Hosszabb ideje kapacitálom Évát, valamilyen módon használjuk ki a különleges helyzetet, amely abból fakad, hogy két író nem csupán egy fedél alatt, hanem közös asszociációs térben él és lényegében ugyanazokra a külső ingerekre reagál. Természetesen más-más módon, mégis olyképpen, hogy az egymással való szüntelen érzelmi és gondolati érintkezés szükségszerűen kiépíti a maga függőhidait azok közé a szövegek közé, amelyek a két külön toronyban születnek. Egy közösen írt novellánál tovább azonban nem jutottunk - Éva annyira "magáníró", hogy még a velem való közösködést se igen tudja elképzelni. Most talán mégis lesz valami eredménye a kölcsönhatásainknak: új blogunkban egymásra reagáló szövegeket talál az olvasó. Egyelőre néhány korábban készült szöveg került a szépen kialakított felületre, később majd frissek is születnek az új projekt keretében. Hogy a játék izgalmasabb legyen: nem áruljuk el, kié a hívó szöveg, és kié a reagálás - lehet találgatni. A blog egyébként születésnapi ajándékul - és némi szellemi erőszaktétel gyanánt készült, hogy Éva most már ne tudjon kitérni a közös alkotás örömei elől, amelynek helyszíne: Hatás-kölcsön-hatás

Boró néni a vasárnapi ebédet főzi a konyhában, Miklós bácsi a dolgozószobában szöszmötöl, értékes könyvgyűjteményének féltett darabjait rendezgeti. Roppant elégedett, mert sikerült teljessé tennie Révai nagy lexikonát. Igaz, kicsit fáradságos munkával pótolta az egyetlen hiányzó kötetet – de megérte. Ám ahogy igazgatja a vastag tómuszokat, egérpiszkot talál. Közelebbről is szemügyre veszi a fekete szemcséket, igen, semmi kétség. Kiemel néhány könyvet a lelet környékéről, alaposan megvizsgálja őket. A negyediken aztán felfedezi az éles kis fogak nyomát: a bőrtábla sarkát csúnyán megbontotta a hívatlan látogató.