- laptop képernyőn olvasott hírek -

Budapest. Elég furcsa (bár hiúságomnak hízelgő) címet adott cikkének az (eddig) számomra ismeretlen Part Magazin szerzője. Annál is inkább, mert ismertetésében egy árva utalás sincs sem Tamásira, se rám. Az otthon és otthonkeresés szóba kerül, de ez még aligha indokolja a címet, még akkor sem, ha tudható: a magyar köztudatban benne van, Ábellel mit mondatott ki Tamási otthon és világ vonatkozásában. Mert az viszont egyáltalán nincs benne, hogy erről mit mondtam én, sőt, sejtésem szerint a portál olvasóinak a többsége azt sem tudja ki vagyok. Az persze jólesik, hogy a szerző nemcsak ismer, hanem úgy véli, nevem puszta említése és szembeállításom Tamásival másokban is felidézi több formában is megfogalmazott parafrázisom valamelyikét, netán regényem vonatkozó részletét:

Leghosszabb novellám. Elbeszélésem. Kisregényem? Talán az mégsem, de félregényem mindenképpen, lévén Az Agnosztosz-rejtély szolgált első megjelent regényem keretjátékául, és egyes kritikusaim szerint ez a keret jobb szöveg, mint az, amit bekeretez. Hasonlóképpen gondolom én is. Amikor az Agnosztosz mondatait írtam, angyalok repdestek a szobámban, zakatolt az agyam, zúdította az ötleteket. Éreztem, hogy érdekesre sikerült. A Holmi novellapályázatán díjazott lettem vele, szép emlékű Domokos Mátyás a díjátadáson elismerő szavakkal illette, talán lebilincselő filológiai kriminek nevezte. Most pedig felkerült írói oldalam archívumába - aki még nem ismerné, annak ajánlom szíves figyelmébe. > tovább > Az Agnosztosz-rejtély További érdekességek: