(Ha eddig spontán módon remekül eligazodtatok blogomban, akkor most aprólékos és túlrészletező magyarázatommal jól összekuszállak benneteket!) 

Kedves Olvasóim! A párnapos tesztüzem és az egyheti élesjárat során folyamatosan csinosítgattam és bővítgettem új blogomat, mostanra nagyjából úgy fest és úgy működik, ahogy szerettem volna. A szolgáltatások és navigációs lehetőségek elégségesnek tűnnek, nagyobb változtatást egyelőre nem tervezek, így most, hogy segítségetekre legyek a használatban és az eligazodásban, leírok néhány tudnivalót.

• Megjelenés, bejegyzések

Jelenleg a főoldalon mindig az utóbbi 7 bejegyzés látható, felül a legfrissebb. Alul A következő oldal » feliratra kattintva olvasható a korábbi 7 bejegyzés oldala, annak alján az oda- és visszalépést biztosító linkek (így bejárható a teljes tartalom).

• Időrendi navigálás, archívumok

A bal sávon legfelül az utóbbi 10 legfrissebb bejegyzés egyesével hívható le, az alatta lévő link heti bontásban mutatja a bdk.blog.hu teljes archívumát.

A bal sávon alul található a naptár, segítségével egy bizonyos napon írt itteni bejegyzéseim olvashatók.

A jobb sávon középütt egyelőre még használatos régi rendszerem legfőbb navigációs eleme, a havi bontást adó és egy évre visszamenőleg érvényes összes friss című beillesztett menű (ez szinte valamennyi régi és új oldalamon megjelenik). Innen minden közzétett írásom elérhető függetlenül attól, hogy hol jelent meg (a korábbiak érthetően nem itt).

A jobb sávon ugyancsak középütt található a havilap/hetilap menű, a dátumos linkek az egyes hónapok, a Tovább link az egyes hetek szerinti összes bejegyzést adják.

10 évre visszamenő összes naplójegyzetem elérhető a fejlécen található TELJES ARCHÍVUM (1997-től) linkre kattintva.

• Tematikus navigálás

 Főbb elemei a jobb sáv tetején találhatók:

Íróblog - frissen közreadott szépirodalmi írásaim

Közblog - közéleti jellegű írásaim

Kultblog - kulturális témák, művészet, nyelv, média, tudomány

Magánblog - naplójegyzetek

Ezután a fontosabb és gyakoribb témák gyűjtőlinkjei következnek, majd a műfajok szerint lehet navigálni.

Figyelem! Nem feltétlenül sorolom minden írásomat valamely kategória, téma vagy műfaj alá! Viszont minden bejegyzésnek van legalább egy címkéje!

• Keresés

A bal sáv közepén találhatók a címkéim - itt az egyes bejegyzések legfontosabb, legjellemzőbb, de egyben legáltalánosabb kulcsszavai sorakoznak. Egy bizonyos téma vagy műfaj szerint segítségükkel lehívható az adott címkével ellátott valamennyi cikk.

Lejjebb, a keresőablak segítségével a bejegyzések címében, szövegében és a hozzászólásokban található nevekre, szavakra lehet rákeresni - az összes olyan poszt megjelenik az oldalon, amelyben a begépelt kifejezés előfordul.

• Hozzászólások

Bejegyzéseimhez a jelenlegi beállítások mellett korlátozás nélkül bárki hozzászólhat. 

A bal sávon két lista is segíti a kommentárok nyomon követését: A friss hozzászólások időrendben listázza ki az 5 legutóbbit, a friss topikok pedig azt mutatja, melyik az az öt cikk, amelyhez a legutóbb hozzászóltak. (A kommenteknek mindenütt csak az eleje látható, elolvasásukhoz a cikk címét adó linkre kell kattintani.)

• Ajánlók, külső linkek

A bal hasábon (a friss hozzászólások alatt) található a hírbox, itt általában valamilyen számomra (is) fontos eseményre, rendezvényre hívom fel a figyelmeteket.

A bal hasáb alján ajánlom lejújabb könyveim oldalait és a leggyakrabban látogatott kulturális és hírportálokat, folyóiratok és újságok honlapjait. (Ideiglenesen ezek alatt  helyeztem el a keresőoptimalizáló versenyben részt vevő címeim linkjeit is.)

A jobb hasáb közepén ajánlom virtuálém (digitális mikrokozmoszom) néhány fontosabb gyűjtőhelyét, elérhető írásaim és publikációim listáját, továbbá a 6 éve épülő rendszer néhány fontosabb főbejáratát. Személyes adataimat és életrajzomat is innen érhetitek el. Lejebb található a blogárium - ez a kicsi, ám gazdag linkfelhő az általam leggyakrabban látogatott blogokat ajánlja szíves figyelmetekbe.

