"Házimozinkban" Almodóvar-napokat tartottunk - megnéztük, illetve részben újranéztük a spanyol mester több filmjét, így most már az életműnek egy nem jelentéktelen részét ismerjük. Az én nagy kedvencem továbbra is a Beszélj hozzá! (így írtam róla, amikor friss élmény volt), ezt egyszerűen remekműnek tartom, de közelíti ezt a kategóriát a Mindent anyámról is. Néztük még: Volver, Áldott mélységek, Eleven hús, Rossz nevelés, Asszonyok a teljes ideosszeomlás szélén. Az utóbbit kivéve mindegyik nagyon tetszett (az Asszonyok... viszont idegesítően gyenge, olcsón poénos). Almodóvart a különleges történetek mesterének tekintik, ami igaz is, de a munkái mégsem ettől olyan különlegesek, hanem attól (fogalmaztuk meg Évával), hogy a poézis szintjén képes átértékelni konvencionális értékrendünket, a "jó" és "rossz" feletti ítéletünket: szokványos  értékrendünk felborul, hogy átadja helyét valami emelkedettebb összefüggésrendszernek. Eközben a vaskos életszerűséget és az "ilyen nincs" véletlenjeit úgy hajlítja egymáshoz, hogy az otrombaság ellégiesedik, a hihetetlenség pedig megigazul. Ez csak a legnagyobb varázslóknak sikerülhet.