Keresőoptimalizálás régi posztok nyomában

Lassan három hete, hogy leállították a hhr.org domain alatt futó rendszer régebbi, statikus weboldalait, és magát a főlapot is. A Hungarian Human Rights Foundation amerikai székhelyű jogvédő szervezet, amely elsősorban a mai Magyarország határain kívül élő magyar kisebbségi közösségek jogaival foglalkozik immár 40 éve, 1976-es alapításától.

2000-ben nemcsak a székhelyük, hanem az irodájuk és honlapjuk szervere is az USÁ-ban volt. Ők figyeltek fel az én akkor kibontakozó internetes-webes ténykedésemre és mivel a határon túliak effajta kezdeményezéseinek a támogatása is profiljukba tartozott, felajánlották, hogy oldalaimat a HHRF szerverén helyezzem el - hála s köszönet érte. Először a hhrf.org/ungparty/ alkönyvtárban, majd továbbiakban (ahogy nőtt e rendszerem), más kiterjesztések alatt szaporodtak oldalaim. Közvetítésemmel itt kapott helyet a Kárpáti Igaz Szó weboldala is, amelyet akkor Kolos készített.

Nekem akkor nagyon imponált, hogy fizikailag amerikai területen kaptak elhelyezést digitális állományaim, jólesett, hogy nemcsak Ukrajnához, hanem Magyarországhoz képest is évezhetek valami területenkívüliséget.

Aztán néhány évvel később a szervezet irodát nyitott Budapesten, odaköltözött a honlapokat kezelő webmester, és nem sokkal később magyarországi szolgáltató tárhelyére került a számos különböző, részben kisebbségi webfolyamot, hírlapot, szervezeti oldalt magába foglaló teljes rendszer. Nekem eddigre más domainok alatt szerte az interneten már sok egyéb webfelületem is volt, blogok, tematikus oldalak, de továbbra is használtam a régi egységeimet. Leginkább archivumként tartottam fenn őket, így az UngParty NetCafé webmagazint, a netPánsíp digitális folyóiratot, a Pánsíp Szalont, személyes naplómat, UngParty Manzárd név alatt stb. Ez az archívum a 2000-2005 között az internetre felhelyezett mintegy 5000 weblapból, közel 100 szerző szépirodalmi és közéleti írásaiból, naplójegyzeteiből állt, de helyet kapott néhány digitális könyv is, így pl. Anna Ahmatova versei, kortárs lengyel és belga költők verseinek gyűjteménye (10-10 szerző), vagy Bagu László akkor megjelent friss kötetének digitális anyaga. Ezen az egy ember munkájához képest grandiózusnak mondható anyagon kívül 2005 után amolyan családi írói közlőhelyként is működött az UngParty, pl. Éva frissen keletkezett novellái mind-mind felkerültek személyes oldalára, hasonlóan az én különböző műfajú írásaimhoz. Sajnos a akkor a weboldal optimalizálás Google szempontjaihoz nem sokat konyítottam.

Nos, a HHRF leállása után ez az anyag vált elérhetetlenné mintegy három hete. A főoldalon karbantartási munkálatokról írnak, azonban tudható, hogy valójában külső támadás érte a HHRF honlapcsaládot, ezért kellett leállítani, ám - tudtam meg - helyreállítás helyett új hírportál létrehozásában állapodott meg a jogvédő szervezet és a webszolgáltató. Egy ilyen portál létrehozása nem kis munka, hetekig eltarthat, és én igazából csak azt nem értem, hogy azokat a belső rendszereket, amelyeket nem érintett a támadás - tudtommal az enyém ilyen - miért nem lehet újra elérhetővé tenni. Sajnos előfordulhat, hogy az átalakítás után régi oldalaim a régi helyükön soha többé nem lesznek lehívhatók. Bár a szolgáltató felelős vezetője levélbeli megkeresésemre nem zárta ki annak lehetőségét, hogy a rendszer újraindítása után az én alkönyvtáraim is újra elérhetőek lesznek, de konkrét ígéretem nincs erre - egyszerre kételkedem és bizakodom.

Természetesen a teljes digitális anyag adekvát tükörképe benne van a számítógépemben, bármikor feltehetem egy másik domain alá, a probléma azonban abban áll - és számomra ez az elkeserítő -, hogy ezeket az archív anyagokat a Google régi helyükön tartja nyilván (3000 indexált oldal), rengeteg külső link mutat rájuk, továbbá pedig számos oldalam bizonyos kulcsszavas Google-helyezésekre nézve top helyezést ért el. Veterán oldalak lévén internetes értékük, beágyazottságuk és keresettségük jelentős - ha új domain alá költöztetem az egészet, mindez az érték elvész.

A veterán oldalak elvesztése nemcsak a potenciális olvasók és az akkori szerzők számára jelent veszteséget, hanem ezzel az általam 15 év alatt épített kis internetes univerzum nehezen megszerzett internetes potenciálja is elenyészik - mint honlapoptimalizálással és keresőmarketinggel is foglalkozó seobubusnak, a hhrf leállása hatalmas érvágás.

Régi posztok nyomában

Ha nem áll helyre régi rendszerem a hhrf.org alatt, jó szórakozás lesz a 2005-ig írt posztok újrapublikálása egy korszerűbb, dinamikus felületen. Hogy a külső szerzők munkáit is így tegyem közzé, az túl nagy munka, valószínűbb, hogy a régi, kissé fapados weblapokat egyszerűen átrakom valahová, mondjuk ez alá az oldal alá: https://honlap.balla.biz/.

irodalmi akció, játék; haiku, aforizma, minima | laptop szerviz | szamizdat hangoskönyv | szövegszerkesztő letöltése internetről

Évekkel ezelőtt esett meg utoljára, hogy kollektív szövegírásra, irodalmi játszódásra, interakcióba hívtam volna barátaimat, írótársaimat. Internetes korszakom elején ilyesmik állandóan napirenden voltak, hol a képzetes szavak lexikonjának a címszavait építgettük internetalmától az alattomos pörgeporig, hol virtuális könyveket alkottunk, ezek között Esterházy Péter Tompaszöglet című könyve volt az utolsó. De voltak közösen létrehozott szonettjeink is, az Egy mondat a világ című multikulti szövegjáték keretében meg éppenséggel olyan szöveget kreáltam, amely aztán Tejmozi c. regényem alapjául szolgálhatott. Rám nézve ez volt a legtermékenyebb irodalmi játékunk.

Most szerényebb célokat tűztem magam elé. Mivel hosszabb ideje amúgy sem írok terjedelmes opuszukot, így a legrövidebb műfajok felé fordítottam az interakció szekérrúdját is. A Facebookon azt kértem ismerőseimtől, olyan szópárokat adjanak fel nekem, amelyek elemei nem állnak egymással semmilyen tartalmi összefüggésben. A beérkező 2-2 szavas "feladványokból" én vagy egy-egy haikut, vagy aforizmát, vagy minimálprózát írok, vagyis olyan rövid valamiket, amelyekben mindkét szó nemcsak hogy szerepel, hanem jelentésének funkcionális súlya van a műben (ez utóbbi szándékomat csak magamnak fogalmaztam meg). A játék címéül ezt választottam: Hever egymáson a világ (JA).

Első körben jöttek is a szópárok csőstül, szabályosan le kellett állítanom társaimat: előbb hadd dolgozzam fel ezeket, aztán jöhet még egy-két forduló. Hiba volt ezt tennem, mert a második és harmadik közben már alig érkezett néhány szópár. Most a legújabbak megéneklése áll előttem, az eddig elkészültek pedig (a feladott szópárokkal együtt) itt olvashatók:

