piréz - pirézek. tárki kutatás. első piréz: mit jelent piréznek lenni
Az interjúkkal szemben averziómat az utóbbi időben úgy sikerült legyűrnöm, hogy csak a magam számára kényelmes, kedvező feltételekkel fogadom el a felkérést. Ha az interjú nem hang és kép formájában kerül rögzítésre, hanem később úgy is áttennék szövegbe, akkor élőben én se nagyon akarok nyilatkozni: a diktafonra felvett és utóbb legépelt válaszok általában írott anyagként eléggé setesuták. Ha javításra elküldik, egy csomó munka van fele: egyfelől az ember kiirtaná a pongyolaságokat, másfelől nem szeretné az előbeszéd fordulataitól teljesen megfosztani. Kényszerű kompromisszum születik: a írott szó mívessége meg sem képződik meg, az megszólalás és adott perc varázsa pedig elszáll. Ami megmarad, az a hiányérzet, rosszabb esetben a bosszúság.
De problémás az írásban készülő interjú is: Az előre leírt kérdésekre adott írásos válaszok esetén nincs mód a visszakérdezésre, ha az ember nem vigyáz, szétesővé válhat a műbeszélgetés. No meg... A kérdéseket összeírni közel sem akkora munka, mint a részletes, okos, válaszokat kidolgozni, utóbbival akár több napi munka is lehet, viszont ki neve van az interjú felett, na kié? A riporter tekinti saját szellemi tulajdonának, én csak az alany vagyok, pedig én dolgoztam meg vele alaposabban. No, hát ezt már többször sikerült azzal áthidalnom, hogy ragaszkodtam ahhoz: az interjút én is megjelentethessem saját nevem alatt valamelyik weboldalamon. Ha az anyag az első közlés jogára kényes orgánum számára készül, akkor legfeljebb be kell várnom az ottani megjelenést... Ám, úgy tűnik, könnyebb a helyzet, ha az interjú egy kutatás számára készül: akkor blogomban jelenhet meg először.
Február 23-án 18 órától a Fúzió Rádióban cirka egyórás interjú hangzik el velem. Készítette Ferenczfi János (IRKA). Pályakezdésemtől pirézségemen át virtuális öngyilkosságomig sok minden szóba kerül - igyekeztem minden kérdésre őszintén válaszolni Az adás az interneten is hallgatható (katt ide). A műsor után pedig egy órán át állok a hallgatók és érdeklődők rendelkezésére napi blogomban: bárki felteheti kérdéseit a műsorban elhangzottakkal vagy bármi mással kapcsolatban, s én "élőben", azonnal válaszolok ugyanott - ahogy saját gyorsaságom és a technika megengedi. Várok tehát mindenkit: 
Mit nem talál az ember, ha a Google helyett néha más keresőket is használ. A velem készült alábbi tévé-interjú például a PolyMeta képtalálatai között bukkant fel, engem is meglepve: nem hogy soha nem láttam a Pécs TV-ben lement anyagot, hanem még arra sem emlékeztem, hogy készült ilyen interjú velem. Annyi bizonyos, hogy az időpont 2005, az alkalom pedig a Szembesülés pécsi bemutatója. Hogy eléggé okosakat mondok-e, ezt nem tudom, de hogy itt is őszintén beszélek, azt bizton állíthatom. ...A zöldövezetbe helyezett könyveimről készült felvételek viszont mutatnak bizonyos képi dilettantizmust... Íme az interjú videója (a hangot tessék felhúzni!):
Íme, egy újabb bloginterjú, amely Szeged és Ungvár közt járó emailek révén készül, és amelyet olvasóim kérdésről kérdésre, válaszról válaszra követhetnek ezen a helyen. (Az utolsó frissítés idejét legfelül jelzem. - bdk
Csak most tudtam meg, hogy a Klubhálón is megjelent az az interjú, amelyet Lator Hajnalka készített velem diplomamunkájához s amely először 
Kétszer is megkerestek a budapesti Klubrádiótól a napokban. Szombaton Andrassew Iván "Hetes Stúdió" műsorában beszéltem az ukrajnai helyzetről. No, nem mintha eléggé ismerném és értenék hozzá. Talán túl nagy butaságokat mégsem mondtam... Az adott félóra műsora .jpg)
Lator Hajnalkának hívnak és a Nyíregyházi Főiskola immáron V. éves hallgatója vagyok. Kommunikációt hallgatok, ezen belül pedig az újságírás lett a szakirányom. Zöldi László újságíró szárnyai alatt sajátítgatom a szakma minden fortélyát. Már kisgólya koromban tudtam, hogy ha elérem azt a bizonyos szakdolgozat témaválasztási időszakot, akkor biztos, hogy a téma Szülőföldemmel lesz kapcsolatos. Így kezdtem el tanulmányozni a kárpátaljai médiát. Dolgozatomban azt kívánom bemutatni, hogyan is jutottunk el az 1920-az Munkás Újságtól Balla D. Károly virtuális világáig. És hogy hol is tart most és mennyire képes felvenni a tempót a nagyvilággal ez a kis sziget, ki tudná jobban a Virtualizátornál?