Áj egy Ameriskai Egyetsült Állapotban living magyar nő vagyok, és eddig nem túmaccs könyvet olvastam Esterházy Petertől, csak inkább báj internet találkozta vele, de azt áj nó, hogy ő náu iz a legnagyobb és a leghosszabb hair magyar író. A Tompaszöglettet ván transzilván barátnőm küldte el for mi postásan, akivel évek óta cséndzs e-mail és aki vann Esterházy-fán. Azóta vagyunk virtuális frenc, amióta felfedte, hogy májném csaknem azonos a nagy wrájteréval, mivel Házy Eszternek hívnak, csak hír, Ameriskában úgy írják: Ester Házy.

Az itteni hangériensz között is nagyon popjulár író szőr Esterházy, és az új könyvéből a Hángér Ilyen Insztitut azonnal rendelt eleven példányt. Mint magamban is zsurnalisztfeleség (máj házbend A nyomdahiba visszavág c. bukk ominóz szervezője), a külcsörbigottság elsőnöke, tartottam egy könnyrevjút a Tompaszögletről a helyi Magyar Hauszban a Hángérilyen Kultúra Napján, ahol mind az eleven olvasni tudó magyar ott ült a ringszájdon. A feloldódott szöveget most elküldöm Önöknek. Remélem, jól ándörsztend a kismagyar tudásommal mindent. (Be kell vallnom ollszinszeriti, máj házbend segített a hángérilyen teksztet korrektizélni.)

A magáról ritkán hallató Alkarpatraz c. erő- és időszakos internetes periodika szerkesztőségének a meghívására Ungvárra érkezett Esterházy Péter magyar író. Látogatására abból az alkalomból került sor, hogy az egyik  városi mozi műsorára tűzte a Tompaszöglet legújabb kiadásának a levetítését. Az előadás előtt a vásznon maga  az író is megjelenik, hogy tisztázza a mű szerzősége körül a bulvársajtóban napvilágot látott híreszteléseket.

Az író személyesen nem látogat el a vetítés helyszínére, csupán azon a zárt körű fogadáson vesz részt, amelyet Ungvár polgármestere ad számára, és amelyen kívüle csupán az Alkarpatraz szerkesztőségének a tagjai és a városi mozi igazgatósága vesz részt.

A rajongók nem szűnő nyomásának engedve Esterházy Péter, úgy tűnik, visszafogadta Tompaszöglet c. új regényét, lévén annak legújabb, igen tetszetős borítójú kiadásából felolva- sást tartott a Bloom-ház nappalijának teltházas teázó közönsége előtt. Mint ismeretes, korábban a Mester, egy ellenregényt létrehozva, megtagadta művét, most azonban teljes természetességgel vallotta magáénak a korábban másnak tulajdonított szöveget. Felolvásása a helyszíni beszámoló szerint arról tanúskodott, hogy "minden szónak más a jelentése az ő szájából". Azt is megtudhatjuk, hogy az új kiadás egy-egy lapjának mindkét oldalán ugyanaz a szöveg olvasható, ami azért praktikus, mert nem kell visszalapozni. >> További részletek Myrtille blogjában.

"A regények párhuzamba állíthatók egyrészt azért, mert bizonyos re- gényszereplők mindkét esetben fel- ismerhetők, beazonosíthatók (legalább is a beavatottak számára), és mert a regényeknek közös szereplői is vannak. Másrészt mindkettőre jellemző az önreflexivitás, és (az önreflexióból adódóan és egymással szoros összefüggésben) a fragmentaritás, a cselekményközpontúság háttérbe szo- rulása, az irónia, a narráció problematikussága, az előadásmódok polifóniája, az önazonosság kérdé- sének exponálása, a fiktív alakokra történő hivatkozás stb. Harmadrészt pedig, azért, mert mindezek a jellegzetességek, mindkét regényben alárendelődnek a - regények közös kiindulópontját jelentő - írói kísérletnek, a „komplex létezés” ábrázolható- ságának."

>> Tovább