Előfordul, hogy első Kárpátalja-blogomban hónapokig nincs új bejegyzés. Ennek legalább két oka van: időhiány és érdeklődés hiánya. De lehet egyesíteni a két okot: túl sok egyéb közlőhelyem van, a közlendőm viszont más irányú. Pátriámmal csak ritkán, el-elvétve foglalkozom (erre megvan a jó okom). Hogy az utóbbi hónapokban valamelyest most mégis aktivizálódott a 2008-ban létrehozott, azaz az internet világában már idősnek számító webhely, annak nagyon praktikus oka van, ez pedig a SEO világába vezet, ezzel viszont ezúttal kivételesen nem terhelném olvasóimat. Legyen annyi elég: blogerősítésről van szó. Az elhanyagolt blogok hajlamosak elveszteni internetes potenciáljukat, míg azok, amelyek folyamatosan frissülnek, bővülnek, sokkal inkább számot tarthatnak nemcsak az olvasók, hanem a keresőrobotok figyelmére is. Blogot erősíteni persze leginkább olyan posztokkal lehet, amely felkeltik az érdeklődést, látogatottságot generálnak, illetve bizonyos kulcsszavakkal bekerülnek a Google találali listáinak az élére, és így a keresőből is érkeznek látogatók. (Na, mégis elkezdtem itt keresőoptimalizálási dolgokról írni.) Légyeg a lényeg: ha beírjuk a keresőbe pl. ezeket a kifejezéseket:

• ungvarszkij hotel
• knyahinya meteorit
• árpád vonal - turizmus
• üstben fürdés
• ungvár torta
• beszkidi alagút
• beregszászi nagyzsinagóga

- akkor a karpatalja.blog.hu megfelelő tematikus cikke a Top3 találat között szerepel. Itt azt is meg kell jegyeznem, hogy ezeket a bejegyzéseket nagyrészt segítőtársam, H.Cs. írta és tette fel a blogba - köszönet érte.

A blog legolvasottabb cikke egyébként a Virágzik a Nárciszok völgye című, de ehhez nem a Google, hanem a Facebook szállítja a látogatókat: a közösségi odalon nagyon sokan megosztották, amikor friss volt a hír.

No és akkor kis ajánlók az említett posztok némelyikéhez:

"minden ártatlannak látszó gesztusa mögött ott a keresőoptimalizáló szándék"

A honlapoptimalizálás terén végzett munkámról nagyon kedvesen, a túlzó elismerés hangján ír Bognár László barátom szakmai oldalán Keresőoptimalizált kreativitás (<<katt!) címmel - köszönet érte. Reagálását egy újabb blogposztom váltotta ki, amelyben a honlaptartalom optimalizálásának általános és speciális munkafázisait igyekeztem egyrészt egymástól megkülönböztetni, másrészt jellemezni, a végén egy olyan problémát is felvetve, amellyel szembekerül az, aki elméleti szinten tűnődik el azon, vajon mit is jelent a kulcsszavas relevancia és hogyan lehet érvényesíteni a kulcsszavak manipulatív túlhasználata nélkül. Hogy érthetőbb legyen: hogyan lehet királynak látszani anélkül, hogy a királyi megjelenés attribútumait tetten érhető szándékossággal (manipulative) alkalmaznánk.

László, aki voltaképp beavatott a keresőoptimalizálás, közkeletű rövidítéssel a SEO tudományába, munkám kreatív jellegét emeli ki és irodalmi ténykedésemmel is összefüggésbe hozza. Úgy gondolom, joggal. Túlzást abban érzek, amit alcímnek kiemeltem: ennyire céltudatos azért nem vagyok, és ennyire nem rendelek alá mindent a SEÓnak. Az kétségtelen, hogy blogjaim sokaságában valóban igyekszem oda kanyarítani a nem kifejezetten keresőmarketing szándékú bejegyzéseket is, hogy az alulra vagy oldalra kitett linkek számára is megfelelő szövegkörnyezetet alakítsak ki, de azért a személyes vagy irodalmi vagy közéleti jegyzetek és blogok nagyrészt mentesek ettől a szándéktól. Bár nyilván ennek az ellenkezőjére is akadhat példa. Azonban az igaz lehet, hogy a nem közvetlenül optimalizációs szándékú weboldalaknak, blogoknak és az ezekben elhelyezett szövegeknek közvetett módon szerepük van abban, hogy egy-egy honlapot valamely kulcsszóval a Google-találatok élmezőnyébe juttassak. Egy gyakran frissített, olvasott, erős személyes blog vagy valamely témát alaposan körüljáró statikus weblap értéket képvisel az online térben, és ez az értéke az optimalizációs folyamatban is hasznosítható.

A mélyebb összefüggések felől nézve tehát barátom, azt hiszem, jó helyen puhatolja a lényeget, ám hogy ez részemről közvetlen szándékkal történne, abban szerintem túloz, amikor így ír:

BDK ugyanúgy “cinkelt lapokkal” játszik, mint jómagam! Ez alatt azt értem, hogy a weben elhelyezett minden ártatlannak látszó gesztusa mögött ott a keresőoptimalizáló szándék, a kulcsszó magas röptű nyílheggyé köszörülése, a keresőtáblán való előre kúszás gerillamarketinges rutinja. Még a jó nevű irodalmi- és hírszolgáltató online kiadványok címlapjára kiemelt írásai is így cinkeltek. Hja, a kreativitás ilyen: ott és akkor jelenik meg címlapon, amikor és ahol meg akar jelenni és ezekkel a megjelenésekkel is röpteti feljebb a Googleban valamely honlapját.

A kreativitást illetően pedig énszerintem nemcsak az történik, hogy valamennyire a kreativitásom valóban "keresőoptimalizált" lett, hanem (és talán elsődlegesen) az is, hogy "irodalmi" módon optimalizálok, azaz nem követem a szakmai rutint, hanem igyekszem alkotói hozzáállással a magam számára is élvezetessé tenni ezt a munkát. Erre utalhat jó barátom cikkének az alcíme is: Túl a keresőoptimalizálás szabályain.

blog - web - optimalizálás - google | Valószínűleg már az is túlzás volt, amit íróként-szerkesztőként műveltem. Az még hagyján, hogy digitális folyóirat (netPánsíp) és webmagazin (UngParty NetCafe) indítása-fenntartása mellett egyfelől naponta blogoltam, másfelől összes megjelent művemet felpakoltam a netre - de vajon miért indítottam új és újabb blogokat? Na jó, hát persze: kell személyes blog, kell közéleti, nyilván indokolt, hogy legyen Kárpátalja-blogom. És Piréz-blogom. És Tsúszó-blogom. És honlapajánló blogom. És versblogom. És virtuális irodalmi felolvasóhelyem. És virtuális Magyar Köztársaságom. És Szabad Európa Rádióm. És Ukrajna-blogom. És ha már regényemnek a neten volt a könyvbemutatója, akkor kell egy Tejmozi-blog is. És hogy a többi könyvem se legyen árva, kell egy könyvesblog. A szellemi játékokat, feladványokat kedvelő sakkjátékos hogy lehet meg játékblog nélkül. És kell egy vagy inkább két közös blog Évával. Meg a szerteszét megjelent posztjaimból havonta válogató webmagazin is kellett, de nagyon. Meg egy olyan is szükségessé vált, amely csak a KULT témájú írásaimat (főleg filmes jegyzeteimet) tartalmazza. De itt talán meg kellett volna állni. Ez még nem lett volna több, mint írói énem kiterjesztése a virtuális térbe, a világhálóra, a webre. De nem álltam itt meg.

Kihagytam a fenti, nem feltétlenül időrendi felsorolásból a terjeszkedés egyéb okait - és néhány mellékszálat is. Új és újabb blogokra azért is szükségem lett, mert ezek különböző szolgáltatóknál futottak, más-más közösséghez szóltak (Freeblog, NolBlog, Blogter, Blog.Hu). De új és újabb blogokat nyitottam az időközben elsajátított technikák okán is, így a vizuális szerkesztővel összekínlódott első fapados netnaplómat fel kellett hogy váltsa előbb a fent említett szolgáltatók, illetve a Blogspot.com rendszerében működő blogmotorok kényelme, majd pedig eljött annak is az ideje, hogy saját tárhelyen, saját domain alatt indítsam el új főblogomat. De közben az összes régit, korábbit is megtartottam.

Az eddig nem említett mellékszálak: 1) 2006-ban beneveztem az első magyar keresőoptimalizáló versenyre, amelynek Pillangószív volt a kulcsszava. Világos, hogy kellett egy Pillangószív-blog. Jöttek az újabb versenyek és lett Linkfelhő-blogom, meg SEOnyár blogom. Csak idő kérdése volt, hogy ez előbb hobbimmá, majd szenvedélyemmé vált keresőoptimalizálás fogalmaival mikor indítok posztoló helyeket. Lett is rövidesen hat-hét újabb közlőhelyem ilyen címekkel: Honlapoptimalizálás, SEO blog, Kreatív linképítés, Google optimalizálás, Google első hely, Weboptimum, Google helyezés javítás... Ezzel összefügg a második szál: 2) mivel sikereim lettek az optimalizácói terén, a saját oldalaim gondozása után azt is elvállaltam, hogy mások weblapjait segítem abban, kulcsszavas pozíciókat szerezzenek a Google-találatok közt. Azért lett például Belsőépítészet-blogom, hogy patikatervezéssel foglalkozó barátom szakmai oldalát kívülről segíthessem, azért lett Pszichodráma blogom (kettő is), mert úgy tűnt, egy másik, pályaelhagyó barátom kémikusból pszichoterapeutává képezi magát, és szerette volna, ha pszichotrauma kulcsszóra keresve találnak rá a kuncsaftok, és azér lett Pókerblogom, mert Csönge párja is indított egy ilyet, és a terv az volt, hogy majd azt TOP pozíciókba turbózzuk - ehhez kellett a külső támogatás. A barátok után megtaláltak az idegenek is, lett is hirtelen két Transzferár-blogom...

És innen már nincs megállás. Hol bennem ébred fel az olthatatlan vágy, hogy honlapjaimmal TOP pozíciót szerezzek valamilyen kulcsszóval (pl. Arvisura, Homo Ludens), hol kívülről jön a megkeresés. Olykor témákat is megkívánok: kreatív szövegírás, x-y-z generáció, tartalommarketing - hopp, és már ott díszeleg egy új blog.

Összesen kb. hetven darab. Félelmetes. De most már százig aligha állok meg...

A tumblr.com rendszere volt szíves értesíteni arról, hogy immár az 500. bejegyzést tettem közzé Bédekkeremben, vagyis a http://ungparty.tumblr.com/ cím alatt elhelyezett mikroblogomban. Ezt a webhelyet most már hosszabb ideje arra használom, hogy minden újabb bejegyzésemet - függetlenül attól, hogy melyik blogomban jelent meg - itt ajánlom pár szóban, kis összefoglalóval. Magát a tumblr rendszert nem igazán kedvelem, a tartalom csak korlátozott mértékben optimalizálható, viszont arra nagyon alkalmas, hogy egy kis scripttel más blogjaimban  is kilistáztassam frisseimet. Mint például itt, jelen  bázisblogomban is, lásd a jobb hasábon a Frissek másutt, mindenütt cím alatt: itt a bárhová írt utóbbi 10 bejegyzésem sorjázik egymás alatt, kattintható címlinkkel és bevezető sorokkal, részlettel. Ezzel igyekszem kedvébe járni azoknak az olvasóimnak, akik időről időre eltévednek blogjaim között, hiába követik egyik vagy másik főbb közlőhelyemet, ha én ezeken kívül is számos egyéb felületre is írok kisebb-nagyobb rendszerességgel. Voltaképp az eligazodást szolgálja itt a blog tetején a kis táblázat néhány fontosabb webcímmel, de azt mégsem várhatom el, hogy mindet végigkattintva kutasson bárki is frisseim után. 

Tehát: jó megoldás vagy magát a Bédekkert figyelni, vagy valamelyik olyan webhelyemet, ahol az ott közzétettek kerülnek kilistázásra. Több ilyen létezik, pl. ez a pirézblogom (lásd: jobb hasáb: Frissek másutt, mindenütt - frissítés: sajnos 2016 végétől már nem működik) vagy ez a főkapu, ahol a frissek listája szerepel a központi helyen: BDK - UNGPARTY.

