Németül még mindig jobban tudok, mint gitározni – állapítottam meg a minap, kezembe véve az utoljára a 70-es években forgatott 1000 szó németül c. társalgási kézikönyvet. Gitártudásomat nem sokkal előtte volt módom ellenőrizni, amikor is Csönge lányom kapott egy megfelelő hangszert, s persze nem álltam meg, hogy a húrok közé ne csapjak. Szomorúan tapasztaltam, a repertoáromnak ugyan egyetlen darabjaként, de húsz éve még hibátlanul lejátszott Isten véled édes Piroskám kezdetű örökbecsűt jószerével már elkezdeni sem tudom. Ehhez képest a kézikönyvben szereplő érdeklődésre, hogy „Tagja-e Ön a kommunista pártnak?”, teljes mondatban képes vagyok hibátlan német választ adni, bár igaz, a bányász-szakszervezeti tagságomat firtató kérdést nem sikerült a magyar fordítás nélkül maradéktalanul megértenem. Családtagjaimat és foglalkozásomat, életkoromat és állampolgárságomat azonban gond nélkül felmondom. Sőt, azt is meg tudom kérdezni, melyik autópálya vezet Klagenfurt felé. És ennek rövidesen gyakorlati jelentősége lehet, április végén ugyanis – ha igaz – útra kelünk, Ausztriában veszünk részt egy konferencián, amelyet ugyan magyar társadalmi szervezet rendez, de a helyszínig el is kell jutni, ezért szükségesnek tartottam térképolvasói és navigátori készségeim mellé passzív nyelvtudásomat is aktivizálni.