Egyáltalán nem akarom felújítani vagy pláne újrakezdeni a nyomtatás vs. internet vitát, csupán két friss cikkre szeretném felhívni olvasóim figyelmét, amelyek két ellentétes folyamatról szólnak. A Népszabadság weboldalán tegnap olvastam, nem kis meglepődéssel, hogy könyv alakban kiadják a Wikipédiát. Vagyis hát persze nem a több millió szócikket tartalmazó internetes világenciklopédiát, hanem a 700.000 szócikkes német nyelvű változatnak egy 50.000-es kivonatát (kiszámítottam, ez alig több, mint a teljes anyag 7 %-a), amely így is ezer oldalas lesz.

Ez szerintem fából vaskarika, az internet és annak nagy lexikona nem arra való, hogy kinyomtassák - de lám, mégis. Én ennél sokkal természetesebbnek tartom az ellenkező folyamatot, a nyomtatott könyvek digitálissá tételét és a digitális világkönyvtárak létrejöttét, amiről pedig a litera.hu közöl ma érdekes cikket.

Más: Internetes tartalom - Digitális szöveg - vizuális laptop

Berniczky Éva

Money, Monet, monéta

A korzón a Takarék-, vagy Szber- vagy Oscsadbank, vagy ahogy tetszik előtt hónapok óta tekergőzik a sor. A hajdani szovjet intézmény kamataiban bízók pénze együtt süllyedt a régi rendszerrel. Ukrajna a bankkal együtt örökölte meg az adósságot. Ehhez képest az azóta egymást váltó kormányok az elmúlt tizenhét év során betétenként mindössze egyszeri ötven hrivnyát (alig kétezer forintnyit) vetettek az eltüntetett tekintélyes összegből a több millió károsultnak. Az ez év elején bőkezűen megítélt 1000 hrivnya (nagyjából két nyugdíj, 200 USD) kifizetésére tett ígéretet a gazdasági szakemberek felelőtlennek és fedezet nélkülinek tartják. Nem csoda, ha a nép, az istenadta nép a közgazdászok figyelmeztetése nélkül sem hisz már senkinek, legkevésbé maga választotta kormányának, egyedül a sor, jól bevált ocseregy (újabban, ideje megtanulni ukránul, cserha) a régi, abban nem csalódott errefelé még senki emberfia. Éppen ezért szívósan, kitartóan áll be a hátha és a legalább ennyi után. Csupán az arányokkal a baj, a sor ezúttal nem ötven hrivnyás.