Új blogom magas nézettsége annak is köszönhető, hogy sorra megírom filmélményeimet, általában kis elemzéssel kiegészítve - és ezek a jegyzetek jól szerepelnek a Google találati listáin, így naponta többen is hozzám vetődnek, amikor ezekről a filmekről keresnek infót: T.Ú.K. – Tanár úr kérem! • Mesés férfiak kurblival • A hullám / Die Welle  • Till Attila: Pánik • Viharsziget • Almodóvar: Beszélj hozzá • Hableány / Русалка • Gaál István: Cserepek • Egy szöszi szerelme • Aki szelet vet – Majomper • Találkoztam boldog cigányokkal is • Szereti ön Brahmsot? • Kopaszkutya • Boszorkánykör • Köntörfalak • A salemi boszorkányok •  Szégyen  • Emlékszel Dolly Bellre? • Pacsirták cérnaszálon • Antonioni: Az éjszaka. Az alkalmat megragadva ezúton ajánlom azoknak a figyelmébe, akik még mindig ezzel a komplex bloggal és nem napi blogommal kezdik napjukat :), legújabb jegyzetemet: Nem félünk a farkastól »

Nemsokára egy új oldallal fogok jelentkezni (legalább két hónapja nem nyitottam egyet sem...), amolyan összefoglaló-válogató portál lesz, de előtte még két régi, hosszabb ideje elhanyagolt statikus webhelyemet rendbe tettem, felújítottam a sok-sok elavult linket és beolvasott címek formájában integráltam beléjük napi blogomat. Az egyik mindenekelőtt  tizenhárom évi naplóm archívumának a megjelenítése, a másik amolyan ajánlóféle - és mindkettő bővelkedik a fontosabb webhelyeimre vezető linkekben. Így festenek:

A Hírszerző is felfigyelt napi blogom cikkére, amelyben Dsida nagyívű versének, a Psalmus Hungaricusnak a meghamisításáról írok. Gavra Gábor rám hivatkozva ismerteti az esetet és "kutatásom" eredményeit. Posztom linkjét egyébként a Facebookon is elég sokan megosztották, betűzték blogokba és fórumokba, így blogom látogatottsága példátlanul megugrott, estére meghaladta az 1000 egyedi látogatót. (Azelőtt a napi 150 is erős eredménynek számított.) Az érdeklődés még ma délelőtt is tart, így az elmúlt 24 óra statisztikai adatai kiugróak.  (Szerencsére eközben egyéb publikációim nézettsége is növekedett, aforizmáimat sokan lehívták - pedig az új blogon nincs sok belőlük.) Az elmúlt 24 óra országok szerinti bontástát és összesítést lásd itt:

jelent meg a Papiruszportálon: a Szomjas György rendezte Hobóék-féle Kopaszkutyáról (30 éves film!) és Dyga Zsombor még frissnek mondható Köntörfalakjáról. LÁSD. Eredetileg mindkettő új blogomon látott napvilágot, ahol is kisebb-nagyobb rendszerességgel beszámolok filmélményeimről, s ahol most minden korábbi nézettséget megdöntve már több mint 800-an olvasták ezt a posztomat: Dsida Jenő meghamisítva. Legutóbbi filmes bejegyzésem - Till Attila: Pánik - közel sem ennyire népszerű :)

Végre befejeztem 2007-ben írt haikuim közzétételét versblogomban, közel 60 darab (valójában jóval többet írtam, de a gyengébbeknek gondoltakat kihagytam), itt olvashatók: Haikuk. Napi blogommal meg éppenséggel rekordot döntöttem. Tegnap, létezése óta először, a napi egyedi látogatók száma meghaladta a 200-at. Ebben nem kis szerepe lehetett tegnapi cikkemnek, amelyet a Facebookon többen is megosztottak. Arról írtam, hogy, úgy tűnik, újabban "cenzúrázzák" Dsida Jenő egyik legismertebb versét, a Psalmus Hungaricust, lásd: Dsida Jenő meghamisítva (Ma a NolBlogomban egy kis bevezetőt is írtam elé: Mi a baj Jeruzsálemmel?)

