Nyilván rövid ideig fog tartani, de e percben az én linkem vezeti az egyik nagy magyar linkmegosztó hely, az UrlGuru nézettségi listáját. A link abba a blogomba vezet, amelyben pársorosaimat közlöm: limerikeket, haikukat és aforizmákat. Úgy tűnik, sokan szeretik ezt a webhelyet (érdekes, hogy átlagos látogatottsága viszont nem túl magas). Mindenesetre az UrlGuru elég sok érdeklődőt hoz az oldalra, hiszen a link népszerűsége mögött olvasói kattintások állnak. Népszerűsíthetitek ti is linket, ide kattintva. A linkmegosztó főoldala pedig, ahol most az élen szereplek, így fest:

Ez a linkmegosztó rég megszűnt, ezt használom: Linképítés - honlapoptimalizálás

url optimalizálás - googlebarát

Őszintén szólva nem is emlékeztem már arra, hogy 2007-ben ilyen sok haikut írtam. Csak rakom, rakom fel sorba a versblogomra, és csak nem jutok a végére. No persze, feltehetném egyszerre az összest, de ha már bevezettem azt a gyakorlatot, hogy napi 1-2 frissítéssel tartom üdeségben azt a webhelyet, akkor most kár lenne változtatni rajta: a folyamatos olvasottság épp így tartható fenn. Ott található az összes limerikem, elhelyeztem már aforizmáim többségét is (C-dulok név alatt), a kis háromsorosok pedig kitartanak még egy ideig. A korábbiak lehívásában segítenek a rovatcímek, az újak meg mindig ott vannak legfelül.

A blogomon használt egyik látványos és aránylag pontos statisztikai rendszer általában így január tájékán szokta letisztítani a találatok térképét, s kezdi újraszámolni, újrajelölni a blogot ért találatokat, ezért érdemes ilyenkor lementeni az eddigre jócskán bepöttyöződött térképet, amelyen a legnagyobb pöttyök az 1000-nél több, a legkisebbek pedig a 10-nél kevesebb lehívások helyét mutatják. A térkép felbontása nem túl nagy, a közép-európai gócok szinte egybeolvadnak, de talán érdekesebbek is az egzotikus tájak. Mint látható, blogomnak akadnak olvasói minden földrészről (bár sejthető, van köztük veletlen találat is):

Úgy tűnik, nagyjából sikerült befejeznem a csinosítását és testre szabását, így teljes üzemre kapcsoltam új blogomat, amelyben várhatóan napi gyakorisággal lesznek új bejegyzések. Ennek többek között azért láttam szükségét, mert az eddigi legfőbb blogom (amelynek megkülönböztetésül mostantól komplex blog a neve) valamelyest merevvé, személytelenné vált és talán a struktúrája is eléggé átláthatatlan lett: felszámolni vagy elhanyagolni azonban semmiképpen nem akarom (már csak hatalmas archívuma miatt sem), megmarad bázisblognak, de az innen jószerével hiányzó napi aktualitások mostantól az új webhelyen jelennek meg. Hogy ezen kívül még mi, az menet közben kiderül, nyilván újabb irodalmi munkáim is ide kerülnek, visszamenőleg - szíves olvasmányul - új projektem darabjait, a minimákat töltöttem fel.

Ha mély tanulságokat nem is lehet levonni belőle, azért nem árt megnézni, hányan látogatták a blogomat 2010-ben. A Google Analytics szerint a tavalyihoz képest nőtt a böngészőim száma, de együttesen valamivel kevesebbszer kattintottak ide és kevesebb oldalt töltöttek le. Érdekes a látogatók országonkénti megoszlása és a keresőkérdések listája is. Lássuk:

Új sorozatom népszerűségének és olvasóim szapora kattintásainak köszönhetően az egyik legnagyobb magyar linkajánló portálon - URLguru.hu - a blogomra mutató link vezeti a népszerűségi listát. Igaz, előtte a Legtöbbet nézett lista linkjei sorakoznak, de a Legnépszerűbb felsorolásban én vezetek. Ez pedig újabb olvasókat hoz annak a blogomban, amelyet - ugye emlékeztek! - a Kárpáti limerikek kedvéért indítottam, s amelybe utóbb haikukat és aforizmákat is elhelyeztem. Most arra teszek kísérletet, hogy limerik-formában írt sírversekkel tegyem tiszteletemet az élő magyar irodalom panteonjában. Eddig ezek készültek el (a lista frissül): Karafiáth Orsolya | Varró Dániel sírverse | Lackfi János sírverse | Grendel Lajos sírverse | Kukorelly Endre sírverse | Grecsó Krisztián sírverse | Várady Szabolcs sírverse.

