Ha hiszitek, ha nem, újabb c-duláimmal mostanában nagyjából úgy bánok, mint Rossini az áriáival: hanyatt fekve, dúdolva, nagy pocakjára tett kottapapíron komponálta őket, és amikor betört a huzat a szobába, elvitte a kész papírokat; őkelme meg lusta volt összeszedni őket, inkább komponált újakat. Nos, egy ideje bűnös kényelmességben én meg "egyenesen bele az internetbe" írom aforizmáimat, ezek megjelennek különböző közösségi oldalakon és saját blogjaimban - de egy ideje már nincsenek összeszedve egyetlen kéziratfájlban (mint az első 300). A webszél fúdossa őket szerteszét. No, hát most utánakaptam néhánynak, hogy legalább itt együtt legyenek az újabban elkövetettek. Íme egy csokor:

Egy internetes arcképöregítő program szerint valahogy így kellene kinéznem, legalábbis a 80-as években készült egyik fényképem alapján (ezt lásd alább). Érdekes, hogy akkori , inkább ovális, mint kerek arcomból a szoftver a későbbi összeaszást következtette ki - ehelyett az én ábrázatom jócskánt megtelt az elmúlt évtizedek során, a beesések helyén inkább jókora párnák keletkeztek (lásd alább). Nem igazán tudom eldönteni, nyúzottan vagy telten tetszenék-e jobban magamnak - ha már úgy sajnos nem nézhetek ki, mint húszegynéhány éve. Persze azt is megnéztem, a mostani ábrázatomat hogyan szabja át a 20 évvel későbbire - az elriasztó látványtól inkább megkímélem olvasóimat.