10 éve, hogy 2006 nyarán elindult az első magyar seo-verseny pillangószó kulcsszóval: az első Google-helyre kellett a versenyzőknek saját honlapjukat eljuttatni ezzel a kulcsszóval. Annak idején sokat írogattam erről a versenyről, főleg az volt számomra érdekes-izgalmas, hogy bár szinte semmit sem tudtam a keresőoptimalizálás mibenlétéről és fogalmam sem volt arról, hogyan kell egy honlapot a Google-találatok élére feltornászni - mégis 5. helyezett lettem (a versenyt Bognár László barátom, egyik legrégibb bloggertársam nyerte meg), de a jónak számító 5. hely mellett az én más-más honlapom lett a 9. és 10. is. Valahogy ráéreztem bizonyos azóta is alkalmazott módszerekre, amelyek eléggé élesen eltértek a profi keresőoptimalizáló szakik gyakorlatától. Például privát belső játékot, versenyt indítottam Mondj pillangószívet címen blogger-társaim számára, például frazeológia egységeket kellett alkotniuk a furcsa szóval.

Hogy azóta a SEO nemcsak fő tevékenységemmé vált (mára az irodalmat is megelőzve), hanem igazi szenvedélyemmé, azt megírtam néhányszor, és mivel a pillangószíves évforduló is csak nyáron lesz kerek (júl. 19.), ezért itt most erről ne is essék több szó, inkább arról akarok beszámolni, hogy "visszaszereztem" akkori egyik versenyoldalam. Vagyishát a történet bonyolultabb ennél. A lényeg, hogy újra megvásároltam a balla.biz domaint, így a 2006-os SEO-verseny kedvéért indított versenyoldalamat visszahelyezhettem eredeti helyére, ez alá a domain, illetve a kedvéért 2006-ban nyitott aldomain alá: pillangosziv.balla.biz. Az eredeti címlapot megváltoztattam, így fest: Pillangószív - és a hajdani címlapot pedig egy belső nyitó oldallá változtattam, ehol: Az első magyar SEO-verseny - Pillangószív és lepkefing.

A linkek még nincsenek rendben és a régi fapados honlapépítkezés még nagyon meglátszik a belső oldalakon, de majd lassan ezt is kijavítgatom. Ahogy a most megszűnő NolBlog-ról átmentett 800 posztomat is. Elleszek ezzel egy ideig.

Ha azt kérdezed, melyik a kedvenc színem, ezt a részletes választ tudom adni:

Kedvencem az a vörösesbarnás sárga szín, amelyet október végén / november elején Nevickén láthatsz a falombokon átsütő nap fényében a vár felé vezető ösvényről az erdei avaron szétterülni.

Nem is mulasztottam el vagy negyvenöt esztendőn keresztül ezt visszaesőként megfigyelni, előbb gyerekként szüleim társaságában, aztán kamaszként barátaimmal, majd Évával és hosszú éveken át gyerekeinkkel, amikor kötelező programként elmentünk őszt nézni. Alighanem ezeknek az októbereknek-novembereknek az emléke munkált Csöngében, amikor egyheti ungvári tartózkodása során ő is kiadta a jelszót. Néztek őszt, megnézték a várat és a várból az Ung völgyét - és szedtek nekem gesztenyét. (Csönge fotói.)

Adri, Éva, Csönge és Bence a nevickei várban

Immár 15. alkalommal került sor az ARC kiállításra, amely az Ötvenhatosok terén nyílt meg Budapesten szeptember 11-én. A szabadtéri vernisszázs egyik óriásplakátján Csönge munkája szerepel. Orbán Viktornak abból a leveléből kreálta, amelyet a Nemzeti Konzultáció címén folyó kormánypropaganda legutóbbi űrlapjához volt szíves mellékelni a szeretett vezér, megerősítendő a magyar lakosságban a xenofóbiát. Közelről jól felismerhető ez az újabb nemzetmegosztó üzenet, amely nyilvánvalóan hozzájárult mindahhoz a borzalomhoz, ami ma Magyarországon menekültügyben történik. | A Facebookon az összes kiállított plakát megnézhető (nem meglepő, hogy több ugyanezt a témát érinti) és >> szavazni is lehet << a legjobban tetszőre.

A fenti a HVG felvétele innen | az alábbit Csönge készítette a megnyitón:

Fazekas Andrea két elemzése Berniczky Éva egy-egy novellájáról

Tojás és blasztula

A kiadói hozzájárulások most tették lehetővé, hogy Fazekas Andrea korábban megjelent tanulmányai a minap az elemzett művek szerzőjének a honlapjára is felkerülhettek. Az írásokban Berniczky Éva Blasztula és A tojásárus hosszúnapja novelláját veszi górcső alá a szerző: és valóban, mintha mikroszkóp alatt vizsgálná meg a szövegek motívumkincsét és metafora-rendszerét, így fedezve fel számos rejtett összefüggést a nyelvi megjelenítésben és a történésben vagy az alakok jellemében felfedezhető elemek között, eközben azt is megállapítva, hogy a „lírai nyelvhasználat az elemzést is nehezíti, mivel így több értelmezési lehetőség előtt nyit utat”. Hogy ezen lehetőségek közül a szövegek tanulmányozója melyekre bukkant rá, megtudható a saját meglátásokra alapozott, ám a szakmai forrásokra bőven hivatkozó, laikus számára mégis élvezetes írásokból.

„...mint petesejt a méhfalba...”

Filmszerű jelentettel kezdődik az elbeszélés, majd fokozatosan kitisztul a kép az olvasó előtt: egy nő száll fel a kerékpárjára. A jelenet a novella vége felé újra megismétlődik a szöveg más egységeihez hasonlóan. A narrátor szerint Erna alakja az elbeszélés elején olyan, mintha a mozivászonról lépett volna elénk. Erna is filmbeli szereplőnek érzi magát, pedig „nem járt moziba vagy nem látta azt a filmet, honnan vette mégis az édeskés, fájó nosztalgiát, hogy ilyennek képzelje magát” (31). Csak a novella befejezésében derül fény arra, hogy Erna nem más, mint a falu egyedülálló tanítónője, aki naponta megteszi biciklijével a falu és a város közti utat, a szünetben műanyag flakonban árulja a házi tejet, azután pedig „szomorú vénkisasszonyként lép az aprócska terembe” (40.), és bizarr módon első szeretője anyjával él és alszik egy ágyban. >>a teljes szöveghez

Történetté váló metaforák

a novellában több, főleg „fenntartott” metafora tűnik fel, az eddig említettek mellett a cím is szembetűnő: a hosszúnap „hibásan” egybe írva olyan szabálysértés, ami felhívja a figyelmet többletjelentésére. Ebben a formájában a szó megegyezik, a Jóm kippurnak nevezett zsidó vallási ünneppel, az engesztelés napjával.[11] Mivel a cím irányítja az olvasatot, ezért eleve már egy kontextusba helyezi a szöveget. Mivel Berniczky nem hoz fel identitásbeli vagy vallási kérdéseket, ezért az adott ünneppel való azonosítás csak metaforikus jelentőségű. Egyfajta szenvedéstörténet rajzolódik ki az olvasó előtt, mivel Aranka az anyag megvásárlása előtt hosszú ideig spórolt, úgymond böjtölt, hogy megvehesse azt. De végül beletörődik sorsába, tudja, hogy többet nem lesz lehetősége ilyen drága szövetet venni, mégsem lázad fel sorsa ellen, s nem hibáztatja Gyurikát sem. Egyébként a keresztény hagyományban a sötét sárga az eretnekség, az árulás színe,[12] s Gyurika is elárulta Arankát azzal, hogy magának tulajdonította az anyagot. A szövet bálványként való imádata visszautalás lehet a hosszúnapra. Ebben az értelmezésben a szereplők a profán világból a szakrálisba emelnek át egy közönséges anyagot, s ez méltatlan dolog. Viselkedésük arra enged következtetni, hogy az életükben nincs helye a valódi szakralitásnak. >>a teljes szöveghez

Más:

jegyzet főblogomból - Magyarország - Ukrajna - a kárpátaljai magyarság sorsa

Az ördög és a részletek

Előbbi az utóbbiakban lakozik, mint tudjuk. Éppen ezért a részletek akár fontosabbak is lehetnek, mint a nagy egész, mert gyakran apróságokon múlnak, dőlnek el a legnagyobb dolgok is. Most én mégis arról vagyok kénytelen beszámolni, hogy elvesztettem érdeklődésemet az egyes részletek iránt, és egyre inkább az izgat és nyugtalanít: végeredményben mire fut ki, hogyan és miként lesz vége ennek az egésznek.

Éveken át szinte napi rendszeresség dohogtam ezen-azon éppen aktuális blogomban, egy-egy témát összegezve cikkeket publikáltam lapokban, folyóiratokban. Reagáltam szinte minden fontosabbnak gondolt eseményre, fejleményre, ha nem is azonos mértékben, de odafigyeltem mind a magyarországi, mind az ukrajnai történésekre: politika, közélet, kultúra; a határon túli magyarság problémaköre; a kárpátaljai magyarság helyzete, válsága; a liberális eszmék és a kisebbségi jogok… Mindenről volt közreadandó véleményem, napi szinten tettem szóvá visszásságokat, igyekeztem figyelmeztetni veszélyekre, rossz tendenciákra, hibás döntésekre és ártalmas gyakorlatra. Elemeztem, élcelődtem, dohogtam. Fenemód érdekeltek a részletek, szemet szúrt minden apróság, lecsaptam, amire lehetett – miközben persze a nagy eszmék és globális érdekek védelmében hatajkodtam: emberi szabadság, egyéni és kollektív kisebbségi jogok (ezen belül a kárpátaljai magyarság hosszú távú érdekei), nyugati értelemben vett liberális demokrácia, sokszínű kultúra, a sokféleség igénye, tabuk és tilalmak nélküli alkotói szabadság…

Mondtam, mondtam a magamét – és mire mentem vele? Hát hiszen minden rosszabbra fordult. > a teljes naplójegyzet > Az ördög és a részletek

hordozható hardver eszköz - mobil számítógép adattároló - ibm ramac - laptop

1956: Szállítják az IBM csúcsteljesítményű adathordozóját. Az első üzleti célból készült mobil, azaz hordozható hardvereszköz 50 alumínium lemezen összesen 5 millió karaktert tárolt. Ma egy hétköznapi, körmöm nagyságú pendrive néhány ezerszer több adatot tárolhat, mint ez a 900 kilogrammos monstrum. Pedig csak 59 év telt el azóta... Pontosabb szakmai leírás alább.

Szakmai forrás szerint:

Csúcstechnológia | virtuális szerver + laptop szerviz + terasz budapest

Végre fogalmi szinten is sikerült rendbe tennem viszonyomat a szülőföldhöz és a nagyvilághoz, amúgy pirézesen. Eszerint én

lokálpolita és kozmopatrióta vagyok!

------

Nem lett volna teljes Csönge és Bence indokínai utazása, ha nem hagytak volna valami olyan jelet maguk után, amely a magyar költészet napjára emlékeztet. Egy kifüggesztett lampion jól látható, de igencsak mulandó. Akár az első szél elviszi. Efemer a felirat is, de lassabban kopik ki az időből akkor is, ha a betűk nehezen rögzülnek a pikkelyesre feslett felületen. Illő a keleti szellemhez: a jelhagyásról szóló haikuval hagyni jelet.

Balla D. Károly

A jelhagyó

Az időnek nincs
lábnyoma. Jelet te hagysz
a járt időben.

Indokína... Útjuk felénél tartanak Csöngéék, épp Hanoiban laknak egy festőnél napi 5 dollár fejében. Pár nappal ezelőtt írta, még a Mekong deltájában átélt élményeiről:

...este, az első phở levesünket szürcsölgetve döbbenünk rá: vietnámban vagyunk! alig térünk magunkhoz a leves, a lime, a csíra, a friss koriander és bazsalikom harmóniájából, már a folyóparton sétálunk, ahol ho chi minh hatalmas szobra viaskodik jacko dübörgő black or white-jával, a coca-colás napernyőkkel, a KFC-vel és a különböző világmárkák cégérjeivel. már felkerültek a kínai újév fénydíszei, és imitált tűzijátékban pompázik minden. ho chi minh szobra alatt ugyanúgy égetik a füstölőket, mint buddháé előtt. olyan szürreális ez a so-called kommunizmus, hogy nehezen hisszük el. azt is, hogy itt vagyunk, és azt is, hogy létezik.

... mesebeli az egész! érezzük, ahogy a kereskedésnek ez a különös logikája tágítja a cba-bojkott, a lehel piac és a spar tengelyén mozgó beszűkült tudatunkat. hogy ennyire másképp is lehet működni, közlekedni, vásárolni - élni. minden hajó és minden ember egy újdonság, és velük nő egyre nagyobbra a világ. innen távolból, ezeket a furcsa létformákat látva ölt alakot, és a máshoz képest válik érthetővé és megfogalmazhatóvá az, ahogyan mi éljük az életünket és csináljuk a dolgainkat otthon. és hány meg hány ilyen hely lehet a világon. hányféle más. megismerni és meglátni ezeket sokkal többet jelent, mint távolról tudni arról, vagy sejteni, hogy léteznek. de mire túlfilozofálnánk a helyzetet, egy kakas kikukorékol az egyik hajóból, mi pedig felnevetünk és visszakerülünk a csónakba a tudatunkkal együtt, hogy még pár órán át hajókázhassunk a folyó kisebb ágain. s a nagyvárosok után végre a trópusok zöldjén pihentessük a szemünket.

innen: Messzire közelebb - Csönge blogja - erről másutt: Csöngéék Indokínában