Az ilyen honlapokon egyébként a beágyazott script hatására nemcsak a listázás történik meg, hanem a jobb felső sarokban az oldal felkínálja Bédekkerem követését a Follow ungparty gomb megjelenítésével. Aki regisztrált felhasználója a tumbrl.com-nak, annak ez valóban csak egy kattintás.

kárpátalja.net honlap - információk - kárpátaljai magyarság száma

Sokan keresnek az interneten Kárpátaljával, Ungvárral, az itt élő magyarsággal kapcsolatos információkat. Egy jó honlapnak dolga, hogy tartalmazza a legfontosabb adatokat, tudnivalókat akkor is, ha esetleg más célt is szolgál. Hát még akkor, ha kifejezetten azért épült, hogy bőséges tájékoztatást nyújtva kielégítse azoknak az érdeklődőknek a kíváncsiságát (tudásszomját), akik a Google keresőbe ütnek be olyan kombinációkat, mint ungvár kárpátalja vagy kárpátaljai magyarok. Nos, pontosan ilyen webhelynek szántam a kárpátalja.net ékezetes domain alá építendő rendszert, amelyet nemrégiben felújítottam. Most Wordpress tartalomkezelő motor hajtja és felettébb alkalmas arra, hogy ne csak információs oldalak (például történelmi áttekintést) rakjak fel, hanem az oldal tárgyát képező egyéb írásokat is, főleg a sajátjaimat, természetesen.

De a dolgot kicsit meg is fordíthatom: azt állítván, hogy a weboldalt a téma iránt érdeklődők igényeinek a kielégítése céljából készítettem, csak részben igaz. Ugyanis ezt a feladatát a honlapom csak akkor tudja ellátni, ha a Google keresőben jól szerepel és a fontosabb keresőkérdésekkel élpozíciót szerez. Innen nézve az elsődleges cél nem az olvasói igények kiszolgálása, hanem a Google első oldalára, netán első helyére kerülés - ugyanis enélkül a weblap nem töltheti be funkcióját. A top10 pozíciók megszerzéséhez elsősorban minőségi tartalomra és optimalizált honlapra van szükség, de segítenek a keresőtalálati helyezések javításában a külső oldalakról érkező hiperhivatkozások (kattintható linkek) is. Így számos kulcsszóval a webhely az organikus (azaz nem hirdetési) találatok első oldalán szerepel, sőt... Persze az egyszavas kifejezésekkel minden esetben a Wikipédia vezeti a listát, de az élbolyba felzárkózni nem lehetetlen, főleg több szavas kombinációkkal, összetettebb keresőkérdésekkel, és főleg, ha ezekre oldalunk választ is ad. Például: hány magyar él ma Kárpátalján.

Az Irodalmi Szemle februári Kárpátalja-számából a Litera közli Éva novelláját:

Berniczky Éva

Boszorkánykonyha retró

Scherter Juditnak

Ragaszkodott ehhez a kiránduláshoz. Már a megérkezését követő napon indulni szeretett volna. Nem értettem, miért olyan sürgős. Egyáltalán miért izgatja annyira a valóságos vidék, amikor a hely kitalált részleteinek avatott ismerője rég. Valamiért nem elégítette ki, hogy a leírt gesztusokból rakja össze a vidék valós lakóit. Vagy szembesíteni szeretett volna mindazzal, amit leírtam. Mintha ösztönösen érezte volna, távolodnunk kell onnan, ahol éppen vagyunk, hogy közelebb kerülhessünk egymáshoz. Vagy talán azért kérte, hogy vigyem magammal, hátha ezen az eldugott helyen zavaromban majd elárulom, mit hallgattam el. Pedig szándékosan nem titkoltam el semmit. Mindössze folyton-folyvást elhatalmasodott rajtam az az átkozott érthetetlen és értelmetlen veszélyérzet. Meg aztán fölöslegesnek tartottam az utolsó gondolatomig megfogalmazni mindent annak, aki talán még nálam is jobban ismerte mondataimat. Így éreztem biztonságban mindkettőnket. Meg akartam óvni Juditot.

