Valami hasonlót éreztem tegnap és ma este, mint pár héttel ezelőtt, amikor a Magyar Írószövetség szerencsétlen nyilatkozatáról értesültem, illetve arról, hogy nyolcan kiléptek a testületből. Első gondolatom akkor az volt, milyen jó, hogy én már 2004-ben kiléptem, most elég, ha csak megrándítom a vállamat.

Szokásos esti blogportyámon (amelyek most aktuális munkáim és ennek az új blognak a szépítgetése miatt a szokásosnál sokkal rövidebbek) tegnap is és ma is valami olyasmibe botlottam, ami azt mondatta velem, de jó, hogy már nem blogolok ott, ahol azelőtt. A tegnapi ügy eléggé szövevényesnek látszott, nem volt türelmem a konfliktust szétcincáló sok száz hozzászólást végigolvasni és a kapcsolódó posztokat megkeresni, mégis érteni szerettem volna, mi volt az egésznek a kiváltója és mi a lecsengése, ezért megkértem valakit, aki, láttam, aktívan részt vett a hm, mondjuk, vitában, foglalja össze számomra.

Megtudtam, amit akartam, és felsóhajtottam. Amennyire nem kedveltem a  történet egyik szenvedő alanyát, épp annyira nem kedvelem az effajta megleckéztetést: nicknevének elorzását és a nevében történő, őt lejárató kalózkodást. Nem tudom, ilyen esetben mi a blogszolgáltató felelőssége, azt azonban furcsálltam, hogy alig is tettek valamit, mert azt gondolom, a személyiségi jogok védelme ez esetben elsődleges, és a szólás szabadsága nem terjed ki a "valaki másnak a neve alatt szólás" szabadságára még akkor sem, ha a cél egy kellemetlen fráter megleckéztetése.

Ma pedig Pollner Médiablogjában olvastam ezt a történetet. A szerző, mivel a jelenséggel és nem az érintett személyekkel kívánt foglalkozni, nem említette az érintettek nevét, de jelezte, hogy könnyen kinyomozható. Valóban, bőven elegendő volt beírni a Google keresőjébe kulcsszavaknak sejtett kifejezéseket: 90 fokkal blog - és már meg is voltak a szereplők.

A hunyó ebben is az a szolgáltató, ahol én is blogoltam hosszú hónapokig, és a dolog még cifrább, mint elsőre látszik. A kettős plágiumnál is szánalmasabb, ahogy az érintettek magyarázkodnak és a problémát kezelik: nem a saját hibájukra haragszanak, hanem a hiba szóvá tevőjét marasztalják el. Még ám eléggé magas lovon ülve. De ismerős!! 

Aki nem akar mindent végigolvasni, az a tömör lényeget, pontos linkekkel, ebben a blogban találja meg összefoglalva.

Mindezeken elgondolkodva újra és újra arra a következtetésre jutok, hogy egyfelől magányosan szerencsésebb blogolni, mint közösségben, másfelől jobban jár az ember olyan szolgáltatóval, amelyiknél az számít természetes állapotnak, hogy az egyes blogokban még a főoldalra mutató link sincsen kitéve, és sem a belépésnél, sem a posztolásnál, sem semmilyen admin-műveletnél nem türemkedik a felhasználó arcába a szolgáltató logója, fejléc-csíkja, gépház-blogja, saját vagy fizetős reklámja. Nem kérkedik fejlesztéseivel, rossznál rosszabb új szövegszerkesztőjével, hanem szépen háttérben marad, teszi a maga dolgát, amiről nekem egyáltalán nem kell tudnom, ha épp nem vagyok rá kíváncsi.