Őszintén szólva azt hittem, felhívásom nyomán több reagálás, több értékelés születik majd Esterházy Péter Tompaszöglet c. könyvéről - bár panaszra így sem lehet okom: megjelentek ismertetések, recenziók, helyszíni beszámolók, szép számmal születtek borítótervek. A Google a korábban ismeretlen szóra - tompaszöglet - ma hatezernél több találatot mutat, és ez szerintem még feljebb fog kúszni. Mert bár Esterházy-projektumomat itt és most lezárom, erősen remélem, a játékos kedvű irodalombarátok majd eztán sem feledkeznek meg a műről és időről-időre címe felbukkan blogokban, cikkekben, hírekben.

Igazi összefoglalalót, azt hiszem, fölösleges közreadnom: a tízegynéhány publikációt bárki elolvashatja, ha rászán egy szűk félórát. Ígéretemhez híven inkább kiosztom a díjakat aszerint, az egyes kategóriákban kinek a tompaszöglete tetszett nekem a leginkább.

Még ha roppant tanulságos olvasmány is, de nem valami felemelő érzés egy ország kórtörténetét tanulmányozni akkor, amikor a beteg állapota éppen sokkal rosszabbra fordult. Az utóbbi tény nyilvánvaló, hangos tőle a média, de az utca is: az emberekben egyre nagyobb az elégedetlenség a kibontakozó válság rájuk háruló következményei miatt (munkahelyek szűnnek meg, hatalmasak a bérhátralékok, fennakadások mutatkoznak az amúgy sem fényes szociális ellátásban, elértéktelenedik a nemzeti valuta… – miközben meredeken emelkednek a szolgáltatások és a termékek árai).