Halála után találtam meg egy véletlenül törölt levelét, ehhez csatolta gyakran előforduló szavaimat. Mögöttük zárójelben számjegyek, pontosan jelölve, melyiket hányszor használtam. Egyetlen tárgy és élő ember sem szerepelt a listán. Semmi megfogható, megsimítható vagy eltaszítható nem volt a felsoroltak között. A belőlük kirajzolódó fogalomrács tárgyak és személyek hiányára nyílt. Így maradhatott a szavakkal bekockázott körlet makulátlanul steril. Ugyanúgy, mint a bennem elhatalmasodó lelkiismeret-furdalás. Mi az, ami ellen ilyen fájóan védekezem? Aminek a kibeszéléséhez és feldolgozásához erőtlennek bizonyultam. Valójában régóta kételkedtem abban, hogy elég a figurákról méretet venni a jelölt hely formájának megőrzéséhez. Hiába kerestem saját bejáratú világomban menedéket. Túlságosan nagyoknak bizonyultak rajta a rések, amelyeken keresztül minduntalan visszapottyantam a valóságba. Folytonosságnak állítottam be földhözragadtságomat, holott mindössze a silány anyag kötött meg körülöttem. Pedig a lelkem mélyén jól tudtam, hogy zárt szerkezet a borzalom, szelleme akkor is kísér, ha azt képzelem, sikerült kilépnem fogságából. Egy darabig próbáltam megvédeni a valóságot szövegeim gondozójától. Olyanokat mondtam neki, hogy …az igazi jó helyet kiválasztani nem mindenkinek áll módjában. Még a hi-va-tá-sos kirándulóknak sem mind. …Ehhez nem elég a technika, ehhez stílus kell. De Judit nem tágított eredeti elhatározásától.

Végül beadtam a derekam, és elindultunk. Amint elhagytuk a városhatárt, kinyílt előttünk a táj. Nagyszerűen és őszintén, ahogyan annyiszor, ezen a délutánon is biztonságérzetet generált bennem. Mégiscsak jó ez a hely, szaladt ki a számon. Mindig elragadtatom magam, pedig nem árt az óvatosság. A főútról letérve galádabbra váltott az út minősége. Mielőtt elértük volna Csornoholovát, az aszfaltnak hol teljesen nyoma veszett, hol csipkésre váltott. Szakaszonként le kellett evickélnünk az út helyén tátongó árokba, végigbukdácsolni rajta, majd a végén felkászálódni az út folytatására. A kihagyások gerjesztette izgalmat azonban folyamatosan átminősítette a természet. A faluba vezető utolsó szakasz letaglózóan félelmetesnek tűnt. Fejünk fölött nyomasztóan zártak össze a fák, azt sugallva, ki itt elhalad, érzéketlenül nem menekülhet. Ha beborul az ég, ha nem, ezen a részen a szín minden körülmények között teátrálisan besötétedik. Valahol ránk vár barátságos kunyhójában a Baba-Jaga, a vasorrú, a gonosz boszi, vagy öreganyánk, és nekünk ki kell állnunk a próbáját. Belecsöppentünk a lenyűgöző környezetbe, amely nem éppen valóságbarát, egyszerűbb meseként kezelni. Mintha rendelésre történt volna, egymás után bukkantak elő szereplőink. Hirtelenszőke, csodálkozó tekintetű légből kapott gyerekek. Kedvezett nekik az időjárás, szemerkélt az eső, hát pörögtek elénk az alacsonyan szálló felhőkből. Nehéz gumicsizmáik húzták le könnyed vézna alakjaikat a magasból. Hiába kapaszkodtak a szürkésfehér gomolygásba, semmi sem menthette meg őket létezésüktől. A faházak eresze alá rakott dézsákban lassan szaporodott az eső fölöslege. Megállapítottam, hogy egyelőre nem elég a fürdőzéshez.

>> a teljes szöveg a Literán

piréz - pirézek. tárki kutatás. első piréz: mit jelent piréznek lenni

Az interjúkkal szemben averziómat az utóbbi időben úgy sikerült legyűrnöm, hogy csak a magam számára kényelmes, kedvező feltételekkel fogadom el a felkérést. Ha az interjú nem hang és kép formájában kerül rögzítésre, hanem később úgy is áttennék szövegbe, akkor élőben én se nagyon akarok nyilatkozni: a diktafonra felvett és utóbb legépelt válaszok általában írott anyagként eléggé setesuták. Ha javításra elküldik, egy csomó munka van fele: egyfelől az ember kiirtaná a pongyolaságokat, másfelől nem szeretné az előbeszéd fordulataitól teljesen megfosztani. Kényszerű kompromisszum születik: a írott szó mívessége meg sem képződik meg, az megszólalás és adott perc varázsa pedig elszáll. Ami megmarad, az a hiányérzet, rosszabb esetben a bosszúság.

