Miközben a kárpátaljai helységnevekre írt limerikjeim sorából természetesen nem hagyhattam ki sem Ungvárt, sem Munkácsot, aközben írói archívumom webre vitele közben feltűnt, hogy legutóbbi kötetembe Ungvár című szonettemet felvettem, ám a Munkács címűt nem, holott utóbbi semmivel sem tűnik gyengébbnek az előbbinél. Nem igazán tudok rá magyarázatot. Egyébként mindkettőt 1999-ben írtam, és szerepeltek az UngBereg 2000 c. almanachban. Az ungvári szonett pedig nemcsak kötetbe került, hanem elhangzik a 2007-ben velem készült riportfilmben is. A munkácsi azonban mindenünnen kiszorult, így itt mostani közlésével szerzek kis elégtételt számára:

Úgy tűnik, nem lazsáltam végig az elmúlt 10 évet. Összeállítottam a 2001-2010-es időszak publikációs listáit, s magam is meglepődtem, hogy 500-nál több tételből (!) áll. Az átláthatóság kedvéért írói honlapomon évekre bontva helyeztem el kattintható linkek formájában. És még csak nem is teljes a lajstrom, jópár apróság kimaradt, no  meg hiányoznak a saját webhelyeken közzétett ilyen-olyan írások, a sokszáz blogbejegyzés vagy a most már 30-nál több limerik. Nem szerepelnek a csak a könyveimben megjelent művek (lévén a jegyzék a nyomtatott periodikákban, antológiákban és a fontosabb "idegen" webhelyeken megjelenteket veszi sorra). Hiányoznak a tv-ben és rádióban elhangzott írások is - no meg azok, amelyekről nem tudok, vagy amelynek az adatait elmulasztottam feljegyezni. Mindezeket hozzágondolva aligha lehet kétséges: egy grafománnal van dolga a kedves olvasónak... A kattintható éves listák linkjei:

2010  2009  2008  2007  2006  2005  2004  2003  2002  2001

Három olyan blogot is találtam, amelynek címe (!) vagy mottója az én aforizmám. Ami persze nem lenne baj, ha a nevemet is feltüntették volna - ezt azonban a blogok tulajdonosai elmulasztották megtenni, akad, aki még idézőjelbe sem tette. Bosszankodni persze fölösleges ilyesmin, jobb tudomásul venni, hogy elindultam a folklorizáció útján... De azért reklámot csak nem akarok csinálni az említett blogoknak, linkjüket nem, csupán a fejlécük kicsinyített mását mutatom meg:

Archívumomból

Az alábbi írást eredetileg kifejezetten nem szakmai,  ámde kifejezetten szolgálatos, sőt: egyházi orgánum számára írtam. Nem lehetett kétségem afelől, hogy a lap olvasóközönsége az irodalmat a vallásos misszió részének tekinti, mint ahogy arról sem: tőlem, kisebbségben tipródó, nyelvőrző és nemzetmentő írótól ebbéli hitük megerősítését várják. Az érezhető elvárásnak úgy igyekeztem eleget tenni, illetve eleget nem tenni, hogy sem őket érzületeikben meg ne sértsem, sem a magam nézeteit el ne hallgassam, hanem őszintén írjam le azt, amit a szerkesztőség által feladott téma - szolgálat és irodalom - okán leírni fontosnak gondolok. Hogy igyekezetem nem lett sikertelen, azt talán mutatja, hogy a bécsi székhelyű egyházi kiadvány friss számát kezébe kapva egy bukaresti szerkesztő azonnal elkérte másodközlésre az anyagot, amely így a kifejezetten liberális beállítottságú romániai magyar hetilapban is megjelent. (Az írás az interneten eddig nem volt elérhető.)