• Üzenetek

A fejléc jobb szélén található Üzenetek linkre kattintva találjátok meg azokat az oldalakat, amelyeket kifejezetten az egymásnak és a nekem szóló személyes (de nyilvános) üzenetek kedvéért nyitottam.

Lehetőség van bizalmas üzenet küldésére is: ha bármelyik cikkemhez a nyilvánosságot megkerülő megjegyzést fűznétek, a cikk fölött kattintsatok a nevemre (BéDéKá), majd adjátok meg a kért adatokat - és a begépelt szöveget emailban továbbítja hozzám a rendszer.

Egymásnak is küldhetők ilyen üzenetek, de csak azoknak, akik előzőleg regisztráltak, bejelentkeztek és így tették meg hozzászólásukat: az ő nevükön ez esetben megjelenik az üzenet küldéséhez szükséges link.

• Regisztráció, bejelentkezés

- a jelen beállítások mellett nem feltétlenül szükséges, én mégis ajánlanám, mert valószínű, hogy idővel - például ha megjelennek a spam-hozzászólások - szigorítanom kell egyes funkciók hozzáférhetőségén. A regisztráció nem bonyolult, a bejelentkezés egyszerű - és a gép megjegyzi az adatokat, újbóli látogatáskor automatikus a belépés.

Regisztrálni és bejelentkezni a jobb sáv alján található linkek segítségével lehet.

Végül

• néhány általános megjegyzés:

Blogot írni számomra öröm, és egy ideje belső szükséglet is. A blogolást legelső sorban írásnak tartom, így nem tudom élesen elválasztani más alkotói tevékenységeimtől. Emellett egyfajta permanens író-olvasó találkozónak tekintem,  így aztán hiába az a legfontosabb benne (miért is tagadnám), hogy magamat kivetítsem a virtuális térbe, a gesztus mégis csak azáltal nyeri el értelmét, ha befogadókra talál. A néma, hozzászólást soha nem író, linkeket soha be nem tűző, levelet soha nem küldő, de értő olvasót (ők vannak többen!) legalább annyira becsülöm, mint azokat, akik aktivitásukkal, érdemi kommentárjaikkal, szellemes beszólásaikkal vagy akár éles kritikájukkal, ellenvéleményük kifejtésével hozzájárulnak a blog életéhez. Én a láthatatlan, rejtőzködő olvasónak ugyanúgy írok, mint a láthatónak, visszajelzőnek.

Magát az írást magányos, inividuális tevékenységnek tartom; mint ahogy végső soron az olvasás is az! Egy blog működtetése azonban már közösségi cselekedet, értelmét az interaktivitás adja. Így tehát senkitől sem várom el, de bárkitől szívesen veszem, ha értő módon és jószándékkal részt vesz a bdk.blog.hu életében. 

Az ember vagy csinosítja a blogját, vagy ír bele. A kettőre egyszerre nincs ideje.

A napokban főleg az előbbivel bíbelődtem. Lassan minden a helyére került a szellemesen szerkeszthető két oldalhasábon is. Nagyjából talán így jó lesz a kategóriák, témák és műfajok szerinti felosztás (jobbra), külön büszke vagyok a hírablakra (balra), és jó sokat dolgoztam a linkgyűjteményekkel. Újdonság, hogy nyitottam egy-egy ilyen oldalt is: Üzenetek BéDéKának, Csevegőszoba-1. (Korábbi főhelyem, az Ungparty Manzárd egyelőre az archívum és az ajánló oldal szerepét tölti be.)

Ezen kívül más munkáim is voltak/vannak, új és újabb felkérések érnek el, ami sokkal inkább öröm, mint nyűg. Adtam versfordítást a Kistangóba és a Spanyolnáthába, írom új novellámat a Népszavának és lélekben már készülök arra, hogy a jövő héten én leszek a Litera naplóírója.

