balla d. károly webnaplója nagy archívummal és nem túl szapora frissítésekkel | seo 2020: infra ClO2

>BDK FŐBLOG | | >Kicsoda Balla D. Károly? | | >Balla D. Károly ÉLETRAJZ | | >BDK KÖNYVEI | | >Egy piréz Kárpátalján | | >Balládium | | >Berniczky Éva | | TOVÁBBI FONTOS OLDALAIM > >
  

Balla D. Károly blogfő

  

Balla D. Károj: ÚJ BLOG elipszilon nélkül

  

Balla D. Károj első ly nélkül

  

BDK Balládium Blog

 

Balla D. Károly honlapjai

 

Mit kell tudni Kárpátaljáról?

 

Kik a pirézek, hol élnek? műhely

 

Kárpáty VIP PR cikkek

 

Első Google-helyre kerülés

 

weblap.org/google-helyezes-javitas/ X

 

Lapok színei a francia kártyában

 

PR-cikk beküldés: Seo tanácsadás

 

Linképítő Google-Seo

Google weblap optimalizálás, honlap seo

 

Optimalizált honlapok, SEO BP

 

Honlap seo optimalizálás


bdk blog archívum | BALLA D. KÁROLY WEBNAPLÓJA | + pr cikkek


Ördög a részletekben

2015. augusztus 11. - BDK

jegyzet főblogomból - Magyarország - Ukrajna - a kárpátaljai magyarság sorsa

ordog-reszletek-bosh.jpgAz ördög és a részletek

 

Előbbi az utóbbiakban lakozik, mint tudjuk. Éppen ezért a részletek akár fontosabbak is lehetnek, mint a nagy egész, mert gyakran apróságokon múlnak, dőlnek el a legnagyobb dolgok is. Most én mégis arról vagyok kénytelen beszámolni, hogy elvesztettem érdeklődésemet az egyes részletek iránt, és egyre inkább az izgat és nyugtalanít: végeredményben mire fut ki, hogyan és miként lesz vége ennek az egésznek.

Éveken át szinte napi rendszeresség dohogtam ezen-azon éppen aktuális blogomban, egy-egy témát összegezve cikkeket publikáltam lapokban, folyóiratokban. Reagáltam szinte minden fontosabbnak gondolt eseményre, fejleményre, ha nem is azonos mértékben, de odafigyeltem mind a magyarországi, mind az ukrajnai történésekre: politika, közélet, kultúra; a határon túli magyarság problémaköre; a kárpátaljai magyarság helyzete, válsága; a liberális eszmék és a kisebbségi jogok… Mindenről volt közreadandó véleményem, napi szinten tettem szóvá visszásságokat, igyekeztem figyelmeztetni veszélyekre, rossz tendenciákra, hibás döntésekre és ártalmas gyakorlatra. Elemeztem, élcelődtem, dohogtam. Fenemód érdekeltek a részletek, szemet szúrt minden apróság, lecsaptam, amire lehetett – miközben persze a nagy eszmék és globális érdekek védelmében hatajkodtam: emberi szabadság, egyéni és kollektív kisebbségi jogok (ezen belül a kárpátaljai magyarság hosszú távú érdekei), nyugati értelemben vett liberális demokrácia, sokszínű kultúra, a sokféleség igénye, tabuk és tilalmak nélküli alkotói szabadság…

Mondtam, mondtam a magamét – és mire mentem vele? Hát hiszen minden rosszabbra fordult. > a teljes naplójegyzet > Az ördög és a részletek

Harculuj és büszkülüj

ukrajna-fegyverkezik.jpgPatetikus hangnemét tekintve az alább élvezhető videó semmiben sem különbözik a régi szovjet katonai díszszemlék dicsekvő és erőfitogtató jellegétől. A szpíkerek drámai hangsúlyokat helyeznek el a kijelentő mondatokban, minduntalan túlzott nyomatékot adnak egyes (főleg mondat végi) kifejezéseknek, gyakorlatilag ripacskodva elszavalják a szöveget. Micsoda büszkülüj! Ennél nagyobb csak a harculuj:

