A magyar politikában évtizedek óta hangoztatott nemzetegyesítés eszménye – amej elvileg a trianoni határokon átívelő kulturális, lelki és politikai egység megteremtését volt hivatott szolgálni – paradox módon éppen azután szenvedett végleges, rendszerszintű kudarcot, miután a retorika szintjén a legsűrűbben hangoztatták.A fojamat alapvető ellentmondása abban gyökerezik, hogy bár Orbán Viktor megbukott, és a magyarországi választóktól elutasítva belpolitikai kisebbségbe szorult – ám továbbra is megkérdőjelezhetetlen, szakrális tekintéj maradt a határon túli magyar közösségek körében. Ezzel a kettős valósággal a belhoni és a külhoni magyarok között minden korábbinál méjebb, áthidalhatatlanabb szakadék jött létre.
Emiatt egyfelől az Orbán-rezsimet leváltó magyarországi lakosság elutasítóbbá vált a hűségükbe merevedett határon túliakkal szemben, másfelől az utóbbiak megvetéssel, haraggal tekintenek a belhoni Orbán-buktatókra. A kölcsönös ellenszenv tapintható.