A Kárpáti limerikek után új irodalmi projektumba kezdtem. Mint az előbbi, ez is azzal kezdődött, hogy különösebb előzetes megfontolás nélkül született pár hasonló jellegű íráskám, s miután úgy éreztem, ezek  nem sokkal azelőtt indított új irodalmi segédblogomon éreznék jól magukat, sorra fel is tettem őket a PraePostra. Csak ezután jött az ötlet, akár sorozat is lehetne a kis - na micsodákból is? A műfaji besorolással komoly gondom volt/van, jobb híján minimáknak neveztem el őket, de címkéül feltüntettem azt is, hogy kisnovella és koan. Persze a koan nem  igazán ilyen, de ha nagyon akarom, lehetnek ezek egy eddig nem létezett műfaj, a posztmodern koan létrehozására tett kísérletek is. Azt csak utólag vettem észre, hogy

Nemrégiben írtam, hogy három olyan blogot is találtam, amelyik nevem említése nélkül mottóként vagy címként használja egy aforizmámat (ezt tekinthetem szerzői jogaim megsértésének és a folklorizálódás jelének is). Most meg olyan céges, illetve intézményi oldalakra akadtam, amelyek az idővel kapcsolatos bonmot-mat használják mottóul: egyik feltünteti a nevemet (lásd balra), a másik viszont nem (nem is kap linket!). Ez juttatta eszembe régebbi leletemet: egy biztonságtechnikai cég is tőlem kölcsönözte ars poeticáját. Akkor írtam nekik, hogy várom a tiszteletdíjamat - de persze válaszra sem méltattak. Most rákerestem szövegemre, a Google még kidobta akkori honlapjukat, de a link már egy újra vezet, ott nincs ars poeticájuk. Kis trükkel aztán csak sikerült megjelenítem régi rendszerüket, amelyben így festett az általuk átvett bölcs megállapításom:

Hosszabb ideje felmondta a szolgálatot az a blográdió (vagy rádióblog) szolgáltató oldal, amelynek a segítségével zenéket lehetett válogatni a blogunkba helyezhető lejátszó widget számára. Most találtam egy újat, sokkal praktikusabbat. Az oldal címe: Grooveshark.

<< (sajnos ez a szolgáltatás meszűnt - bdk, 2016) >>

A rendszer úgy működik jól, ha felhasználónevet és jelszót választva regisztráljuk magunkat, és belépett állapotban végezzük a műveleteket.

Megnyitásakor egy kereső jelenik meg, elsőként voltaképp bármire rákereshetünk (mondjuk egy előadóra), így léphetünk be magába a rendszerbe. Ha pl. beírjuk azt, hogy Sting és megnyomjuk a keresést, egy igen hosszú listát kapunk. Ebből választhatjuk ki azokat a számokat, amelyeket elhelyezni szándékozunk lejátszónkban: ezek az oldal alján jelennek meg képsorozat formájában (hogy mire hányszor kell kattintani az egyes számok meghallgatásához és a listára helyezéshez, azt az olvasók leleményességére bízom). "Fogd és vidd" funkcióval bármikor változtathatunk a sorrenden.

A bal felső sarokban végig látható egy kis keresősáv, amelybe Sting helyett bárki mást beírhatunk, így új és új listákat kapunk (a rendszer elég gazdag, az ismertebb előadók szinte mindegyike zeneszámok sokaságával szerepel). Ha elkészültünk a listával (azaz minden lejátszani szándékozott zene-kocka kis zöld pipával a bal sarkában elhelyezésre került), akkor a megnyomhatjuk az oldal alján a Save gombot, egyedi nevet adva lejátszási listánknak. Ha ez megvolt, nyomhatjuk ugyanott az Export gombot.