Nézettségben a BDK napi BLOG átvette a vezetést komplex blogomtól. Legalábbis ami a napi egyéni látogatók és napi oldalletöltések számát illeti (a heti és havi statisztikákban egyelőre ez a jó öreg oldal vezet). Ezt minden bizonnyal nemcsak a napi legalább egy bejegyzésnek, hanem (gyakran pikáns) bökverseimnek köszönhetem, no meg persze filmjegyzeteimnek, amelyekre sok látogatót szállít a Google (a filmcímekre keresve posztjaim meglepően előkelő, nem egyszer első helyet foglalnak el). Legutóbb pl. ezeket írtam:

(NapiBlog) Minapi levelében azt kérdezte Csordás László (kisebb-nagyobb rendszerességgel ímélezgetünk egy ideje),  miért hagytam ott annak idején a magyar szakot. Nem is tudom, megfogalmaztam-e valaha ezt magamnak pontosan, tételesen. Akkor aktuálisan bizonyosan, most, húsz egynéhány év távlatából, inkább csak a lényeget igyekeztem érzékeltetni. »tovább

Tartom magamat korábbi elhatározásomhoz, rendszeresen beszámolok napi blogomban (amely lassan legfőbb webhelyemmé válik) filmélményeimről. Legutóbb ezekről:

Kopaszkutya, blues-érzés

Különös érzés 30 év késéssel megnézni egy kultuszfilmet. Bevallom, most láttam egészében először Szomjas György 1981-es alkotását, a Kopaszkutyát, amely egy kitalált (de a játszott zenét tekintve a Hobo Blues Banddel azonosítható) korabeli rock-blues zenekar történetét meséli el. A dalok persze jórészt a fülemben voltak, a lemezen is kiadott számokat annak idején orsós magnóra vettem – de éppenséggel nem tartozott a kedvenceim közé » tovább

Szereti ön Brahmsot?

Azok közé tartozom, akik időnként szívesen újranézik a filmművészet klasszikus alkotásait. No, nem túl gyakran, kell egy-két évtized jótékony felejtés, hogy újra keltsen némi várakozást a műsoroldalon meglátott cím. A Szereti ön Brahmsot? c. örökbecsűt (Goodbye Again, 1961, rendezte Anatole Litvak) vagy húsz éve láttuk utoljára, így épp ideje volt újra megcsodálni a három zseniális főszereplő,  a svéd Ingrid Bergman, az amerikai Anthony Perkins és a francia Yves Montand játékát. Karakterformálásuk tökéletes, voltaképp ez adja a film erősségét. »tovább

Újra működik és sokkal gyorsabb lett az új szerveren futó napi blogom. Ennek örömére frissítettem is, feltettem Csönge néhány hollandiai fotóját.

Csöngéék közel egy hetet töltöttek Hollandiában. Azért épp ebben a cudar télben, mert hihetetlenül olcsó jegyet kaptak egy fapados járatra. Ott tanuló barátjaiknál laktak Utrechtben és Amszterdamban, járták a várost és a múzeumokat, lélegeztek tiszta atlanti levegőt,  majd szerencsésen visszaérkeztek a budapesti szmogba. A hidegben Csöngének gyakran még a gépét se volt kedve elővenni, de azért így is készített pár száz fotót. Kis ízelítő: »tovább

Tegnap rekordot döntöttem új blogommal: rövid működése óta először történt meg, hogy napi egyéni látogatóim száma meghaladta a 100-at. Ez a Cseh Tamás Emlékkoncertről írt kis értékelésemnek volt köszönhető, illetve a Facebooknak (száznál többen lájkolták a posztot). Ma is kapom rendesen a kattintásokat, amelyben magyarul alighanem elsőként értesítem az olvasóközönséget egy új kiadvány megjelenéséről:

Kárpátalja magyarul, ukránul

Rendezni végre közös dolgainkat… A maga nemében egyedülálló kezdeményezés: magyar-ukrán ikerkötet Kárpátalja múltjáról és jelenéről, azonos tartalommal két nyelven, ukrajnai és magyarországi egyidejű megjelenéssel. Talán az első lépés egy olyan úton, amelyre nagyon ideje volt rálépni. Bízom abban, hogy a könyv  eljut minden fontos helyre s kifejti kívánt hatását. (Külön jóleső érzés, hogy megszületése barátaim, a munka oroszlánrészét végző Fedinec Csilla,  illetve Csernicskó István  munkájának köszönhető.)  >>további részletek