A propeller.hu egy nagy hírmegosztó portál. Néhány törzsfelhasználójának egybehangzó állítása szerint még soha nem fordult elő, hogy valamely hír megosztását tilalmasnak tekintettek volna, „még a legvadabb kurucinfós linkeket sem szokták törölni”, és nem állnak útjába annak sem, ha a júzerek például a Hírcsárda vaskos álhíreit osztják meg. Ha eddig valóban nem történt cenzúrázás, akkor nekem most ezt sikerült „elérnem" egy eléggé ártatlan dologgal: én megosztottam a Schmitt Pál lemondását megelőlegező webakciómat, ők pedig törölték. Ez van - gondoltam és napirendre is tértem volna az eset felett. Ám a blogom adminisztrációs felületén észrevettem, hogy sok új látogatóm érkezik a Propeller oldaláról. Hogyhogy, hiszen törölték a megosztást!? Pár kattintás, és látom, hogy egy számomra ismeretlen felhasználó is megosztotta Schmittemet. Örültem, kommentben megköszöntem, és látva, hogy ezt az új megosztást nem törlik, megírtam a különös esetet: Propeller-cenzúra (ekkor még csak annyit, amennyi az idáig történt). Alighogy publikáltam a saját cikkemet, a légcsavaros portál törölte a megosztást. Ekkor az ismeretlen felhasználó, akivel pár üzenetet váltottam, magát az eseményről beszámoló cikkemet osztotta meg. Azt is törölték. Ekkor már levelet írtam a szolgáltatónak. Hogy az egésznek mi lett a vége >> itt elolvashatjátok << - nem minden tanulság nélküli történet. Feltettem ide is: Schmitt Pál lemondott.

A piréz himnusz halhatatlan szerzője

Ma már látom, hogy a dolog annyira kézenfekvő, mint egy bepólyázott csecsemő. Nem is értem, eleddig miként s mi módon kerülhette el becses figyelmemet. Mint szitával az esővíz, szinte annyira felfoghatatlan, hogy korábban miért nem hoztam nagyszerű összefüggésbe Tsúszó Sándor páratlan alakját és a pregnáns piréz mivoltot. Holott a legendás literátor és bohém gondolkodó, akit ma már joggal tekintünk a magyar irodalom grandiózus megújítójának és hagyományteremtő fároszának, a magyar piréz identitást vallotta sajátjának. Ami természetes is, tekintve, hogy alkotói és emberi magatartásában nem csupán domináltak, hanem éppenséggel szolmizáltak is a piréziánus vonások és pontok.

Kis késéssel mindezt a Tsúszó-életművel való megismerkedésem után 22 évvel, pirézzé válásom ötödik esztendejében kellett megtudnom a Legyél helyettem én c. Tsúszó-breviárium első kötetéből, amelynek anyagát a jeles költő és  tsuszológus Hizsnyai Zoltán, a gyűjtemény összeállítója és gondozója, a Tsúszó Sándor Kutatási és Dokumentációs Központ megbízott elnök-főigazgatója volt szíves rendelkezésemre bocsátani (úgy is, mint társszerzőnek), jelezve, hogy felhasználási jogosultságaim mindaddig korlátozottak, amíg a könyv hivatalos napvilágra kerülését meg nem erősíti a NASA és a Nagy Hadronütköztető (mint illetékes szervek). Ugyanis az értékes, hiánypótló kötet jelenleg a hiány és a pótlás határmezsgyéjén leledzik, akár egy elektron két energiaszint között; voltaképp megjelent, de a megvásárolhatósága, úgy tűnik, kicsit tsúszik, ami, tekintve a könyv irodalomtörténeti szempontból helyenként sikamlós tartalmát, igazán nem meglepő. Nos, a Hizsnyai jegyezte Előszósz, mint köztudott tényt, említi a következőket: >>lásd a teljes cikket: Tsúszó Sándor és a pirézek

