Akkor kezdtem blogot írni az új évezred első évében, amikor ez a kifejezés nem volt benne a köztudatban. Honlapomon kommentárokat fűztem a kárpátaljai hírekhez, előbb csak egy-egy mondatnyi reagálást, később bekezdésnyi véleményt, majd hosszabb jegyzeteket.
Közhírek, magándohogások – ez volt akkori szlogenem, ám egy idő után a hírek már csak ürügyül szolgáltak ahhoz, hogy a véleményemet kifejthessem. Aztán már ürügyet se nagyon kerestem, csak mondtam, mondtam a magamét, mígnem a blog már többet jelentett számomra, mint forma, felület, lehetőség, stílus vagy műfaj: egyfajta életfelfogássá vált.
Bizony e jeles művemről megfeledkez- tem - nem szerepel sem nem létező műjegyzékemben, sem létező publiká- ciós listámban. Még szerencse, hogy hiúságomtól indíttatva néha rákeresek a nevemre a Google-ban. Így most ezt a (talán valamilyen tematikus össze- állítás számára) készült művemet is nyakon csíptem. A teljes mű:
Mindig talál az ember valami szórakoztatót még ott is, ahol már azt hiszi, mindent ismer. Most három (általam eddig) ismeretlen "kárpátaljai" honlapra bukkantam. Három, ami egy. Vagy inkább egyse. Másolatok, mutációk, félautomata übergagyik. Tájékoztatásra nem, legfeljebb másodközlésre és a blabla nyomatására jók. Na, így lehet az eredeti tartalmától már amúgy is megfosztott polgári szót még jobban lejáratni. Hogy maguknak a városoknak a rangját mennyire öregbítik, arról már ne is beszéljünk. De győződjetek meg róla személyesen:
A Fidesz a legpofátlanabb spammerek közé tartozik. Többszöri határozott követelésemre sem képesek levenni a levelezési listájukról, amelyre önkényesen valamikor felvettek. Még az élesebb visszaszólásaim sem zavarják őket: 2006-ban írt reagálásom -