Miközben Ukrajna gazdasága romokban hever, miközben elszabadult az infláció és ezzel máris elértéktelenedtek a fizetések (amelyek még nominális értékükben is nemhogy nem nőnek, hanem csökkennek, most például hadiadót vonnak le a közalkalmazottak béréből), miközben a totális elszegényedés fenyegeti a lakosságot és katasztrofális energiahiány várható (a drasztikusan megemelt közüzemi díjak mellett a kérdés lassan az, hogy éhezni vagy fázni fog-e jobban ezen a télen ukrajna lakosságának egy jelentős hányada) - aközben Petro Porosenko ukrán elnök a függetlenség napja - augusztus 24 - alkalmából tartott  katonai parádén bejelentette, hogy hárommilliárd dolláros katonai fejlesztésre kerül sor a 2015 és 2017 közötti időszakban - természetesen arra hivatkozva, hogy Ukrajna a belátható jövőben folyamatos katonai fenyegetésnek lesz kitéve. Ami persze akár igaz is lehet, de egy tönk szélén álló ország vezetője ne háborúzásban gondolkodjon, hanem a béke megteremtésének a lehetőségében. Hiszen erről papolnak naphosszat, látszólag mindenki a békés rendezés vizét prédikálja - aztán a harc borát vedeli eszméletvesztésig.

Tovább

Modern ukrán szobrászat - Kijevi tárlat

2014-06-27_2.jpgA magyarul nem túl jól, de ukránul remekül hangzó Szobor 2014 címmel rendezték meg az ukrajnai szobrászművészek idén esedékes triennáléját. Ez már a hatodik olyan seregszemle, amely háromévente egyfelől lehetőséget ad az országban élő szobrászművészek számára, hogy bemutatkozzanak a főváros érdeklődő és szakmai közönsége előtt, másfelől díjak átadásával, így bizonyos szakmai rang megszerzésének a lehetőségével is kecsegteti azokat, aki beneveznek.

A vernisszázst néhány napja nyitották meg ünnepélyes keretek és élénk érdeklődés mellett az Ukrán Képzőművészeti Szövetség termeiben (Kijev, Artem u. 1-5, illetve Lembergi tér). Mintegy 150 szobrász és keramikus kapott lehetőséget a részvételre.

Tovább

Választások Ukrajnában - Kárpátalja

ukrajnai-regiok-kis.gifA blogomra eső keresések alapján arra következtetek, hogy sokakat érdekelnének az ukrajnai parlamenti választás kárpátaljai vonatkozású eredményei. Itt ezekről nem írok, de a legfrissebb adatok külön e témában indított blogomon megtalálhatók: Ukrajna - választások 2012 (később majd értékelések is következnek). És ha már oldalaimat ajánlom... Készítettem   egy új weboldalt, amely az Ukrajnával kapcsolatos fontosabb tudnivalókat tartalmazza. A választás végeredményei majd ide is felkerülnek: Ukrajna. (Amint a blog, úgy a weblap is nyitva áll a témával kapcsolatos hirdetések előtt.)

Rossz álom lézerágyúval

Egy manzárdőr feljegyzéseiből, 2009. november

Nem túl magas az élvezeti értéke annak, ha az ember gipszbe tett és felpolcolt lábbal ágyban tölti a napjait. Ráadásul az ágy is lehetne kényelmesebb. Van is nekünk egy minden igényt kielégítő kétszemélyesünk az emeleten, oda viszont még a háziliftemmel sem tudok feljutni ülő helyzetben ágyúcsőként előre meredő lábam miatt (a lift akkora, hogy a kerekes székemben csak teljesen magam alá húzott lábbal férek el benne), így aztán a földszinti családi „kávézószoba” rekamiéjával kell beérnem. Ez ugyan lenyitva jókora, de a két rész közötti kis árok miatt terpeszkedni mégsem tudok rajta (töri az oldalam), a nagyobbik, külső fele pedig alig akkora, hogy hanyatt fekve a két karomat magam mellé tehetem. No persze viháncolni amúgy se lenne módom a párnákkal alápolcolt gipszbéklyó fogságában, mégis szűkösnek találom a helyet, jobban esne valamivel nagyobb tágasság. Az emeleti ágyunkat lehozni túl nagy cirkusz lenne, be se férne a rekamié helyére, az egész szobát át kellene rendezni. Bár családom készséggel hajlandó lenne erre, lebeszélem őket: helyzetem remélhetőleg átmeneti, ne forgassuk fel a házat. Nem mintha valami erős tartású beteg lennék, sokat nyűgösködöm, mindig szorít, vág, nyom valami, mint a borsószem-kisasszonyt. De a fekhely szűkösségét, minden egyéb körülménnyel szemben, ritkán kifogásolom. Nem is lenne illő gesztus tőlem, aki valaha egy lézerágyú melletti harminc centin is elaludtam.

Tovább

Ukrajna színeváltozása

könyv: ukrajna színeváltozása. társadalom, történelem, etnikai, nemzeti, regionális identitás, antiszemitizmus, ukránok, oroszok, zsidók magyarok; szurzsik nyelv -

A hosszú önálló történelmi múlttal rendelkező európai országok sora 1991-ben, a Szovjetunió felbomlásával több új állammal, köztük Ukrajnával gyarapodott. Az ország lakossága a függetlenséget össznépi lelkesedéssel fogadta, úgy értelmezve a helyzetet, hogy ezáltal hirtelen egy jóléti állam polgáraivá válnak. Ez idő tájt az ukrán parlament eltökélten tárgyalt „Polubotok kincséről” – arról az aranykészletről, amelyet állítólag Pavel Polubotok hetman a 18. század elején helyezett el az Angol Bankban. A politika nyíltan és teljes komolysággal hirdette, hogy a felgyülemlett kamatokkal együtt „Polubotok kincséből” minden ukrajnai lakosra mintegy 300 ezer font jut. A kincs – ami nincs – helyett az országnak saját erejéből kellett szembenéznie az állam- és nemzetépítés nehézségeivel, a politikai, gazdasági reformok buktatóival. Ez a könyv az eltelt időszakot elemzi szaktudományos szempontból, de a szélesebb olvasóközönség számára is érthető formában – az emlékezetpolitikától elindulva, a regionális identitásokon keresztül egészen az olyan aktuális kérdésekig, hogy vannak-e még Ukrajnában hagyományos mozik, mi jelenti ma a szórakozást az ötvenmilliós országban, mit jelent a vallásosság, ki a gazdája a földnek, jelen van-e az antiszemitizmus, miről szól a nagypolitika, s hogyan vesznek abban részt az ukránok, az oroszok, a tatárok, a magyarok;  továbbá, hogy mi is az a szurzsik.


A kötet szerzői:

Arbenyina Vira – Aza Larisza – Brajcsevszka Olena – Danilov Szerhij – Fedinec Csilla – Hejec Valerij – Holovaha Jevhen – Ivanenko Olena – Jevtuh Volodimir – Kucenko Olga – Malinovszka Olena – Mihejeva Okszana – Panyina Natalija – Paniotto Volodimir – Portnov Andrej – Pribitkova Irina – Rucska Anatolij – Sevel Okszana – Szereda Viktória – Szkokova Ljudmila – Sztehnij Olekszandr – Vasrova Natalia – Ziyatdinova Emine

Szerkesztette Fedinec Csilla és Szereda Viktória

Ukrajna színeváltozása

Kalligram  / Régió Könyvek

Bolti ár:  2990 Ft Ft
Kiadó:    Kalligram Kiadó, Pozsony
Kiadás éve:    2009
ISBN:    9788081011245


Néhány kiragadott részlet a könyvből:

[…] A szovjet örökséget […] nem lehetett teljesen kiszorítani a legitimnek tekintett narratívából, tekintettel a lakosság jelentős részének hangulatára – akik a szovjet korszakot a jólét, a szociális garanciák és a stabilitás időszakaként élték meg –, és Oroszország külpolitikai nyomására. Ilyen feltétlenül integrálandó történelmi esemény volt a Nagy Honvédő Háború, mellyel kapcsolatos emlékezetet főként a szovjet politika, azon belül is a brezsnyevi időszak alakította. A háborúnak a hivatalos narratívába történő integrálásában a fő stratégia az volt, hogy igyekeztek azt az emberi oldaláról megközelíteni, a figyelmet az „egyszerű emberek” hőstetetteire és szenvedéseire irányítani, miközben lerántották a leplet a szovjet állami és katonai vezetés által elkövetett hibákról és kegyetlenségekről. […] Ugyanakkor az 1990-es évek közepén mind szembeötlőbbé válik a törekvés arra, hogy megteremtsék az ideologizált emlékezet alternatíváját, amit óvatosan nevezhetünk a nemzetiesítéssel szembeni ellenállás puha formájának. Nemcsak ideológiai amnéziáról van szó, amikor a Lenin utca vagy Dzerzsinszkij utca névadói már semmit sem mondanak az ott élőknek, hanem a szimbolikus összefüggések új formáinak kereséséről is. Ennek legnyilvánvalóbb példája, amikor Ilf és Petrov regényhőseinek emlékműveket állítottak. Még 1992-ben Kijevben avattak emléktáblát azon a helyen, ahol „a nagy októberi szocialista forradalomig Mihail Szamuelevics Panyikovszkij dolgozott” (ugyanitt, pár lépésre a Hrescsatiktól, 1998-ban szobrot is állítottak Panyikovszkijnak). Hamarosan 12 szék emlékművet állítottak Odeszában, Fjodor atyának a harkovi váróteremben, Osztap Bendernek a Zsmerinka állomáson, „Schmidt hadnagy gyerekeinek” Bergyanszkban, Emberevő Ellocskának Harkovban. Röviddel Juscsenko hatalomra kerülése után a Harkov megyei állami adminisztráció honlapján megjelent a hír, hogy 2005. augusztus 22-én, Harkov felszabadítása évfordulójának küszöbén és Ukrajna Függetlenségének napján avatják fel Osztap Bender szobrát. Nem tudni, mennyire voltak tisztában az ötletgazdák a két nagy állami ünnep és az irodalmi alak összekapcsolásának természetével. Fontos leszögezni, hogy az Ilf és Petrov hősök emlékművekben való megörökítésének hulláma nem terjedt ki a nyugati megyékre, ahol Tarasz Sevcsenkónak és Sztepan Banderának állítottak újabb és újabb emlékműveket. A posztszovjet Ukrajna egyik paradoxonja, hogy az „ideológiamentes” emlékművek (lásd még csak Harkovban például a szerelmesek szobrát, a Hegedűs a háztetőn vagy a focilabda emlékművét) stílusukat tekintve sokkal kevésbé emlékeztetnek a szovjet hagyományokra, mint az ideológiai kötődésű, radikálisan szovjetellenes tartalmú galíciai monumentumok. […] Azt a problémát, hogyan lehet beleírni a II. világháború történetének új, ukrán verziójába az Ukrán Nacionalisták Szervezetének és az Ukrán Felkelő Hadseregnek a tevékenységét, azzal oldották meg, hogy a hangsúlyt a németekkel szembeni ellenállásukra, a Kelet-Ukrajnára is kiterjedő akciókra (ezzel szimbolizálva a mozgalom összukrán jellegét), a nacionalista mozgalom 1943 utáni demokratizálódására fektették, elhallgatva a volhíniai lengyelellenes akciót és az ukránok részvételét a zsidók exterminálásában. […] Az apoteózis azáltal következett be, hogy az elnöki rendeletre elkészített Ukrajna emlékkönyve köteteit, melyekben a háborúban elesetteket sorolták fel, két hivatalos változatban nyomtatták ki. Az egyikben az utolsó kötet szerkesztői utószavába bekerült, hogy „az UPA és annak fegyveres alakulatai a fasiszta Németország csatlósaiként harcoltak a Hitler-ellenes koalíciót alkotó országok ellen és a fasizmussal kollaborálók bélyegét viselték magukon”. A második változatból ezt a szövegrészt kihagyták. Mindenki azt a történelmet kapta, amit várt. […]

Andrej Portnov: Történelemírás ukrán módra. Megjegyzések a hétköznapi valóság történeti alapú átrendezéséhez

*

[…] Ukrajna fontosnak tartja, hogy az államközi kapcsolatok terén és a magánérintkezésben is érvényesüljön a kapcsolat a területén élő nemzetiségek és anyaországaik között. Az anyaországok igyekeznek erkölcsi, anyagi támogatásban részesíteni a más országok területén élő nemzetrészeket. Magyarország például törvényt alkotott a határon túl élő magyar kisebbségek támogatásáról, melynek keretében az ukrajnai magyaroknak is rendszeres anyagi támogatást nyújt etnikai-kulturális fejlődésükhöz. Hasonló módon (állami és társadalmi szervezeteken keresztül) érkezik támogatás Bulgáriából, Izraelből, Németországból, Lengyelországból, Oroszországból és más országokból is. […] A […] jogi dokumentumok és intézmények, melyek a nemzeti kisebbségek ügyeivel foglalkoznak, valamint az ukrán állam etnopolitikája elősegíti a különböző államokban élő nemzetrészek együttműködését, többek között természetesen az ukrán etnikum esetében is, egyúttal ösztönzi új utak és lehetőségek felkutatását is. Ugyanakkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az állami végrehajtó apparátus etnikai-nemzeti ügyekkel foglalkozó hivatalainak állandó és rendkívül szerencsétlen átszervezése negatívan hatott a felsorolt bizottságok munkájára, valamint a megkötött egyezmények végrehajtására. Ennek következtében a mindenkori ukrán kormány asztalára nem kerültek olyan dokumentumok, amelyek valamilyen egységes keretben tettek volna javaslatokat az ukrajnai nemzetiségekkel és az ukrán diaszpórával kapcsolatos kérdésekben. Ilyen többek között az állami ukrán iskolák, kulturális központok megnyitásának, a kisebbségeknek és a diaszpórában élőknek szóló tankönyvek tartalmi kérdései; a kárpátaljai Vereckei-hágón felállítandó emlékművel kapcsolatban újra és újra kiéleződő viták stb. Senki nem foglalkozik az egyezmények végrehajtásának ellenőrzésével, éppen ezért a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos kérdésekről folytatott diskurzusokban az egyezményt megkötő másik fél mindig előnyben van Ukrajnával szemben. […]

Volodimir Jevtuh: Az ukrán társadalom etnikai-nemzeti sajátosságai

*

[…] Noha az, hogy Ukrajna lakosságának közel fele (45%-a) ellenzi, hogy zsidók is éljenek az országban, rendkívül sajnálatos tény, interpretálásával nagyon óvatosnak kell lenni. Először is, még nem tudjuk egészen pontosan, hogy a Bogardus-skála adatai és az antiszemitizmus valóságos szintje –, ami magában foglalja a megkérdezettek világnézetét és magatartását is – milyen összefüggésben van egymással. Ezért a kapott adatok megbízhatóan rögzítik az antiszemitizmus növekedését, de azokat nem lehet úgy beállítani, mint a reális magatartás mutatóit. Ha például verbálisan 8% hajlandó befogadni a családjába zsidókat, nem biztos, hogy valóban így is cselekednek tényleges élethelyzetben (tényleges élethelyzetben ez a mutató egyaránt lehet alacsonyabb és magasabb). Másodszor, közelítő méréssel azt tapasztaltuk, hogy a zsidókkal szembeni magatartás nem rosszabb, mint a legtöbb etnikai csoporttal kapcsolatban […] Az ukrajnai lakosok 75%-a nem fogadja el az ország lakosaként a zsidókat, ám, például, 64% ugyanígy van a románokkal, 71% pedig a cigányokkal. […] Az antiszemitizmusra ható négy tényező közül három – iskolázottság, nyelvi-etnikai hovatartozás és a település típusa – a kszenofóbiára is befolyással van. Minél magasabb valakinek az iskolai végzettsége, annál kevésbé antiszemita, faluhelyen erősebb az antiszemitizmus, mint városban, s minél nagyobb egy város, annál alacsonyabb szintű. Mérhető eltérés van az ukrán nyelvű ukránok, az orosz nyelvű ukránok és az oroszok között az antiszemitizmus tekintetében; az első csoport körében a legerősebb, s utána csökken. Az ukránok és az oroszok, valamint az ukrán nyelvű ukránok és az orosz nyelvű ukránok antiszemitizmusának szintje közötti különbségek szinte teljes mértékben megmagyarázhatók a településtípussal. Az életkori sajátosságok tekintetében lényeges különbség van az antiszemitizmus és a kszenofóbia szintjét illetően. A kszenofóbia az idősebbek között a legerősebb és a 18–20 évesek körében a leggyengébb, az antiszemitizmus viszont éppen az utóbbi korcsoportban a legerősebb. Az utóbbi 10 évben a 18–20 évek körében erősödött a leginkább az antiszemitizmus. (A 18 év alatti korcsoportot nem vizsgáltuk, de sajnálatos módon azt kell feltételeznem, hogy ebben az életkorban még rosszabb a helyzet.) Ez a legnyugtalanítóbb tendencia. Feltételezhető, hogy az utóbbi években Ukrajnában az antiszemitizmusra más tényezők is hatottak, mint a kszenofóbiára. Ilyen tényező többek között az antiszemita kiadványok sokasága, az antiszemita politikai erők aktivizálódása a 2004. és a 2006. évi parlamenti választások során, valamint az, hogy Oroszországban is növekszik az antiszemitizmus, ami hatással van Ukrajna lakosságára (a lakosság jelentős része rendszeresen olvassa az oroszországi újságokat, folyóiratokat, hallgatja az orosz rádiót és nézi az orosz tévét). […]

Volodimir Paniotto: Kszenofóbia és antiszemitizmus Ukrajnában

 ______________________________

Nagydobrony és a legenda

Alig tudom eldönteni, melyik kötődésemmel vezessem be a jellegzetes, de mégsem tipikus kárpátaljai magyar község, Nagydobrony lerombolásának a legendáját, pontosabban az ezt feldolgozó írást. Kezdhetném azzal, milyen alkalmakból és milyen gyakran fordultam meg ebben a jellegzetes faluban, de akár azzal is, hogy amikor a palóc nyelvjárást tanultuk az egyetemen (a nagydobronyiak így beszélnek), akkor én addig kerekítgettem és húzogattam szét az ajkamat, amíg tisztán megtanultam ejteni az illabiális a-t, nem különben a labiális á-t. (Ebben a dialektusban a normál 'a' hang helyén ejtik a rövid á-nak hangzó illabiális fonémát, a köznyelvi 'á' helyén pedig a labiálisabb, a-nak hangzót; durva egyszerűsítésel nagyjából így: "ápaam á hátaarbán kápaal").

De kezdhettem volna azzal is, hogy Móricz Kálmán barátom kitűnő Nagydobrony-monográfiájának az első kiadását szerencsém volt szerkeszteni, s hogy kevés élvezetesebb munkám akadt akkoriban. Szóba hozhatnám, hogy a történelemhamisítás bizonyító erejű cáfolásában jeleskedő két férfiút is barátaim sorában tarhattam számon, a fiatalon eltávozott szép emlékű Balla Gyulát - tőle hallottam először magáról a legendáról -, és Skultéty Csabát, a Szabad Európa hajdani munkatársát.

A Nagydobrony, a 20. századi Karthágó c. kitűnő összegzés bevezetőjének talán mégis inkább az kínálkozik, hogy ennek az irásnak a megszületésében volt némi szerepem.

Ha jól emlékszem, már elszánt olvasója voltam az akkoriban még blogszerű, mára azonban inkább szakportálnak számító UrbanLegends oldalon sorjázó posztoknak, amikor a legendavadász Marinov Iván egy kollektív projektbe invitált: ez az igen rövid életű Kultúrház-blog volt, talán az első magyar blogajánló blog. Váltuttunk néhány levelet, s egy ponton rákérdeztem, ismerik-e az újkori legendák kutatói Nagydobrony lebombázásának kitalált történetét. Kiderült, hogy nem. Összefoglaltam a lényeget, de bizony pontos forrásokat nem tudtam megadni, csak néhány nevet, amelyen el lehetett indulni. Ivánt érdekelte a dolog, elkezdte a nyomozást, megtalált mindent és mindenkit, felgöngyölítette a szálakat. Mivel már készült a Legendavadászat c. könyv, ebbe tartogatta, a honlapon nem is publikálta. (Így hát a mostani alighanem az első webes közlés.)

 Aztán megjelent a kötet (kaptam tiszteletpéldányt, jólesett, hogy említve vagyok benne), és én azonnal kértem, publikálhassam a nagydobronyi fejezetet. A kiadó akkor üzleti  megfontolásból nem járult hozzá; majd fél év múlva. Nos, eljött az ideje.

Levelemben Ivánt kértem, vezetné be a közleményt, ám ezt áthárította rám: "írd meg, légy szíves, olvasóidnak, hogy te hívtad fel figyelmemet a történetre, amit rendkívül izgalmasnak találtunk."

Hát megírtam...


Lássuk azonban magát a történetet:

 

 >> Nagydobrony, a 20. századi Karthágó

 

(a nagydobronyi református templom, előtte a helyreállított I. világháborús emlékmű)

Az autonómia réme

   A Kárpátinfó hírportál ukrán internetes forrásra támaszkodva arról ír tegnapi cikkében, hogy az ukrán nacionalisták már megint Kárpátalja elszakadásával riogatják a riogathatókat. A riogatás alapja annyi, hogy a kárpátaljai ruszinok autonómiát kértek az ukrán kormánytól, valamint azt, hogy végre ismerjék el őket önálló nemzetnek. (A koalícióban részt vevő szocialisták támogatni látszanak ezt a kérést.)

   A nacionalisták azonban az autonómia harasztjának zörgésére azonnal farkast kiáltanak és sietve azt is kijelentik, hogy "a szocialisták a ruszinok mellé álltak, támogatják őket, egy olyan kisebbség jogait védelmezik, amely valójában nem is létezik".

   Ilyen állat pedig nincs, mondta a vidéki bácsika az előtte legelésző zsiráfról az állatkertben, jut eszembe az analógia. Kérdés azonban, hogy ha ruszinok nem is léteznek, hogyan akarhatják elszakítani Kárpátalját Ukrajnától.

   Annak taglalásába most nem mennék bele, hogy a ruszinok önálló nemzetnek tekinthetők-e, vajon elegendő ismérv-e ehhez a saját nyelv és hagyomány, az ukránokétól eltérő nemzeti vallás és történelmi tudat (szerintem bőven), ám annyi bizonyos, hogy ha egy több százezres népcsoport önmagát önálló nemzetként határozza meg, akkor a többségnek semmi oka és joga ebben kételkedni.

   Az autonómia kérdése - ezúttal a kárpátaljai magyaroké - felvetődik a mai Kárpáti Igaz Szóban is, 1991: igen az autonómiára című szerkesztőségi cikkükben összefoglalják a 14 évvel ezelőtti kezdeményezés állomásit, és azt is, hogyan hiúsult meg a népszavazással is megerősített törekvés. Az írás záró részében szó esik a magyar többségű Tisza melléki járás ügyéről is. Ezt a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség kezdeményezte, 2002-es választási programjának fontos része volt, majd a tavalyi elnökválasztás során a magyar szervezet és a későbbi győztes Juscsenko közötti paktum tárgyát képezte. A győzelem ellenére "természetesen" semmi sem valósult meg belőle. A lap végül kitér arra, hogy a másik magyar szervezet, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség és annak elnöke (Gajdos István parlamenti képviselő), felismerve a területi alapú autonómia megvalósíthatatlanságát, kulturális autonómiában gondolkodik, aláírásokat gyűjt és törvénytervezetet nyújtott be.

   Mint azonban a tapasztalat mutatja, a régió azon országaiban, amelyekben nyilvánvaló a legfelsőbb hatalom meghatározó erőinek nemzetállami törekvése (Románia, Szerbia és Montenegró, Szlovákia, Ukrajna), az autonómia puszta említésétől is a fejekbe tolul a vér. A nacionalisták hisztériát keltenek, a legfőbb döntéshozók pedig simán leseprik az asztalról a kérdést.

   A ruszinoknak és a magyaroknak pedig marad az álmodozás.

_____________________________

határon túli magyar, Kárpátalja, ukrán, politika, ukrajna, közpol, közblog, Ungvár

Számítástechnia. Megbízható használt notebook felújítása: webáruházból használt laptop vásárlás garanciával - Első kulcsszó: szerviz budapest.
süti beállítások módosítása