De problémás az írásban készülő interjú is: Az előre leírt kérdésekre adott írásos válaszok esetén nincs mód a visszakérdezésre, ha az ember nem vigyáz, szétesővé válhat a műbeszélgetés. No meg... A kérdéseket összeírni közel sem akkora munka, mint a részletes, okos, válaszokat kidolgozni, utóbbival akár több napi munka is lehet, viszont ki neve van az interjú felett, na kié? A riporter tekinti saját szellemi tulajdonának, én csak az alany vagyok, pedig én dolgoztam meg vele alaposabban. No, hát ezt már többször sikerült azzal áthidalnom, hogy ragaszkodtam ahhoz: az interjút én is megjelentethessem saját nevem alatt valamelyik weboldalamon. Ha az anyag az első közlés jogára kényes orgánum számára készül, akkor legfeljebb be kell várnom az ottani megjelenést... Ám, úgy tűnik, könnyebb a helyzet, ha az interjú egy kutatás számára készül: akkor blogomban jelenhet meg először.

A NOL, azaz a Népszabadság Online blogjának - NolBlog - a megszűnése nekem leginkább csak azért okoz fejfájást, mert számomra ez egy fontos segédeszköz volt két területen: ha itt ajánlottam, más, alkalmasabb helyen írt jegyzeteimet (évek óta bloggerként csak erre használtam), az mindig hozott tucatnyi vagy több látogatót. A másik terület: mivel ezek veterán webhelyek több száz bejegyzéssel, megvolt az internetes autoritásuk ahhoz, hogy az itt elhelyezett linkek hatékonyan segítsék keresőmarketing munkámat.

A veteráni mivoltot nem volt lehetséges, de a sok száz posztot kimentettem egy saját tárhelyen vezetett blogba, de ha már nem egy mellőzött, elévült helyen lesznek, legalább az elavult linkeket ki kell cserélnem... Vesződöm is ezzel már két hete, és még sehol sem tartok.

Ajánló a Nolblogból

A Pirézblogba kimentett néhány poszt:

Liszka Jóska látogatása

Az MTA elnökségének határon túli testületi tagjalént érkezett egy beregszászi és ungvári tanácskozásra (civilben néprajzos, a Révkomáromban működő Fórum Intézet Etnológiai Intézetének az igazgatója.) Egy üveg borovicskát és táskányi könyvet hozott ajándékba, sajátjait leginkább, közte “A szlovákiai magyarok néprajza” c. tekintélyes (542 old.) öszefoglaló munkát. Nagyon jót beszélgettünk közös barátainkról-ismerőseinkről (pl. Hodossy Gyusziról) és azokról a “magyar” és “kisebbségi” ügyekről, amelyek valami hihetetlenül azonos módon vannak elbaltázva őnáluk és minálunk. Saját pozíciójában ő is olyan ember, aki ellenébe mozdult a nagy látszathazafias trendeknek. (Minket is ez a közös oppozíciónk hozott össze akkor, amikor egy kollégája bocsánatkérő levelet küldött szét dec. 5-e után; erre minketten hasonlóan reagáltunk.) Ittunk kicsi vodkát és sört a most már személyessé vált barátságra.

Liszka Józseffel; lám, most ilyen hájfejű vagyok

(És milyen érdekes: gyakran megesik, hetekig senki el nem vetődik felénk és mi sem mozdulunk ki, most meg hirtelen megnőtt a forgalmunk: holnapra Móricz Kálmán jelentkezett be, ugyanakkor Éva Beregszászba és Péterfalvára megy, szombatra meghívtak Ildikóék, a jövő héten pedig, mint írtam tegnap, a HVG-s kollegina érkezik.)

• Közös oppozícióban