Ha mostanában valaki a hobbim felől érdeklődne, három rövid szót mondanék: sakk, go, SEO. Régebben erre a kérdésre a szellemi játékok választ adtam (ha jól emlékszem, ezzel a hobbival szereplek a Ki kicsoda? lexikonokban), és ez akkor jobban is fedte a valóságot, mert nagyon sok különféle játékot űztem, amikor csak lehetett. Azonban a nagy barkochba-, Mr. X- vagy szóbridzs-partik jó ideje elmaradtak életemből, matematikai-logikai feladványokon is igen ritkán töröm fejem, a pókerkombinációkat is már Kolos latolgatja, nem én. Viszont, mint erről többször beszámoltam, nagy online sakk- és go-játékos lettem, alig akad nap, hogy pár partit (a társadalmilag és anyagilag hasznosabb időtöltések mellett) meg ne engednék magamnak. Azt azonban igazán nem gondoltam, hogy a SEO is szenvedélyemmé válhat. Hobbiszinten űzöm, de újabban kis pénzt is keresek vele. Erről ebben a blogomban még nem számoltam be, most hát a magánéletem iránt fokozottan érdeklődők kíváncsiságát részben kielégítendő, elárulok pár részletet. (Épp a minap tette szóvá kedves barátom, akivel ritkán van módom beszélgetni, hogy azelőtt a mindennapi ténykedéseimről, családi eseményekről is gyakran írtam, mostanában azonban a blogomból nemigen tudhatja meg, hogy s mint élek. Nos, picit mos meglengetem a fátylat.) »tovább

Transzferár és tömeges sms kulcsszavakra kereső marketing kampány indítása - 2015-ös frissítés

 Miközben a blog.hu új rendszere továbbrá is botrányosan rosszul működik, magam beüzemeltem egy új webhelyet és (újra) nyilvántartásba vettem rajta legfontosabb oldalaimat, még ám valamiféle fontossági hierarchia szerint. Ajánlom mindenki figyelmébe: Balla D. Károly - eligazító oldal. Ennél rosszabb hír, hogy az általam keresőoptimalizált oldal a korábbi szárnyalása után a 2. helyről visszaesett a transzferár nyilvántartás keresőkérdésre adódó Google-lista 5. helyére. Igaz, hogy főleg azért, mert tömeges transzferár-blogom és mobilmarketing-posztom beelőzte. Szerencsére azonban egy kölcsönös baráti segítség révén esély van az oldal visszatornázására. Ennek érdekében most több saját oldalam linkrendszerét is átrendezem. Ami pedig ennek az oldalnak a további sorsát illeti, azt hiszem, hogy a blog.hu alkalmatlan új rendszere miatt valóban leminősítem utánközlő, ajánló és linkküldő bloggá.

...érdemi cikkel itt többé már nem jelentkezem...

A blog. hu új rendszert épít. Honlap SEO és keresőmarketing felől nem kedvező. A weboldal optimalizálás nehezebb lett. Az októberi bejelentésben - 10 napos átállást helyezve kilátásba - meleg szavakkal  ajánlották a felhasználóknak az új adminfelületet. Ami akkor még botrányos módon nem működött, a legalapvetőbb funkciók hiányoztak (pl. nem lehetett linket kötni szövegre, a képbetűzés is akadozott). Bár ezt a rendszergazdák nem ajánlották, egy-két kipróbálás után visszatértem a régi adminfelületre - szerintem blogerek sokaságával együtt. A régi rendszer szerencsére továbbra is kifogástalanul működött. Időnként azért újra és újra próbálkoztam az új felülettel, de mindannyiszor defektusosnak találtam, hiányoztak vagy nem működtek olyan funkciók, amelyeket megszoktam.

Csendes évfordulót ülhettem néhány napja: egyesztendős lett új blogom, amely ezt a bázishelyet váltotta fel a tekintetben, hogy napi jegyzeteimet 2011-ben már nem itt, hanem ott tettem közzé. A nézettségi adataimra igazán nem lehet panaszom, bár hozzá kell tennem, hogy olvasóim egy jelentős részét „kézen fogva” viszem blogomba naponta azzal, hogy Facebook- és a Twitter-oldalaimra betűzöm friss írásaim linkjeit. Mivel egyébként webrendszerem labirintusában elég könnyű eltévedni, így a legtöbben szívesen is veszik, ha linkkel segítem tájékozódásukat. Ugyanis persze a napi blogon kívül még legalább 20-25 valóban aktív és rendszeresen frissített webhelyem van, ezek némelyike ugyan csak utánközlő és ajánló, ám jó részük önálló tartalommal frissül kisebb-nagyobb rendszerességgel. Hogy összesen hányan olvassák a rendszeremet, nehéz megbecsülni, hiszen például a régi UngParty archívuma még mindig hoz napi 50-70 látogatót, írói oldalam is szépen látogatott és nagy archívuma miatt (több ezer bejegyzés) ez a blog is olvasott maradt, néha napi 100-ra is felfut. Itt most a napi blog éves statisztikájának egyik érdekes mutatóját adom közre: az év legolvasottabb 10 posztja, és egyéni olvasóinak a száma:

