Fontolgatom, hogy ne helyezzem-e át magamat a NolBlogra. Most, hogy teljesen megújult a rendszer és nekem is sikerült elég rendesen megbütykölnöm az eddig csak másodblogként használt oldalam kinézetét és strukturáját, igen alkalmas lett a rendszeres használatra. Ez mindenesetre azzal járna, hogy az egyéni helyett újra valamiféle közösségi blogolást folytatnék: a NolBlogon erős közösségi szellem uralkodik, a résztvevők rendszeresen olvassák és kommentálják egymást, árgus szemmel figyelik a címlapon, ki mi újjal jelentkezett. És mivel a friss posztok most magának a Népszabadság Online-nak a nyitó oldalára is kikerülnek egy rövid időre, a széles olvasói publicitás is adott. Ma ráadásul vezérbejegyzésnek is kitették tegnapi posztomat... Bárhogy is alakul, kedves itteni olvasóim, mindig figyeljétek a jobb felső sarokban a NolBlogom felirat alatti frissülési listát, mert meglehet, ott jobban pörög majd a blogéletem.
Azzal kezdődött, hogy bár 50 éves koromig egyetlen haikut sem írtam, hét esztendeje mégis besoroltak a magyar haiku-költők közé ezen az oldalon (amely tudtommal 2001-ben indult - [jav: 1999-ben]). Nevemre kattintva most már néhány nemrégiben írt valódi haikum is olvasható, de korábban hosszú évekig azokkal a kis aforizma-verseimmel szerepeltem, amelyeket a Halott madárral c. kötetem egyik ciklusából emelt át az szájt készítője. A frissítésként mostanában feltett első hatot leszámítva ma is ezek teszik ki az ott szereplő anyag nagyját, holott egyetlen haiku sincs köztük.
Tovább
Bár eléggé látványosak, magukra vonják a figyelmet, de az általában egy kaptafára működő optikai manipuláció unalmassá válik, ha az ember sorra nézi az 1970-ben Pétervárott született és Moszkvában élő művész, Jegor Osztrov munkáit. Most egy új kiállítása készül, a címe az, hogy Húrelmélet, de ahogy a híradást illusztráló képet elnézem, a húrelmélethez igazán nincs sok köze, inkább interferencia-hullámokra emlékeztet a rajzolat. Új képeiből többet sajnos nem találtam, de a régebbiek - számomra úgy tűnik - elég könnyen megfejthető módon készültek. A művész lefotózott klasszikus műveket az Ermitázsban, a fotókra ráeresztett egy-két effektust valamelyik komputeres grafikai programból, aztán az eredményt vászonra vitte. Ezt legalább saját kezűleg tette... Lásd:
A független Ukrajna két évtizednél rövidebb története folyamán másodszor esik meg, hogy az ország lakosai nem tudnak hozzájutni a saját pénzükhöz. A legutóbbi eset óta mindössze 16 év telt el: a Szovjetunió kötelékéből kiszakadt fiatal állam 1992-ben zárolta a lakossági bankbetéteket. A visszafizetés azóta sem történt meg. Ez akkor igen érzékenyen érintette a kisembereket, hiszen az intézkedés időben egybeesett a munkahelyek tömeges megszűnésével, a szociális védőháló szétszakadásával.