Friss publikációim közül külön örülök az Egy szakreferens szenvedélye megjelenésének a Bárkában. A két éve készített első változat után az idén készre írtam ezt a novellát, amelyről itt bevallhatom, hogy valami nagyobb lélegzetű vállalkozásnak, novellafüzérnek, kis- vagy nagyregénynek lenne/lehetne egy részlete, fejezete. Persze azt nem tudom, hány oldalon keresztül viselhető el ez a szándékosan rontott-túlbonyolított stílus, amelynek a funkciója, szándékom szerint legalábbis, az lenne, hogy kifejezze annak a túladminisztrált, agyonszabályzott mammutintézetnek a nehézkességét és lehetetlenségét, amelynek keretében történeteim játszódnak, de annyi bizonyos, hogy a következő epizódokban sem kímélem majd az olvasót, ilyen mondatokat bocsátva eléje:

"Az igazságos és körültekintő döntés meghozatalához a rektornak elegendő volt előbb körültekintenie, majd meggyőződve arról, hogy körültekintő és igazságos döntéshozatalának metodológiai alapjait, egyedül lévén a dolgozószobájában, senki nem fürkészheti ki, elővett egy ez esetben elégséges számú oldallal rendelkező érmet, a fejhez hozzárendelte az amorfot, az íráshoz a félvezetőt, amorf fej, félvezető írás, és anélkül, hogy akár a függőlegesen felfelé dobott test röppályájának, akár a tengely körüli pörgés forgatónyomatékának a képletébe belehelyettesítette volna a megfelelő adatokat és számításba vette volna a légellenállással, az érintkező testek rugalmasságával és egyéb hatásokkal kapcsolatos tényezőket, bőr karosszékében hátradőlve megvárta, míg az érme aláhull íróasztala sima felületére, és ott néhány kisebb felpattanás után egy ideig még tovább pörög, majd egyre magasabb frekvenciájú, ám egyszersmind gyöngülő hanghullámokat keltve szépen elpihen."

Ó jaj, szegény majdani olvasóim!

*

Szombaton házavatón voltunk Ildikóéknál. Igen takaros és kényelmes lakra tettek szert régi sajátjuk csarével kombinált eladása révén. Megvizitáltuk az összes helyiséget, aztán jókat ettünk (Ildikó kedvemben járt: krumpli, sajt, gomba) és finomakat ittunk, Finlandia vodka után a vacsorához Badacsonyi Kékfrankost Szeremley Huba pincészetéből, amelynek kedvéért még én is megszakítottam sörissza szokásomat.

*

Kolos babérjaimra tör! Nemrég indított blogja - web.buzz.hu - ezres nagyságrendben gyűjti be a napi olvasókat, ami pillanatnyilag jó tízszerese az én itteni látogatottságomnak. Igaz, ezt úgy éri el, hogy a szolgáltató favorizálja a számtech-témákat, s mivel ezen belül Kolos elég jókat ír, így folyton kikerül a címlapra.

Én csak a keresőoptimalizáló versenyekben elért szerény sikereimmel büszkélkedhetem, a pillangószív keresőszóra 4 címemet is az első találati oldalra sorolja a Google, és meglepetésemre a díjazásos versenyben is jó a helyezésem, a linkfelhő keresőszóra ötödikként adódik az a versenyoldalam, amely 3-3 aforizmámat adja ki minden frissítésre (lásd: fogalmi linkfelhő).

*

Aki teheti, nézze meg Zátonyi Tibor barátom fotóit a Nyitott Műhelyben (megnyitó holnap, részletek itt)

Néhány régebben bemutatott, Kárpátalján készült munkája:

Valami hasonlót éreztem tegnap és ma este, mint pár héttel ezelőtt, amikor a Magyar Írószövetség szerencsétlen nyilatkozatáról értesültem, illetve arról, hogy nyolcan kiléptek a testületből. Első gondolatom akkor az volt, milyen jó, hogy én már 2004-ben kiléptem, most elég, ha csak megrándítom a vállamat.

Szokásos esti blogportyámon (amelyek most aktuális munkáim és ennek az új blognak a szépítgetése miatt a szokásosnál sokkal rövidebbek) tegnap is és ma is valami olyasmibe botlottam, ami azt mondatta velem, de jó, hogy már nem blogolok ott, ahol azelőtt. A tegnapi ügy eléggé szövevényesnek látszott, nem volt türelmem a konfliktust szétcincáló sok száz hozzászólást végigolvasni és a kapcsolódó posztokat megkeresni, mégis érteni szerettem volna, mi volt az egésznek a kiváltója és mi a lecsengése, ezért megkértem valakit, aki, láttam, aktívan részt vett a hm, mondjuk, vitában, foglalja össze számomra.

Megtudtam, amit akartam, és felsóhajtottam. Amennyire nem kedveltem a  történet egyik szenvedő alanyát, épp annyira nem kedvelem az effajta megleckéztetést: nicknevének elorzását és a nevében történő, őt lejárató kalózkodást. Nem tudom, ilyen esetben mi a blogszolgáltató felelőssége, azt azonban furcsálltam, hogy alig is tettek valamit, mert azt gondolom, a személyiségi jogok védelme ez esetben elsődleges, és a szólás szabadsága nem terjed ki a "valaki másnak a neve alatt szólás" szabadságára még akkor sem, ha a cél egy kellemetlen fráter megleckéztetése.