Minden szempontból felpörögtek az események így az év végén. A magyar politikában és közéletben nyomát sem látni a csendes megbékélésnek: a kormánypártok egy veszett ordas elszántságával marták halálra a már amúgy is földre tiport fiatal magyar demokráciát. Ám úgy látszik, a hatalmi arroganciájuk ellen fellépők száma is gyarapszik, bár igazi erőt még nem mutattak. Orbán Viktor, miközben az EU-hoz és IMF-hez többször helybe ment a lófaszért, szabadságharc címén falnak viszi az országot; mélyrepülésben a forint. Mindezek láttán nagyot sóhajtva alapítottam magamnak egy piréz menedéket, a Virtuális Magyar Szerver Köztársaságot. De történtek egyebek is.

Indult egy új blogportál VilágMa címmel és személyesen nem ismert szerkesztője Bognár László barátom javaslatára meghívott szerzőnek. Így csütörtökönként most jelentkezem új poszttal,  pénteken pedig ugyanezt leközlöm napi blogomban. Ezen a héten ez már így történt, Pécs, Baalbek c. esszé-féleségem mindkét helyen megjelent. Az új oldal még nem tekinthető bejáratottnak és én őszintén szólva nem feltétlenül hiszek a kollektív blogolás tartósságában, bár kétség kívül látom előnyeit. Az eddig "beiktatott" nyolc szerző itt most, nekem úgy tűnik, picit esetlegesen került egy portál alá - ebből remek felfutás ugyanúgy következhet, mint ahogy a felívelés utáni érdektelenség is. Meglátjuk. Én mindenesetre örülök annak, hogy az új inspiráció révén kerek egészbe sikerült foglalnom Pécshez és Csontváryhoz fűződő néhány élményemet.

Alighanem az enyém volt az első könyv, amelyet a Szépirodalmi Kiadó - megszűnése csődbe jutása miatt - nem adott ki. A címe, ha jól emlékszem, az volt, hogy Amikor a galambok a vállamra szálltak, és az ungvári Kárpáti Kiadóval közös gondozásban jelent volna meg. A Szépirodalmi végezte az irodalmi szerkesztést és a nyomdai előkészítést. Én már az előleget is felvettem az 1990-ig keletkezett verseim keresztmetszetét adó válogatásra, amelyet saját képverseimmel, fotogramjaimmal illusztráltam. ("Nagyon sikeresek" - mondta az utóbbiakra a szerkesztőnőm...) A Szépirodalmi elkészítette a szedést, tördelést, filmre vitte a teljes anyagot és átadta a Kárpátinak. Aztán megszűnt becsődölt...

Tumbrl szerver szolgáltatás: Virtuális Bédekker

  Budapesten virtuális szerverek | A Tumbrl rendszer szolgáltatása valahol félúton áll a blog és a twitter között, vannak előnyei és hátrányai, lényegében azonban nagyjából azok igényeit kívánja kielégíteni, akik a blogolással járó munkát szeretnék megspórolni, de a twitterezés kínálta szűkös lehetőségeknél többet kívánnak, leginkább gyorsan és egyszerűen szeretnének képeket, idézeteket, linkeket vagy saját szövegeket megosztani. Nekem eddig nem volt ebben a rendszerben oldalam, most már lett: BéDéKker a neve és azt lenne hivatott bemutatni, merre járok a neten, hol mit olvasok és (főleg) melyik oldalamra mit írok. Persze addig nem nyugodhattam meg, amíg alaposan át nem formáztam a gyári sablont és saját képemre nem szabtam az oldalt. Látogassátok meg itt a tömeges szamizdat honlap optimalizálást.