2007 - Öt évvel ezelőtt, Balatonfüredről hazaérkezve így számoltam be az akkori költő-találkozóról:

Holnap Balatonfüredre indulunk, 2 napig nem leszek itthon.

Ács Mara kitűnő írása a Kortársban az L. Simonék által kiadott agitatív antológiáról, amelyben a 45-56 között megjelent magyar pártpropaganda-verseket gyűjtötték egybe - a legnagyobbak is szerepelnek benne. Mara, miután okos distanciát teremt a tehetségtelen versfaragók és a valamilyen okból agitatív verset író igazi költők között, megteszi azt a hátborzongató megállapítást, miszerint „minél jobb a vers, annál becstelenebb lehet”.

Ma hosszas rákészülődés után elkezdtem írni előadásomat a székesfehérvári tanácskozásra. A megadott témához nem túl szoros szálon, de azért kötődik. Eredetileg azt gondoltam, valami teljesen általános, kicsit lírai szöveget hozok össze, de végül mégis eléggé konkrét, és persze helyhez kötött lett a dolog. 2-3 napi munkám még mindenképpen lesz vele, de a gondolati váz már készen van.

Tegnap délután Baguék. Házasodnak, hozták a meghívót. Biztosítottuk őket a jeles eseményen való virtuális jelenlétünkről.

Este olvastam Andrassew naplójában, mennyire örült, hogy a JAK-táborban megismerkedhetett Beszédes Istvánnal. Hát igen: két ős-internetes. Hozzájuk képest zöldfülű vagyok „a szakmában”.