Az alábbi novellát épp 10 esztendeje írtam és most két oka is van, hogy itt közzéteszem. Egyrészt írói honlapomra felkerült Világvége kötetem teljes anyaga, másrészt nemrégiben valaki érdeklődött afelől, igaz-e, hogy egyik novellám főhősét róla mintáztam. Nos, az író sok nyersanyagból dolgozik, sok mindent felhasznál,  több prototípusból gyúrja műve alakjait,  egybedolgoz tapasztalatot, hallott történetet és elképzelt epizódokat.  Ha végül úgy találja, hogy amit megírt, túlságosan is emlékeztet a valóságra, óvatosságból odabiggyesztheti: a történet szereplőinek esetleges hasonlósága valós személyekhez kizárólag a véletlen műve... Én ilyesmit nem szoktam tenni, mert azt gondolom, eleve képtelenség a szépirodalmat visszavonatkoztatni a valóságra, lévén éppen az irodalom a valóság egyfajta leképezése, a "visszaképezés" csak torz eredményt adhat. Ahogy ezt a Szembesülésben megfogalmaztam:

Mit nem találtam! Rábukkantam egy kisfilmre, amelyet A sínek fölött című novellám nyomán vizsgadolgozatként készítettek a Sapientia Egyetem Fotó, film, média szakos diákjai. Lazán kötődik az írott szöveghez, de felirata szerint mégis az én munkám ihlette. Érdekes adalék ahhoz a novellámhoz, amely eredetileg a Pánsíp Szalon  belső pályázatára készült egy Penckófer-fotó alapján. A képi élmény így vált előbb szöveggé, majd újra vizuális művé. Íme: