Ha azt kérdezed, melyik a kedvenc színem, ezt a részletes választ tudom adni:

Kedvencem az a vörösesbarnás sárga szín, amelyet október végén / november elején Nevickén láthatsz a falombokon átsütő nap fényében a vár felé vezető ösvényről az erdei avaron szétterülni.

Nem is mulasztottam el vagy negyvenöt esztendőn keresztül ezt visszaesőként megfigyelni, előbb gyerekként szüleim társaságában, aztán kamaszként barátaimmal, majd Évával és hosszú éveken át gyerekeinkkel, amikor kötelező programként elmentünk őszt nézni. Alighanem ezeknek az októbereknek-novembereknek az emléke munkált Csöngében, amikor egyheti ungvári tartózkodása során ő is kiadta a jelszót. Néztek őszt, megnézték a várat és a várból az Ung völgyét - és szedtek nekem gesztenyét. (Csönge fotói.)

Adri, Éva, Csönge és Bence a nevickei várban

Indokína... Útjuk felénél tartanak Csöngéék, épp Hanoiban laknak egy festőnél napi 5 dollár fejében. Pár nappal ezelőtt írta, még a Mekong deltájában átélt élményeiről:

...este, az első phở levesünket szürcsölgetve döbbenünk rá: vietnámban vagyunk! alig térünk magunkhoz a leves, a lime, a csíra, a friss koriander és bazsalikom harmóniájából, már a folyóparton sétálunk, ahol ho chi minh hatalmas szobra viaskodik jacko dübörgő black or white-jával, a coca-colás napernyőkkel, a KFC-vel és a különböző világmárkák cégérjeivel. már felkerültek a kínai újév fénydíszei, és imitált tűzijátékban pompázik minden. ho chi minh szobra alatt ugyanúgy égetik a füstölőket, mint buddháé előtt. olyan szürreális ez a so-called kommunizmus, hogy nehezen hisszük el. azt is, hogy itt vagyunk, és azt is, hogy létezik.

... mesebeli az egész! érezzük, ahogy a kereskedésnek ez a különös logikája tágítja a cba-bojkott, a lehel piac és a spar tengelyén mozgó beszűkült tudatunkat. hogy ennyire másképp is lehet működni, közlekedni, vásárolni - élni. minden hajó és minden ember egy újdonság, és velük nő egyre nagyobbra a világ. innen távolból, ezeket a furcsa létformákat látva ölt alakot, és a máshoz képest válik érthetővé és megfogalmazhatóvá az, ahogyan mi éljük az életünket és csináljuk a dolgainkat otthon. és hány meg hány ilyen hely lehet a világon. hányféle más. megismerni és meglátni ezeket sokkal többet jelent, mint távolról tudni arról, vagy sejteni, hogy léteznek. de mire túlfilozofálnánk a helyzetet, egy kakas kikukorékol az egyik hajóból, mi pedig felnevetünk és visszakerülünk a csónakba a tudatunkkal együtt, hogy még pár órán át hajókázhassunk a folyó kisebb ágain. s a nagyvárosok után végre a trópusok zöldjén pihentessük a szemünket.

innen: Messzire közelebb - Csönge blogja - erről másutt: Csöngéék Indokínában