Ma pedig Pollner Médiablogjában olvastam ezt a történetet. A szerző, mivel a jelenséggel és nem az érintett személyekkel kívánt foglalkozni, nem említette az érintettek nevét, de jelezte, hogy könnyen kinyomozható. Valóban, bőven elegendő volt beírni a Google keresőjébe kulcsszavaknak sejtett kifejezéseket: 90 fokkal blog - és már meg is voltak a szereplők.

A hunyó ebben is az a szolgáltató, ahol én is blogoltam hosszú hónapokig, és a dolog még cifrább, mint elsőre látszik. A kettős plágiumnál is szánalmasabb, ahogy az érintettek magyarázkodnak és a problémát kezelik: nem a saját hibájukra haragszanak, hanem a hiba szóvá tevőjét marasztalják el. Még ám eléggé magas lovon ülve. De ismerős!! 

Aki nem akar mindent végigolvasni, az a tömör lényeget, pontos linkekkel, ebben a blogban találja meg összefoglalva.

Mindezeken elgondolkodva újra és újra arra a következtetésre jutok, hogy egyfelől magányosan szerencsésebb blogolni, mint közösségben, másfelől jobban jár az ember olyan szolgáltatóval, amelyiknél az számít természetes állapotnak, hogy az egyes blogokban még a főoldalra mutató link sincsen kitéve, és sem a belépésnél, sem a posztolásnál, sem semmilyen admin-műveletnél nem türemkedik a felhasználó arcába a szolgáltató logója, fejléc-csíkja, gépház-blogja, saját vagy fizetős reklámja. Nem kérkedik fejlesztéseivel, rossznál rosszabb új szövegszerkesztőjével, hanem szépen háttérben marad, teszi a maga dolgát, amiről nekem egyáltalán nem kell tudnom, ha épp nem vagyok rá kíváncsi.

A Kelemen Hunor blogjáról írt ajánló tele volt linkekkel, mára ezek nem élnek, töröltem őket - 2015, bdk

A határon túli magyarság körében, amennyire tudom, közel sem örvend akkora népszerűségnek a blogírás, mint Magyarországon. Előbb saját házunk előtt seperve azt kell mondanom, Kárpátalján összesen két valódi blogról tudok, egyik az enyém: az UngParty Manzárdot 2003 szeptemberétől írom, de voltaképp akkor már másfél éve blogoltam, épp csak úgy jártam, mint Moliere hőse, aki nem tudta, hogy születése óta prózában beszél. (Később az internetezés előtti naplóimat is webesítettem, archívum itt.) A másik a négy hónapja indult és most éppen leálló Karpaty News nevű hírblog.

Őszintén szólva nem vizsgáltam, hány blogger működik a Fel- és Délvidéken, de nem lehetnek túl sokan, mint ahogy erdélyi webnaplót is csak néhányat ismerek (péládul a Gergely Editét). Abban pedig szinte bizonyos vagyok, hogy kisebbségi magyar politikus még soha nem indított blogot, pláne nem politikait, ígyKelemen Hunor romániai magyar parlamenti képviselőé mindenképpen különleges (LÁSD). Mai (!) indításáról a Transindex erdélyi portál számol be, cikkükből kiderül, hogy a többeknek bloggolási lehetőséget biztosító Egologo hálózatot éppen a szerkesztőség indította. Csak elismerés illeti őket érte. (A kezdeményezésről Hírbehozó is írt ITT.)

És persze Kelemen Hunort is, aki, nem mellékesen, jelentős költő és író, így nincs kétségem afelől, hogy politikai oldala egyben irodalmi is lesz. Ha nem másban, hát megfogalmazásainak kimunkáltságában.

Első, mai keltezésű bejegyzését a író-politikus így zárja:

"Funar csipőből lőtte az RMDSZ-t és a romániai magyarokat. Nem reagáltunk, nem vettük fel a felénk dobott kesztyűt, mert már teljesen világos, hogy az ő szándéka a provokálás. Az észérvek, a racionalitás, a kultúráltság az ő esetében nem vezet eredményre. Cirkuszt akar, érzelmi háborút. És mi úgy döntöttünk, hogy semmibe vesszük és leszavazzuk. Talán most ez a helyes taktika. Talán."

Bloggolni ellenben nem talán, hanem bizonyosan helyes taktika.