem közölt 6. részt is közreadom - ezen még gondolkodom.)
 
A navigáláshoz szükséges linkek majd ott lesznek az oldalak alján.

Itt most előzetesen a két UngParty-beli közlés rövid bevezetőit adom közre.

2003:

Az interjút Lloyd al-Bakar, egy több országban angol és arab nyelven megjelenő lap budapesti munkatársa készíti velem az Atlantic Studies: Literary, Cultural and Historical Perspectives c. kutatási program keretében olymódon, hogy e-mailben tesz fel egy-egy kérdést, én küldöm a választ, ő elolvassa és felteszi az újabbat. A módszer elég lassú (én magam is az vagyok!), ám úgy érzékelem: eredményes, mert e módon lehetőségem nyílik arra, hogy időnként akár kisesszényi terjedelemben válaszoljak, ugyanakkor a közbekérdezések révén a szöveg mégis valós beszélgetés benyomását kelti. Mivel az interjú magyar nyelvű szövegének közlési jogával én rendelkezem (minden egyéb jog Lloyd al-Bakaré), így a Penzumban közlöm le folytatásokban, nagyjából követve egy-egy hét közös munkájának eredményét. - bdk

2004:

    Ezt az interjúsorozatot 2003 nyarán kezdtük Lloyddal, de szűk háromhavi együttműködés után meg kellett szakítanunk a közös munkát. Egyrészt anya-lapja teljes embert kívánó feladatot bízott rá (újságírói oknyomozás az arab világban), így nem győzte a küldeményeimet feldolgozni, másrészt a páduai, sussexi és heidelbergi egyetemek támogatásával folyó kutatási program is „kifújt” egy időre; de nemrégiben újraindult a 2004-es tervezettel, így újrakezdtük mi is a munkát. Első körben a tavalyi szövegek javítását, újraszerkesztését végeztük el; ezeket most - a folytatás és az őszre tervezett befejezés reményében - itt sorozatként újra közreadom.

    Az interjú menete nagyjából a következő. Először is tisztáztunk néhány témakört, fixáltunk bizonyos történelmi-politikai, közéleti, irodalmi és önéletrajzi „kereteket”, amelyek között majd a beszélgetés zajlik. Ezt követően Lloyd elküldte néhány kérdését, ezekre én írásban válaszoltam, visszaküldtem. Ha szükségét érezte (és általában érezte!), közbekérdezett, illetve újabb kérdéseket tett fel. Volt úgy, hogy szinte előbeszéd-szerű 1-2 mondatos dialógusok alakultak ki, máskor én szinte kisessszékben reagáltam egyes felvetéseire. Nem egyszer elkanyarodtunk eredeti témánktól (kiléptünk a korábban megállapított keretekből), ezeket a részeket némelykor kihagytuk, máskor úgy találtuk, lehet funkciója az interjú egészében. Néhányszor, főleg eleinte, telefonon is felhívott.

    A 2003-ban keletkezett részben magázott, 2004-ben váratlanul áttért a tegezésre (privátim ez persze korábban történt). Ezt előbb korrigálni gondoltuk, végül nem változtattunk rajta.

    Én magam minden szövegemen többször is „végigmentem”, és szinte minden alkalommal javítottam, igazítottan rajta; főleg hozzáírások, pontosítások történtek; pár helyen húztam is. Az újabban készült részek e tekintetben még kiérleletlenebbek: feltehetően ezeken is fogok még dolgozni.