
Szept. 30. Vasárnap. Útban Hévíz felé Csöngével randevúztunk Bp-i kollégiuma előtt, aztán az egyik budaörsi bevásárló-központban együtt ebédeltünk (mármint főleg mi, Csönge csak csipegetett) és itt vásárolt Éva még a nyaraláshoz szükséges néhány dolgot.

Hévízre érkezésünk és első szusszantásunk után kedves régi barátunk, Tar Feri látogatott meg minket. Beültünk a szálló éttermébe borozni - és majdnem pórul jártunk. Vöröset kértünk, és olyan lőrét kaptunk, hogy az első kortynál többet nem tudtunk leküldeni a gigánkon. Visszavitettük. A pincér sejthetett valamit az itóka miféleségéről, mert szó nélkül minőségi fehér bort hozott helyette. Beszélgetve el is ücsörögtünk vagy két óra hosszat a jófajta nedű mellett azzal, hogy pénteken majd őnáluk otthon folytatjuk.
Okt. 1. Hétfő. Egyetlen olyan napunk, amikor nem volt előre szervezett, kötött programunk. Unatkozni azért nem adódott időnk; délelőtt kimentünk a központba - postát és pénzügyet kellett intéznunk; közben egy presszóban megkávéztunk az őszi verőfényben. (Amerre jártunk, mindenütt nagyon jó kávékat ittunk. Úgy tűnik, Mo-n elterjedt az olasz típusú presszókávé: pici adag, de igen jófajta alapanyagból főzött, habosra gőzölt, lágy, de mégis méregerős.)


Aztán szerencsére megjött a kiadóm, Szirtes Gábor, vele kezdtem beszélgetni az állítólagos ismerős helyett, elintéztünk bizonyos adminisztratív formaságokat. Aztán megjött El Lobo - A farkas, és akkor már együtt estünk neki az internetnek, mutatta a bemutatót beharangozó új posztját, tettem is egy gyors bejegyzést.
És már kezdődött is a "műsor", én kiültem a közönség elé, Lobo meg ottmaradt a bekapcsolt számítógéppel, és persze nem állta meg, hogy néhány kommentben ne közvetítse az eseményeket itt.
Később aztán jó kis beszámolót írt az eseményről a saját blogján, fotók is vannak, ajánlom szíves megtekintésre: 2000 +/- 3; Balla D. könyvét bemutatták Pécsett - én meg ehelyt köszönöm meg figyelmességét.

A legjobb az egészben az volt, amikor Sólyom Katalin olvasott fel tőlem, könyvemből - maga választotta részleteket. Kicsit beszélgetni is tudtam az est után a Pécsi Nemzeti Színház örökös tagjával, újra elmondtam neki azt, amit 1996-ban egy hasonló alkalommal már megtettem: ha hallom a hangját (ami semmit sem változott az évtizedek során), én még mindig ott látom őt Szabó István Apa c. filmjében a Duna-parton Bálint András oldalán, amint éppen felülmúlhatatlan egyszerűséggel vall egy "mai lány" zsidó identitásáról. Szerintem a magyar filmművészet emlékezetes pillanatai ezek, az én emlékezetembe mélyen beivódtak.
Örömömre eljött az estre férjével gyerekkori kedves barátném, fogadott nővérkém, Csikós Éva, vagyis inkább Weich Péterné - akivel az utóbbi években elég ritkán adódik alkalmunk feleleveníteni azokat az időket, amikor egy nyíregyházi és egy ungvári főszerkesztő gyerekeként összebarátkoztunk.