1. Téged úgy ismerünk, mint aki különböző kultúrák között igyekszel hidakat keresni vagy építeni. Ennek a könyvnek a megírásával is törekedtél ilyesmire?

Törekvésről itt talán túlzás lenne beszélni - mert míg az esszékötetemre és más írásaimra ez igaz lehet, itt, az Esti iskolában egyszerűen csak megkíséreltem megrajzolni, illetve rekonstruálni azokat a hidakat, amelyeken ilyen-olyan okokból át kellett mennem, valamint számbavenni az átmenetek hatásait, következményeit. Az angolban van egy szólás-mondás ("We'll cross that bridge when we get there."), ami arra utal, hogy valamivel majd akkor foglalkozunk, ha itt lesz az ideje, vagyis majd akkor megyünk át a hídon, amikor odaérünk. Úgy tűnik, nekem mostanában jött el az ideje, hogy ezen a hídon is átmenjek - vagyis hogy foglalkozzam a korábbi hidakkal. Lásd még: lementem hídba.

2. Érzékelsz-e valamilyen felettes narratívát - esetleg a nyelvi, nemzeti, kulturális, nemi/nembeli lét élményét -, ami a rövid történetek mozaikjait egyfajta láthatatlan "nagy elbeszélésbe" integrálja, vagy annak részeiként engedi látnunk?

Igen, s az előbbi kérdésre adott választ folytatva, a hidak arra is vonatkoznak, hogy hogyan lehet a másságot, a különbséget, illetve különbözőséget integrálni, asszimilálni, feldolgozni és hasznosítani (s igen, ez egyaránt vonatkozik nyelvi, nemzeti, kulturális és nembeli másságra). Ennek - legalábbis reményeim szerint - egyúttal az is következménye, hogy ez a "felettes narratíva" gyakran kívülről befele beszél, amely beszédhelyzet sajnos kevéssé érvényesül a hazai irodalomban, ami hiányzik. Ez nem a centrum-periféria, hanem a kint-bent/kívül-belül kérdése, egyszerűen egy alternatív (más, másfajta) nézőpontot igyekszik nyújtani, ami - ideális esteben - egy másfajta, alternatív történet-, illetve történelem-mesélést eredményez. Az elhallgatott, elnyomott vagy sokszor meg sem hallott tartalmakat, nézőpontokat és pozíciókat igyekszik előtérbe helyezni. Az, hogy az egyes történetekben az elbeszélő mindig más és más hangon szólal meg, e törekvésnek az egyik megjelenési formája. Vagyis, reményeim szerint, "valahol" mindig ugyanaz mesélődik más és más hangon.

3. Úgy tudom, Latin-Amerikában töltötted a gyerekkorodat. Ma már (mint Unio-tag) Magyarország is óceánparti ország, a klíma egyre inkább trópusi, és a politikai rendszerünk is egyre jobban hasonlít az ottanihoz (persze nem a brazilhoz, inkább némelyik szomszédjáéhoz). Van-e még valami, ami hiányzik gyerekkorod világából?

A só a levegőből és gyakran az emberek közti közlekedésből. ("The só must go on.")

---

---