Új oldal nyílik meg, itt állíthatjuk be a lejátszó máreteit és színeit igényeinknek megfelelően (nem részletezem, az opciók használata elég egyszerű; a méreteket és színeket nyilván ahhoz a helyhez igazítjuk, ahová a lejátszót elhelyezni szándékozzuk).

A Next Step megnyomásával léphetünk tovább: a Add a Grooveshark Playlist mezejébe írjuk be az elnevezett és elmentett lejátszási listánk nevét és kerestessük meg. Ekkor egy mélylila sáv jelenik meg alább a listánk nevével, bal oldalt egy + gombbal a teljes listát hozzáadjuk a widgetünkhöz (a lejátszóhoz). (Itt még mód van a lista szerkesztésére és bővítésére, ennek mikéntjére tessék egyedül rájönni).

A Finish gomb megnyomása egy ujabb oldalt nyit, itt egyfelől egyedi néven elmenthetjük a widgetünket, másfelől megkapjuk a kódját: ezt kell a blogunk sablonjába beilleszteni.

Ha a blog.hu vagy a blogger.com rendszerében működtetjük blogunkat, akkor egy új HTML-dobozt nyissunk és helyezzünk el az oldalsávunkon, ebbe másoljuk bele a kódot. De, mint látható, szövegoldalba is beágyazható kis leleményességgel (a fenti widget oldalsávba helyezve jelenleg itt, a főblogomban szerepel, ez a jobbra láthatót pedig ajánló blogom számára készítettem).

Mint látható, több lejátszási listát és több lejátszó widgetet is készíthetünk, ezeket (ha elmentjük) tárolja a rendszer, bármikor szerkeszthetjük, bővíthetjük  vagy átméretezhetjük őket, ha bejelentkezünk az oldalra. Nekem több blogom is van, így akár mindegyikhez külön is készíthetek megfelelő méretű, színű és tetszőleges zenéket tartalmazó lejátszókat.

A rendszerbe saját zenei mp3 fájljainkat is feltölthetjük számítógéünkről - ezt még nem próbáltam ki.

A rendszer számos további funkcióval rendelkezik, kedvenc műfajunkat megadva "automatikus" listát is készíthetünk, lehívhatjuk a legnépszerűbb számok listáját, van egy Radió gomb is... - ezeket még tanulmányozom. Jó kísérletezést és remek zenéket kívánok minden érdeklődőnek. Amíg a sajátjuk elkészül, hallgathatják az én kedvenceimet.

szószedet: zene a blogban | blogzene | zenelejátszó blogba | blográdió | rádióblog | doboz | zenedoboz | mp3 | widgetek | HTML-kód | sablonba illesztés | zenei lista lejátszása | muzsika | kedvenc számok

Eredetileg itt: Blog, zene - lejátszó widget készítése, elhelyezése

Más: weblap szakértő - seo szakember

Azt hiszem, itt az ideje, hogy (bizonyos fenntartásaimat is megfogalmazva) megemeljem a kalapomat Csordás László teljesítménye előtt. Önmagára és blogjára egy korábbi, tájainkon ritkának számító kemény könyvkritikával (Pap Ildikó Táltosok c. regényvázlata) hívta fel a figyelmet. Bizony, langyvizű, belterjes és önigazolási kényszerben szenvedő írásbeliségünk keretei között nem számít megszokott dolognak bármiről megállapítani, hogy nagyjában-egészében kívül esik azon, amit szépirodalmi műnek tekinthetünk. Ez bátor cselekedet volt, főként egy fiatal, pályakezdő irodalmártól (Csordás 22 éves, kiemelt magiszteri diplomáján szinte még szárad a tinta), aki láthatóan nem kirekesztődni, hanem szervezőként és szerkesztőként éppenséggel beilleszkedni igyekszik (egyébként szép sikerrel) az ún. kárpátaljai irodalmi életbe.